Csapatunk 20 éves jubileuma

 20 év, majd egy emberöltő

 

1990. szeptember elején, egy vasárnap délutáni napon, 8-10 érdeklődő jelenlétében  Szőllősi Atya vezetésével egy működő képes cserkészcsapat megszervezését hánytuk vettük meg. Feri ’bá ismertette a száraz tényeket: 3 kiképzett tiszt adott (Ő maga, Pauer Sándor és Szeri Gabi) és egy felavatott cserkész.  Ez a felavatott cserkész jelentette a csapatalapítás „kovászát”, mellesleg a nagyobbik lányom ő, aminek külön története van.

 1988 nyarán keresztszüleinél nyaralt Veszprémben, ahol éppen egy illegális cserkésztábor zajlott a Bakony mélyén, svájci magyar cserkészvezetők irányításával. Ebbe csöppent bele Bernadett lányom és a 10 napos tábor végé a résztvevőket cserkésszé avatták, fogadalmat tehettek. Eddig még személyesen nem mertem megszólítani az Atyát, mert kemény ember benyomását keltette és az egészsége is igen megromlott. A gerinc bántalmai miatt csoszogva, bottal közlekedett, az oltár előtt támaszkodva sem tudott térdet hajtani. Mindezen körülmények ellenére, bátorságot merítve, 1989 őszén a jankovichi mise után megszólítottam Atyát: „volna egy cserkész, kellene neki egy csapat”. Mire Feri ’bá: „kettő, mert én is az vagyok”.  Ettől a pillanattól kezdve új értelmet kapott élete, hatalmas energiával vágott bele a csapatalakítás munkájába. Olyan erőt adott neki az új kihívás, hogy lassan a botot elhagyta, rohanó mozgását visszanyerte és az élete végéig megtartotta.

 

Feri ’bá a csapatalapítás érdekében 1990 nyarán az ausztriai Ebisberg melletti tisztképző táborba küldött minket a Szeri Gabival. A 15 napos tábor parancsnoka és finanszírozója az Amerikában élő Bodnár Gábor cserkésztiszt volt és az egész Kárpát- medencéből toborzott jelölteket. Ezt elvégezve jutottunk el a nyitó gondolatig. Közben kiderült, hogy Vörös Jóska ’bá is öregcserkész és csatlakozott az alapítókhoz.. Nevet választottunk és megkezdődött az iskolában a gyerekek toborzása. Az első év kiképzését követően - emlékeim szerint - 14 jelölt tett fogadalmat az új csapatzászló előtt. Ezek a friss cserkészek a jövő őrsvetőivé, tisztjeivé válva jelentették csapatélet folytonosságát.

 

Az alapítók közül ma már csak ketten maradtunk (Csobor Tünde és én) aktív cserkészek, a többieket elszólította a sors, az élet és a halál (Feri és Jóska ’bá). A csapat az Atya halála után kisebb visszaesés után újból erőre kapott köszönhetőleg a fiatal frissen kiképzett tiszteknek, őrsvezetőknek. Idén augusztus 20.-án 26 jelölt tett fogadalmat és a szeptemberi toborzáskor 24 új jelölt kapcsolódott be a csapat életébe Szárszótól Fenyvesig, Látránytól Györökig.

 

Én így emlékszem a kezdetekre….

 

Pauer Sándor cspk.

 

 

 

Ormay József Toci-bá

Ormay Józsefné Vera néni

Győrffy Ágnes a beregszászi 4. Bendász István cs.cs. tisztje és a csapatunk tiszteletbeli tagja

 

Szabó Máté ügyvezető elnök 

Tóth János st. vezetőtiszt

Molvay Róbert főtitkár

 

 

Lázas készülődés, padlás, raktár, ágy alja és minden elfelejtett zug felkutatása előzte meg a csapat 20 éves jubileumi ünnepségének megnyitóját. 1990-től kezdve előástunk minden fellelhetőt- hogy minél teljesebben és színesebben tudjuk megmutatni régi-új és leendő cserkészeknek, szüleiknek, barátaiknak és az érdeklődőknek, hogyan alakult a csapat és hogyan vált Balatonboglár és a  környező települések lakói életének szerves részévé.

Az anyag gyűjtés és a régi cserkészek felkutatása már magában is nagy munka és nagy élmény volt. Sokan –bár nem tudtak eljönni, mert az élet elsodorta őket otthonról más városba, országrészbe, vagy külföldre - nagyon örültek, hogy gondoltunk Rájuk, szép emlékeik maradtak a velünk töltött időből, melyekre a mai napig jó szívvel emlékeznek vissza.

A megsárgult fotók, szemcsés videók, ronggyá forgatott cserkészfüzetek, tábori jelentések, munkatervek tengerében mindenkit megrohantak az emlékek – nevetve beszéltünk át újra egy-egy régi sztorit, emlékeztünk egy-egy baklövésre, vagy felemelő lélekmelegítő eseményre. Mindegyikből akadt bőségesen.

Ez az esemény hidat kovácsolt a régi és jelenlegi cserkészek közé – egy nagy család lettünk újra, melynek távolba szakadt tagjai az ünnepre hazatérnek a szülői házhoz. Ugyanolyan örömmel fogadtunk mindenkit – az aktív tagokat és a „tékozló fiúkat/lányokat” is, és a legjobb érzés talán az volt, hogy ugyanott tudtuk folytatni a beszélgetéseket, ahol valamikor abbamaradtak...

 

Igen, ahogyan Feri-bá is mondta : „Aki cserkész, az is marad!”

 

Az ünnepi szentmise egyik fénypontja a könyörgés volt. Timi, Laci Atya segítségével személyre szabott kéréseket írt nekünk, amit a csapat tagjai olvastak fel. A másik két felnőtt cserkészünk fogadalom tétele – Ria és Zsuzsa az előző hétvégén felnőttképzésen volt és mivel azt sikeresen teljesítették, kézenfekvő volt, hogy az ünnepi szentmise keretei között fogadalmat tegyenek.

Külön megtiszteltetés, hogy illusztris vendégeink is cserkésztestvérükké fogadták őket ezen alkalomból.

 

Megtisztelt bennünket:

-      Ormay József Toci-bá

-      Ormay Józsefné Vera néni

 (Ők ketten csapatunk indulásakor is jelen voltak az első fogadalom tételünknél)

-      Molvay Róbert cst. a VI. kerület főtitkára

-      Győrffy Ágnes cst. a beregszászi  4. Bendász István cs.cs. tisztje és a csapatunk tiszteletbeli tagja

 

A szentmise végén Lubics Laci-bá orgonán kísérte a cserkészindulót, majd megkoszorúztuk Szőllősi Feri-bá emléktábláját és Varga Béla atya sírját és átsétáltunk a paplak udvarára, ahol már várt minket a csapat fája.

 

 

 

Várnai Laci Atya megáldotta a fát, ami még egypár kanna vizet is kapott búcsúzóul, majd átsétáltunk a cserkészotthonhoz, ahol szorgos kezek már egy hete felállították az alakuló teret - olyan volt, mintha a nyári táborban lennénk. Felsorakoztunk oktatási négyszögben és Jakab Gyula st. vezénylete alatt hivatalosan is megnyitottuk a Jubileumi ünnepséget és a csapattörténeti kiállítást.

A ragyogó őszi napsütésben vidáman lengett tábori lobogónk a zászlórúdon - ő is ünnepelt, egyidős a csapattal.

A megnyitót két órányi aktív program követte: a csapattörténeti kiállítás mellett a régi táborok videóiból szemezgettünk, megnyílt a kézműves sarok, ahol őszi praclilenyomat-koszorút, 3 dimenziós cserkészliliomot, saját pecsétnyomót vagy nyakkendőgyűrűt készíthetett az érdeklődő. Eközben kint az udvaron méta és még sok más játék, a csalitosban madzagpálya, az otthonban csocsó várta a mozogni vágyókat. 

 

A videó sarok főleg az idősebb cserkészeket és családjukat vonzotta - nevetve keresgélték az akkor még 11-15 éves lurkók között magukat és nosztalgiázva mesélték az élményeket egymásnak. 

A kiállítás anyagában mindenki megtalálta azt a tablót, amin ő is szerepel, de a többit is nagy érdeklődéssel nézte végig, mert egy-egy idősebb cserkész fiatalkori képe jó alap volt egy-egy mókás beszélgetésre az est folyamán :) Az ifjúságot persze a játékok vonzották inkább ( a múzeum nem nekik való:) ) - így összességében tehát mindenki megtalálta az érdeklődésének megfelelő programot.

 

Aki megéhezett friss pogácsával és forró teával csillapíthatta az érzést, de hamar eljött a 6 óra, mikor is Margit néni és Mónika csodás gulyása tökéletes vacsorának bizonyult. Minden talpalatnyi helyen ült valaki és kanalazott - a két üstnyi gulyásból csak úgy hat adag maradt...

 

A vacsorát persze közös imával kezdtük és zártuk, majd kivonultunk az udvarra, ahol Tibi vezetésével Gagó és Dani hatalmas tábortüzet rakott nekünk. A tábortűz a mókáról és az éneklésről szólt, de mindez a cserkésztörténelemre és a csapat történetére volt felépítve. Tibi képzeletben elrepített minket Brownsea szigetére, voltunk az első csapat  táborunkban, a Mecsekben, sőt még az erdélyi havasokban is. Vadásztunk medvére, voltunk bálban a jól öltözött Nyúllal és próbáltunk utánozni Viput is több-kevesebb sikerrel.

A hatalmas szeretetkörben felcsendült a "Szellő zúg távol..." és a ragyogó csillagos égre tekintve visszarepültünk a tábori éjszakákhoz és magunkkal vittük képzeletben az itt lévő barátokat is.

Mögöttünk a hamvadó parázs pislákoló fényével a hivatalos program végén levontuk a lobogót, együtt imádkoztuk "A napvilág leáldozott..." és a "Miatyánk...  " sorait, majd Vipu trombitáján felcsendültek a szilencium dallamai.

A felemelő esti szertartást fergeteged táncház követte: Máté és Jessie (Dobai Zoli) vezetésével, ami felváltva napjaink slágereivel fél négyig tartott.

 

- Fotóalbum az előkészületekről -