Kedves dal Emlékül álljon itt egy kedves dal, amit mindig megkönnyezett a cserkésztáborok végén, és amivel eztán mindig Rá emlékezünk: Üres a tábor, most búcsúzik TőleA dalos ajkú sok cserkész diák.Örömmel töltött szép napok emléke,Szívünkben zsong még, mint tündér világ.Amint a tábort nézem elmerengve,Az én szívem is mintha üres lenne...A kedves tábor vissza-vissza vár-Üres a tábor, nincs lakója már. Amint a tábort nézem elmerengve, Az én szemem is mintha könnyes lenne... A kedves tábor vissza-vissza vár- Üres a tábor, nincs lakója már. Emlékező csasszuska Szőllősi Feri-báról szóljon most az ének, Aki nélkül nem ugyanaz ez a cserkész élet! Hej, mindenkinek hiányzik, ezt sok ember tudja, Ott az érzés mindenkiben, még ha nem is mondja. Amikor a szakadék felett Ő átmászott, Összes újonc összesúgott - ilyet még nem látott! Hej, egy igazi példakép Ő, ki az égből néz ránk, S védelmező lelke most is a mennyből vigyáz ránk. Egyszer régen a nagyporotyán nem volt nálunk kaja, Hallottuk, hogy ott brümmög mellettünk Trabantja. Hej, eljött Ő miutánunk, és segített rajtunk, Az Atyától nagyon sok kedvességet kaptunk! Sokszor még a túrákra Ő is velünk tartott És nagyon sok kiscserkészt simán le is hagyott. Hej, az esti tábortűznél Ő adta a hangot, Gyönyörű szép énekétől a tábor visszhangzott! Ő kötötte a csapatban a legjobb csomókat, És elfogta azonnal a ránk támadókat! Hej, zöld sátrában folyton írógép kattogott, Korán reggel a faluból friss kalácsot hozott. Hittan órákon mi Tőle jó sokat tanultunk, Gyerekkori emlékein nagyokat kacagtunk. Hej, betlehem vagy ministrálás egyre ment, ha tettél, Ajándékot kaptál Tőle minden semmiségért. Sok kitüntetés díszelgett az Atyának ballján, A cserkészliliom mindíg kint volt a ruháján. Hej, elintézte a városnak a Teleki szobrot, Avatási szertartásán szép beszédet mondott. A kislaki templomot is Ő építtette, Híveinek a hitét megerősítette. Hej, prédikációi alatt sohasem aludtunk, Tanításából minden szót a lelkünkbe ittunk. Még amikor gyengélkedett, akkor is misézett, És Bogláron a Trabantal vagy 120-al tépett. Hej, sürgött, forgott, dolgozott Ő reggeltől napestig, A hét minden áldott napján kitudja hogy meddig. Amikor kórházba került bementünk mi hozzá, Vittünk neki egy szép könyvet, ajánlást is hozzá. Hej, hogy a legjobb parancsnoknak mi szerényen adjuk, De ő erre csak legyintett és azt mondta, hagyjuk. Búcsúzunk most Tőled Szaffi, Teleki cserkésze, Örökre szívünkben marad kedves nevetése! De munkádat továbbvíve él itt ez a csapat, Tovább adjuk mind a tudást, ami Tőled fakad! Hegyesd, 2005 - Rozmaring őrs költeménye nyomán (Köszönet Ráncsik Móni és Orsi! )
Búcsúlevél/Nekrológ Kedden este hatvanhatszor leírattam vele a nevét, tudniillik elkészültek az Ifjúsági közösségi ház tervrajzai és az egyházközség nevében Õ szignálta azokat. Nagy erõlködés árán sikerült az ágyból az asztalhoz vezetnem, de az asztalnál már elszántan rótta a sorokat, nem gyõztem a keze alá dolgozni. Azt hiszem ekkor írta le utoljára a nevét és marad örök emlék a tervdokumentáción. 60 éves mûködésének szép befejezése lehetett volna, ha kap még egy fél évet a sorstól és megépül a fiataloknak a közösen elképzelt Cserkész-ház. Élete utolsó percéig megõrizte szellemi frissességét, büszkeségét és tartását. Amikor fizikai ereje elhagyta, megtiltotta, hogy bárki ebben az állapotában láthassa, így a legtöbbünkben, mint az örökké rohanó Atya képe marad meg. Kedden este üzeneteket is vittem a plébániára. "Szabó Zoli üzeni az OTP-bõl jobbulást kíván és ezt tolmácsoljam a Feri bácsinak". "Vásárhelyi Tibi üzeni, hogy reméli a legközelebbi bálban már ott lesz a Feri bácsi". Mindkettõ jókívánságot nagy szeretettel fogadta és megjegyezte: "- Látod! Mindenkinek csak Feri bácsi vagyok és ez igen jól esik ezért érdemes volt Bogláron dolgoznom." A cserkészek körében a megszólítás - Atya esetleg Atya bácsi - volt szokásban, de mi idõsebbek csak egyszerû Feri-bá' megszólítást használtuk. Mint a megszólításban, az életében is az egyszerûségre, puritánságra törekedett. Nem voltak különösebb igényei, ételben-italban nem válogatott, leginkább az öreg Trabantját becsülte, ruháit a mások által levetettbõl válogatta. Egy valamit viszont nagyon tudott: adni. Legyen az öreg vagy fiatal, módos vagy elesett, ebben verhetetlen volt. Önzetlenül, bárkin képes volt segíteni, nem érdekelte a személy származása, vallása vagy ideológiai elkötelezettsége, megmaradt embernek minden körülmények között. "Egyetlen gyereket sem hagyok itthon csak azért, mert nincs a szüleinek rávaló" vallotta minden táborba szállás elõtt. És ehhez is tartotta magát. Feri-bá'! Kedden éjjel azzal bocsátottál el: ...a cserkészeket el ne hadd', és elénekelted a Nõvérnek "majd ha nem leszek...". Szerdán reggel még egy délelõtti fényképnézést terveztünk, de ez már nem jött össze. Még egy nap sem telt el és máris szembesülünk a "majd ha nem leszek"- kel. Feri-bá'! Isten veled és szervezz egy jó kis csapatot az égiekbõl, mi még egy kicsit itt lenn cserkészkedünk, abban a reményben, hogy a "nagypróbát" sikeresen vesszük. Te ezt kiválóan teljesítetted. Jó munkát! Pauer Sándor
Szőllősi Ferenc 'Szaffi' életrajza Szőllősi Ferenc (Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.) Ft. Szőllősi Ferenc (Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.) címzetes esperes, plébános, cserkészvezető. Alapiskoláit Tapolcán végezte. Veszprémben 1944. december 7-én lett kispap. A nyilasok letartóztatták és Mindszenti József bíboros hercegprímással együtt és Sopronban az Isteni Megváltó Leányai zárdában őrizték őket. Itt szentelte fel őt Mindszenti bíboros és itt mondta el újmiséjét is. Káplán 1944-1948. Füzfőgyártelepen, hitoktató Barcson 1948-ban. Káplán Devecserben 1948-ban. Plébános Füzfőgyártelepen 1949-1951-ben, Iharosberényben 1951-1970-ig, majd Balatonbogláron 1970-től halálig. Közben oldallagos szolgálatot teljesített 1983-ban Ordacsehiben és 1988-1991. között Nágocson. 1963-ban lett helyettes esperes, majd 1972-1990-ben kerületi esperes. Pro Urbe kitüntetést kapott 1992-ben Iharosberényben és 2000-ben Balatonbogláron. Mindkét helyen díszpolgárrá is választották. Mivel a soproni zárdát 1994-ig még nem kapták vissza a nővérek, aranymiséjét Balatonbogláron csendes körülmények között mutatta be. Veszprémben a 126. sz. Szent Imre cserkészcsapatban lett cserkész. Fogadalmát élete végéig megtartotta. Feri bá’-t, vagy cserkésznevén Szafi-t, mint a mindig „rohanó”, mindig tenni akaró atyát ismerték. Balatonbogláron 1990-ben alakította meg a 622. sz. Gaal Gaszton cserkészcsapatot és annak parancsnoka volt. Mindenkinek adott, legyen az öreg vagy fiatal. Vallotta, hogy „egyetlen cserkészt sem hagy otthon a táborból, mert szüleinek nincs rávalója”! Igazi cserkész volt már fiatal korában is, országos céllövő bajnok, kiváló vízi cserkész, a csomózás mestere, a magyar népzene értője és a hazai egyik terjesztője. 1948-ig 19 nagytáborban volt és az újrakezdés után miden évben rendezett nagytábort cserkészei részére. Sík Sándor és Teleki Pál elgondolásinak végrehajtója, az „emberebb ember, magyarabb magyar” megtestesítője. 1992. Szent György-napján megkapta a Magyar Cserkészszövetség "Újraalakulási díszjelvényét". Ő volt az, aki 2004. tavaszán először állt ki, a fővárosból kitiltott gróf Teleki Pál szobrának balatonboglári elhelyezése ügyében. Pár nap alatt fáradhatatlan és áldozatkész munkával megteremtette a jogi és műszaki feltételeket a szobor felhelyezésére és felavatására. Munkásságáért 2004. november 2-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át a Bethlen Gábor Alapítvány és a Teleki Pál Szoborbizottságtól, a szobor alkotója által készített „Teleki Pál emlékérmet”. Tevékeny életét a hívők szolgálatán kívül számos szervezetben is gyümölcsöztette. Ezek közül kitűnt a Lengyel-Magyar Baráti Egyesület felkarolása, a két testvérti nép barátságának ápolása. Tevékenységéért lengyel közbenjárásra II. János Pál pápától 1986. április 4-én pápai áldásban részesült, majd megkapta 1990-ben a lengyel Lovagkereszet. Tevékenyen részt vett a Műemléki Felügyelőség munkájában is. A balatonboglári temetőben ikertestvérével, Juliannával közös sírban nyugszanak.