Emlékül álljon itt egy kedves dal, amit mindig megkönnyezett a cserkésztáborok végén, és amivel eztán mindig Rá emlékezünk:
Üres a tábor, most búcsúzik Tőle
A dalos ajkú sok cserkész diák.
Örömmel töltött szép napok emléke,
Szívünkben zsong még, mint tündér világ.
Amint a tábort nézem elmerengve,
Az én szívem is mintha üres lenne...
A kedves tábor vissza-vissza vár-
Üres a tábor, nincs lakója már.
Amint a tábort nézem elmerengve,
Az én szemem is mintha könnyes lenne...
A kedves tábor vissza-vissza vár-
Üres a tábor, nincs lakója már.
Emlékező csasszuska
Szőllősi Feri-báról szóljon most az ének,
Aki nélkül nem ugyanaz ez a cserkész élet!
Hej, mindenkinek hiányzik, ezt sok ember tudja,
Ott az érzés mindenkiben, még ha nem is mondja.
Amikor a szakadék felett Ő átmászott,
Összes újonc összesúgott - ilyet még nem látott!
Hej, egy igazi példakép Ő, ki az égből néz ránk,
S védelmező lelke most is a mennyből vigyáz ránk.
Egyszer régen a nagyporotyán nem volt nálunk kaja,
Hallottuk, hogy ott brümmög mellettünk Trabantja.
Hej, eljött Ő miutánunk, és segített rajtunk,
Az Atyától nagyon sok kedvességet kaptunk!
Sokszor még a túrákra Ő is velünk tartott
És nagyon sok kiscserkészt simán le is hagyott.
Hej, az esti tábortűznél Ő adta a hangot,
Gyönyörű szép énekétől a tábor visszhangzott!
Ő kötötte a csapatban a legjobb csomókat,
És elfogta azonnal a ránk támadókat!
Hej, zöld sátrában folyton írógép kattogott,
Korán reggel a faluból friss kalácsot hozott.
Hittan órákon mi Tőle jó sokat tanultunk,
Gyerekkori emlékein nagyokat kacagtunk.
Hej, betlehem vagy ministrálás egyre ment, ha tettél,
Ajándékot kaptál Tőle minden semmiségért.
Sok kitüntetés díszelgett az Atyának ballján,
A cserkészliliom mindíg kint volt a ruháján.
Hej, elintézte a városnak a Teleki szobrot,
Avatási szertartásán szép beszédet mondott.
A kislaki templomot is Ő építtette,
Híveinek a hitét megerősítette.
Hej, prédikációi alatt sohasem aludtunk,
Tanításából minden szót a lelkünkbe ittunk.
Még amikor gyengélkedett, akkor is misézett,
És Bogláron a Trabantal vagy 120-al tépett.
Hej, sürgött, forgott, dolgozott Ő reggeltől napestig,
A hét minden áldott napján kitudja hogy meddig.
Amikor kórházba került bementünk mi hozzá,
Vittünk neki egy szép könyvet, ajánlást is hozzá.
Hej, hogy a legjobb parancsnoknak mi szerényen adjuk,
De ő erre csak legyintett és azt mondta, hagyjuk.
Búcsúzunk most Tőled Szaffi, Teleki cserkésze,
Örökre szívünkben marad kedves nevetése!
De munkádat továbbvíve él itt ez a csapat,
Tovább adjuk mind a tudást, ami Tőled fakad!
Hegyesd, 2005 - Rozmaring őrs költeménye nyomán (Köszönet Ráncsik Móni és Orsi! )