logoA 2023-as nagytábort, idén, ahogy minden évben, a plébániánál kezdtük, reggel 7-kor. Picit kómásan, de izgatottan pakoltuk fel a táskáinkat a kisbuszra. A nyitószertartás rövid, és szűk körű volt, ami után meg is indultunk Hetvehely felé. Utunk nagyrészét átaludtuk, így a körülbelül kétórás utat egész rövidnek érzékeltük. Amikor megérkeztünk, az előtáborosok fogadtak minket, itt találkoztunk néhány ismerőssel, de új arcok is megjelentek.

Mivel a dolgaink még nem érkeztek meg, a közös építményeken dolgoztunk, például a levendulákkal a kukát csináltuk. Az ebéd alatt találkoztunk Áronnal és Mózessel, az utóbbi népünk nehéz sorsát meglátva leütött egy minket felügyelő katonát, és emiatt menekülésre kényszerült. Kicsivel később a sátorok is ideértek, így nekiugrottunk a felállításuknak és az árkolásnak, mielőtt a nyakunkba zúdul a tábor első (spoiler: és közel sem az utolsó) vihara.  Igaz, hogy csak az utolsó pillanatban, de ez sikerült is, viszont a tábortűznek el kellett maradnia, aminek egy jól megérdemelt korai takarodó lett az eredménye.

Az első teljes közös napon is nagyrészt az építkezésről szólt, a délelőtt folyamán befejeztük a dolgok nagyrészét. Így délután volt időnk néhány ismerkedős játékot lenyomni, ekkor szembesültünk, hogy ebben az évben Gergő-túltengésben szenved a társaság. Még napközben megismerkedtünk Cipórával és a testvéreivel, miután Mózes megmentette őket a kötekedő katonáktól. Tábortüzet a még mindig tartó esőzések miatt gyújtani ismét nem tudtunk, de a házba bepréselődve összegyűltünk, és lámpafény mellett közösen játszottunk és énekeltünk egy nagyot.

A harmadik napunkat a már megszokott módon 6:48-as ébresztővel kezdtük, ahol azzal a hírrel fogadtak minket, hogy a nap folyamán esküvő lesz. A hálózsákokból kikelve átmásztunk a sáron, ahol vőfélyképzéssé átalakított reggeli tornán vettünk részt, majd a szemle után felhúztuk a zászlót. A kihirdetett esküvő meg is történt, Cipóra és Mózes házasodott össze, amit leveles a májussal ünnepeltünk meg. Vasárnap létére délelőtt Tiszi egy nagyon szép igeliturgiát tartott nekünk. Miután lelkileg feltöltődtünk, a leendő próbázók az elméjüket is megedzették, ugyanis forgót tartottunk nekik az újoncpróba anyagából.

Másnap, 24-én, vendégeink érkeztek, a 648 kiscserkészei jöttek ki a táborba, hogy a következő négy napot velünk töltsék. Emiatt Bori tartott még egy kört az ismerkedős játékokból, ahol kisebb-nagyobb sikerrel, de megpróbáltuk megtanulni a pöttömök neveit. Itt derült fény arra, hogy az elkövetkező napokban 5 darab Marci lesz a köreinkben. Ezután számháborúztunk, mindkét csapat hősiesen küzdött a zászló megszerzéséért vagy védelméért. Délután, amíg a nem érintettek közösen játszottak egy nagyot, a próbázóink még kaptak egy kis felkészítést, szintén forgóban. Eközben végig érték Egyiptom népét az újabb és újabb csapások, a fekélyek még a fáraót is megijesztették, de egyelőre nem engedett el minket.

Az 5-ik nap volt A nagy nap sokak számára, ugyanis ezen a napon folytak le az újonc-és elsőpróbák. A délelőttöt közös métával kezdtük, ahonnét először a próbáztatók, majd egyesével a próbázók is eltűntek. A megmérettetést mindenki ügyesen kibírta, kifejezetten szép pontszámok születtek, bár a kódolt pontozás miatt ezt a résztvevők még nem tudták. De az este hamar elérkezett, és a tábortüzet elkezdeni ugyan eltudtuk, de hamarosan elértek hozzánk a közeledő viharfelhők, és megkaptuk a sokadik esőnket. Bár nem a terv szerint alakult a dolog, a házban lezajlott fogadalomtétel és megújítás biztosan különleges emlék lett mindenki számára.

Mivel az előző éjjel szinte végig zuhogott az eső, a 26-án a délelőtti program egyszerű volt – a kicsik bemennek a faluba játszani, amíg az ott maradt vezetők igyekeznek javítani a keletkezett károkon. Ez meg is történt, jómagam a kicsikhez csapódva együtt megindultunk Hetvehely művháza felé, ahol a fedett terepet – a nagyobbak a térerőt is – kiélvezve játszottunk és kikapcsolódtunk egy nagyot. Mire visszaértünk, a tábort rendberakták, és az elázott holmik is száradtak már. A délutáni terv sem volt bonyolultabb, nagyrészt csak közösen játszottunk. Vacsora után sor került tortaevésre is, mivel két névnaposunk, és egy szülinaposunk is volt.

A hetedik napunk a táborban egész nyugis volt, a nap fő eseménye a kicsik a szülőknek való „eladása” volt, miután a fáraó ugyan nehezen, de elengedte őket.

Nyolcadik nap végre felkerekedtünk, és Mózesék vezetésével kivonultunk Egyiptomból, egyenesen a Vörös-tengerig, ami jelen esetben az Abaligeti cseppkőbarlang, és a mellette lévő tó volt. Az utunk viszonylag rövid volt, de a kisebbeket azért megterhelte. Abaligetre érve először a barlangba néztünk be, majd a hidegben felfrissülve először a Denevér-múzeumba néztünk szét, majd ki gyorsabban, ki lassabban, de mindenki belemászott a tó vizébe, bár néhány embernek kellett hozzá egy kis külső támogatás. Itt még eltöltöttünk néhány órát, fürödtünk, ettünk, pihentünk egy jót. A visszaúton sem történt semmi különös, nagyrészt rossz viccekkel szórakoztattuk egymást.

A kilencedik, és egyben az utolsó teljes napunk már a készülődés jegyében telt. A legemlékezetesebb programunk a vizes akadályverseny volt, csúsztunk-másztunk egy jót a kiterített fólián, de a fénypont biztosan a kötélhúzás volt. A vasárnapra tervezett igeliturgiát aznap kellett megtartanunk, mert másnapra ismét esőt ígértek. De nem is számít a napja, Tiszi ismét egy szép és tanulságos liturgiát tartott nekünk. A nap végére belefért egy kis pakolás is, nekiálltunk lebontani a másnapra nem szükséges építményeket. Aztán eljött az utolsó közös tábortűz. Itt még Mózesék pusztában való vándorlását figyelhettük meg, majd a tűz után elvonultunk, és egy árnyjáték formájában ment tovább a történet. Ennek, és ezzel együtt a teljes keretmesének az lett a vége, hogy Kánaán kapujába érünk, és Mózes felszólított minket arra, hogy másnap lépjünk is be. Ezután már nem volt hátra tervezett program, a tűz körül beszélgettünk, énekeltünk, táncházaztunk, voltak, akik különvonultak, és kisebb társaságban szórakoztak még utoljára.

Az utolsó napunkon egész koránra esőt ígértek, emiatt a viharfelhőkkel versenyt futva bontottuk le a sátrakat és a megmaradt építményeket. De megérte a pörgés, pont le tudtuk húzni a zászlót, és röviden elbúcsúzni egymástól. Mire a kisbuszunk megérkezett, már erősen dörgött az ég felettünk, és hamarosan el is ért minket vihar, de ezt már a buszon, Boglár felé haladva, szárazon éltük át. A hazautat énekszóval kezdtük, de szépen lassan mindenkinek lecsukódott a szeme. Aztán elértünk a Balatonboglár táblához, és az ének újra felerősödött, és egészen a plébániáig kitartott. Itt lepakoltunk, majd a csapat tagjai is elbúcsúztak egymástól.

Összességében? Fáztunk, eláztunk, féltünk, nevettünk, hülyéskedtünk, beszélgettünk, fáradtak voltunk, és minden mást csináltunk, de akármi történt, együtt, közösségként éltük meg. Bár közel sem volt tökéletes, gondolkodás nélkül újra átélném az egészet. Remélem jövőre is ugyanezzel a társasággal, ugyanilyen hangulatban, újra együtt táborozunk.

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív -

- Csasszuska -