logoPauer Sándor elhangzott beszéde a megemlékezés alatt:
 
"Előljáróban két apró momentumot szeretnék említeni:

A megemlékezést Benedeczki-Csobor Tönde Mónika cs., pkh jegyezte, és azért olvasom én fel, mert nem érzett annyi erőt magában, hogy sírás nélkül ezt megtegye.
A másik megjegyzésem, hogy 1990 őszén megalakított csapatunk a decemberi Ferenc napon megkísérelte megköszönteni az Atyát, de Ő ezt azzal hárította el, hogy sose ünnepli a névnapját és születésnapját, alkoholt meg nem fogyaszt. Az előzőeket életében és halálában megtartottuk ez idáig.

Szöllősi Ferenc atya, ahogy mi cserkészek hívtuk: Feri-bá, Atya-bá, Szaffi
 
Mindannyiunk legkedvesebb fogadott nagyapja, megértő barátja, mentora és példaképe volt - mindezt úgy, hogy Ő csak kedves volt mindenkivel, és minding magát helyezte a legutolsónak a sorban.
Végtelen szerénysége és puritanizmusa mellett a munkában mindig élen járt - legyen az a hivatásával együtt járó feladat, vagy bármi más.
- hiszen egy vasárnap volt hogy 5 vagy több misét is mondott
- mellette hittan órákat és jegyes oktatásokat tartott
- rendben tartotta a templomokat és a paplak kertjét is (festett, tatarozott, tetőt javított ha kellett)
Ezeken felül még még a cserkészettel is tudott-akart foglalkozni, kivirult a fiatalok között, mi pedig ittuk a szavait, és alig vártuk, hogy a régi idők csínyjeiről meséljen nekünk.
Ő ácsolta a legkényelmesebb latrinát, a szakadékon átívelő kötélhídon Ő kelt át először, felmászott minden toronyba akármilyen rozoga is volt a létra, a táborban Ő kelt a legkorábban és a legkésőbb tért nyugovóra, végig csinálta velünk az akár 20 km-es gyalogtúrákat is, minden mókában szívesen részt vett és nagyon büszke volt a cserkészeire - mindent meg is tett értünk, amit csak lehetett.
Felfoghatatlan, hogy immár 16 éve nincs velünk - az általa hagyott űrt nem lehet kitölteni, csak a vele együtt töltött idők szép emlékei enyhítik kissé a hiányát.
Az öreg Trabant vagy Opel bőgő hangja, éppúgy hiányzik, mint a miséken és a tábortűz mellett zengő éneke, rövid de mindig naprakész frappáns prédikációi, vagy csínytevéseket megfeddő halk és bölcs szava.
Ha Rá gondolunk, mindig mosolygós arca és csillogó szeme az első kép, ami előugrik a sok emlék közül. A kinyúlt bőr irattáska és az elmaradhatatlan tejeszacskók a misepénznek éppúgy hozzá tartozott, mit a pár váltás fekete öltöny - amit ki tudja kitől kaphatott, mivel ilyen világi hívságokkal nem sokat törődött. Így volt ez a születés napjával vagy a névnapjával is - soha nem engedte, hogy ünnepeljék, ha elismerést kapott, mindig szerényen fogadta.
Remélem a mennyei birodalomban már egy szuper táborhellyel vár bennünket - más nem is kell, majd együtt felépítünk mindent, míg Vörös Józsi-bá és Péter-bá főzi a jó babgulyást. Hisz, mint mondani szokta 'ami könnyen megy, az nem cserkésznek való'!
Jó munkát Atya, igyekszünk követni az általad kitaposott utat!

Benedeczki-Csobor Tünde Mónika"

Lubics László elhangzott beszéde:

"Kedves Megjelentek!

Szőllősi Ferencre emlékezünk, akinek

életéről hosszan lehetne beszélni, anekdotázni. Az megérne még egy misét. Én most megpróbálom néhány percben összefoglalni pályafutását.

100 éve Tapolcán született, a család kilencedik gyermekeként – ikerpárjával együtt - 1921- febr. 6-án. Majdnem pontosan 16 évvel ezelőtt, 2005. márc. 3- volt mennyországi születésnapja. 

Itt Bogláron, köztünk, velünk élt, de hosszú pályafutását és életállomásait sorba véve ugyanezt elmondhatták Fűzfőgyártelep, Barcs, Devecser, Iharosberény, Ordacsehi,Szőlőskislak és Nágocs lakói is. Lakókat mondok és nem csak híveket, hiszen olyan közösségi ember volt, aki hívőt és hitetlent képes volt megszólítani, és feltétel nélkül szeretni..

Szőllősi Ferenc oly korban kezdte papi hivatását, amikor könnyen váltak az igaz emberekből rendszerellenségek. Nem kellett hozzá sok, csak hűség a hithez és Istenhez, kitartás a választott isteni meghívás mellett vagy akár csak tanítványi kapcsolat az üldözött Mindszentyhez.

De az idők hála Istennek változtak! Szőllősi atya vitorlába fogta a változások szelét, és új vizekre vitte a rábízottak hajóját!

A rendszerváltás után Pro Urbe díjjal, díszpolgársággal ismerték el közösségszervező tehetségét, amit aztán a cserkészmozgalom helyi szervezésében betöltött szerepével is mindannyiunk számára nyilvánvalóvá tett.

Hihetetlen közösségformáló erejének bizonyítéka a ma is működő 622. számú Gaal Gaszton cserkészcsapat, amelynek tagjai - a kiscserkészektől a felnőttekig - őrzik az alapító parancsnok emlékét és nem feledik példáját.

Sík Sándor és Teleki Pál szellemi örökségének „az emberebb ember, magyarabb magyar” szellemében kifejtett tevékenységéért a Magyar Cserkésszövetség „újraalakulási díszjelvényét” kapta 1992-ben.

A Lengyel-Magyar Baráti Egyesület felkarolása, a két testvéri nép barátságának ápolása elismeréseként - lengyel közbenjárásra – szent II. János Pál pápától 1986. április 4-én pápai áldásban részesült, majd 1990-ben megkapta a Lengyel Lovagkeresztet.

Az épített emlékek megőrzéséért tevékenyen részt vett a Műemléki Felügyelőség munkájában is.

Munkásságáért 2004. november 2-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át a Bethlen Gábor Alapítványtól és a Teleki Pál Szoborbizottságtól, a szobor alkotója által készített „Teleki Pál emlékérmet”.

Tisztelt emlékező közösség!

Kántorként és hitoktatóként Szőllősi atyával több, mint 15 évig dolgoztam együtt. Emlékeimben még mindig frissen él Liszt Ferencre emlékeztető lobogó ősz haja, zeneszeretete, humora, mélyen zengő orgánuma, nyers őszintesége – és a szolgálati trabantjának kilóméterekről felismerhető sivítása.

Ferenc atya ma száz éves. Egy év múlva 101 lesz, 50 év múlva 150. Mondom ezt abbéli meggyőződésemből, hogy a nagyszerű emberek, mint Szöllősi Ferenc, addig élnek, amíg emlékeznek rájuk.

Szöllősi Ferenc plébános úr, nem felejtünk el!"

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív-

 

 

boglar ujsag

boglar ujsag 2

Légy résen!

Bannerek

nea

me

bethlen

nca1

      tesco