622GG.HU

''Én ott lakom, ahová Te nyaralni jársz!''

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Levelek

Teleki Pál cserkésze, Szafi hazament

E-mail Nyomtatás PDF

Rokonai, barátai, cserkészei, hívei, Balatonboglár lakosai, polgármestere, paptársai, a református és evangélikus közösség lelkészei, és lengyel diplomaták búcsúztatták Szőllősi Ferenc plébánost, Feri bát, Feri bácsit, Szafit, "atyát". 

 

 

Visnyei Tibor cst. búcsúzó szavai


Kedves Feri bá, Tisztelt Parancsnok Úr!

Nekem jutott az a szomorú feladat, hogy Tõled, a 662-es Gaal Gaston cserkészcsapat parancsnokától a boglári cserkészek nevében búcsúzzam.

A búcsúzás nehéz, mert a kapcsolat, ami kettõnk között kialakult szeretetben gazdag, nagyon szoros kapcsolat volt.

Mikor tizenhétéves koromban cserkésszé váltam, az életemben nagy fordulatot jelentett.

Bekerültem egy teljesen új közösségbe, ahol szinte senkit nem ismertem, evangélikus lévén Téged is csak felületesen.

Úgy érzem már a közös cserkészmunkánk elején, megszerettél engem, s a kapcsolatunk az évek folyamán atya -fiú kapcsolattá alakult. Úgy tekintettem Rád, mint második apámra, Te pedig úgy rám mintha a fiad lennék. Hamar rájöttem arra, micsoda óriási tudást birtokolsz. A mestereid a legkiválóbbak voltak, az ismereteidet Teleki Páltól, Sík Sándortól, Koszterszitz Józseftõl és sok más kiváló cserkészvezetõtõl szerezted. Úgy érzem a cserkészéletben töltött sok-sok évtized alatt Te is mesterré váltál. Országos bajnok céllövõ, kiváló vizicserkész, a csomózás mestere, a magyar népzene egyik legkiválóbb hazai ismerõje-ezek a címek mind-mind ékes bizonyítékai nagyszerû cserkészmunkádnak. Egyike voltál azoknak a személyeknek, akik Teleki Pál munkásságát, emberi nagyságát - ezt ma sajnos szándékosan torzítják - hitelt érdemlõen közvetítetted számunkra, hiszen személyesen ismerted Õt. Mindenre megtanítottál, amit egy csekésztisztnek tudnia kell s az a végtelen szeretet, amellyel a cserkészeid iránt éreztél örök példa számomra. Formáltad jellemünk- Gyakran mondogattad a célom az, hogy Teleki Pál elgondolása szerint emberebb ember magyarabb magyarrá váljatok". Ráneveltél a kötelességtudatra, kedvenc szavad járása volt" A nap felkel vagy nem az az Õ dolga, de a cserkészetnek mennie kell". S a kötelesség teljesítésében élen jártál mindent, megtettél azért, hogy ez a kis csapat létrejöjjön, és eredményesen mûködjön. Én, aki jól ismertelek Téged a szemedben mindig egy kis huncutságot, cserkészvagányságot láttam. Ez a vagányság a viselkedésedet is, átjárta akkor is, ha táborhelyet kerestünk (s a határozott, rámenõs fellépésednek egy erdész sem tudott ellenállni, s mindig a legszebb helyeken táboroztunk), vagy ha szakadék felett keltél át a cserkészeiddel, vagy ha jelmezben kellett a gyerekeket szórakoztatni. Csodálatos élmény számomra az a sok ének, népdal- ebbõl ezret ismertél- csatakiáltás, amiket megtanítottál, s amiket oly lelkesen énekeltük, kiabáltuk Veled.

A cserkészcsapat minden cserkészén önzetlenül segítettél, anyagi problémák miatt soha egyetlen cserkészünk sem hagyta ki a nyári nagytábort. Soha nem érdekelt a hírnév és a dicsõség "a cserkész, ahol tud, segít, illetve a cserkésznek kötelessége a jót cselekedni" szoktad mondani, s ez a felfogás átjárta egész életedet.

Kedves Szafi bá!

Mit ígérhetünk mi a tanítványaid?

Ígérjük, hogy ezt a kis csapatot, amit létrehoztál, s aminek nemzetközi hírneve van senki által nem hagyjuk szétverni, szétszéleszteni, hanem tovább terjesztjük a cserkész eszmét, s olyan fiatalokat nevelünk, akik "emberebb emberek magyarabb magyarok", s akik majd tõlünk veszik át a stafétát, s tovább éltetik a mozgalmunkat.

Monsignore Varga Béla végakarata és a Te elképzelésed az volt legyen a boglári cserkészeknek saját otthona, cserkészháza. Ezt a nemes célt, aminek anyagi forrását Te elõteremtetted mi tûzön -vízen át, ha kell, de keresztülvisszük. Felépítjük a cserkészházat, s ott egy nemzetközi cserkészközpontot hozunk létre.

A Kossuth-zászlót rámbíztad, hogy vigyázzak rá. Ígérem, hogy ezt a zászlót a kezembõl ki nem adom, életem végéig megõrzöm.

Parancsnok Úr!

Ismervén téged valószínûleg már nekiláttál egy égi cserkészcsapat szervezésének.

Mi a tanítványaid még itt a földön cserkészkedünk egy kicsit, aztán majd reméljük, együtt leszünk az égi nagy csapatban.

Jó munkát! Nyugodj békében!


Prof. dr. Maciej Kozminski levele

(a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete 1990-1996 között)


Dr. Kovács Miklós úr Balatonboglár polgármesterének

Mélyen tisztelt Polgármester Úr

Mély fájdalommal értesültem arról, hogy elhunyt Szõllõsi Ferenc, aki a leginkább lengyel római-katolikus plébánia plébánosa Dunától nyugatra. Hiszen nem véletlenül hívják Balatonboglárt a "lengyel-magyar barátság fellegvárának", amelynek várkapitánya a lengyelek számára legnehezebb idõkben hûséges barátjuk fõtisztelendõ Varga Béla atya volt (aki nekem és sokunk számára mindíg Béla bácsi marad). A Lengyel Köztársaság nagyköveteként részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy oly sok órát beszélgethettem át vele, és sajnos közel tíz évvel ezelõtt egy hideg októberi napon én álltam ott a gyászolók között a sírjánál is, hogy megadjam neki a végsõ tisztességet a Lengyel Köztársaság nevében.

Jól emlékszem elsõ balatonboglári látogatásaim egyikére (1991 kora tavaszán), amikor Varga Béla prelátus oldalán megismerhettem utódját, akitõl most búcsúznunk kell, hiszen az öröklét nyugalma vár rá. Személyesen nem lehetek ott Balatonbogláron, de gondolatban az Elhunyt mellett leszek, aki igen közel állt hozzám, mint ember, és mint a balatonboglári lengyel plébánia és templom hagyományának lelki örököse és gondos ápolója. Sosem felejtem el Feri bácsi fiatalos arcát a sûrû õsz bozont alatt, tapintatát, kimeríthetetlen energiáját és odaadását az Egyház, a Plébánia, Balatonboglár lakosai és lengyel hagyományai iránt.

Tisztelettel és barátsággal:

Maciej Kozminski

Varsó, 2005.március 12-e


Jan Stolarski a L-MTF elnökének levele

A Lengyel-Magyar Társaságok Federációja nevében


Kedves Magyar Barátaink!

Nagy szomorúsággal értesültünk Szõllõsi Ferenc fõtisztelendõ úr haláláról. Azért jöttem ide Lengyelországól, mert szerintünk Szõllõsi Ferenc nemcsak az egyház odaadó képviselõje, nemcsak Magyarország hûséges fia, hanem egyben Lengyelország és a lengyelek nagy barátja is volt. Meg volt gyõzõdve arról, hogy minden nemzetnek kell legyen egy jó barátja a nehéz idõkben. Biztos volt abban, hogy a magyarok bízhatnak a lengyelekben, ugyanúgy, ahogy mi lengyelek is bíztunk a magyarokban a II. világháború alatt.

Szõllõsi fõtisztelendõ úr sok új fiatal magyar nemzedéket nevelt fel nemcsak a Magyarország iránti szeretetben, hanem a más nemzetek megbecsülésében is.

Mi lengyelek hálásak vagyunk Neki azért, hogy folytatta Varga Béla hagyományait és gondját viselte a Balatonbogláron létrehozott Lengyel-magyar Baráti Társaságnak, amely húsz évvel ezelõtt az elsõ volt Magyarországon.

Reméljük, hogy nemes és áldozatos munkája nem megy feledésbe Balatonbogláron.

Örökké megõrizzük szívünkben az emlékét.


Megemlékezõ beszédet mondott még:


Aradi György evangélikus lelkész Szabó Levente református lelkész

Dr. Rafal Wisniewski a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete

Grzagorz Lubczyk az országos lengyel testvéregyesületek megbízásából Varsóból

Vidovszky Imre a Balatonboglári Lengyel-Magyar Barátság egyesület ügyvezetõ elnöke

Herényi Károly országgyûlési képviselõ

Kovács Miklós polgármester Balatonboglár városa és az egyházközség nevében