Szőllősi Feri bá

tn atya2Emlékül álljon itt egy kedves dal, amit mindig megkönnyezett a cserkésztáborok végén, és amivel eztán mindig Rá emlékezünk:

Üres a tábor, most búcsúzik Tőle
A dalos ajkú sok cserkész diák.
Örömmel töltött szép napok emléke,
Szívünkben zsong még, mint tündér világ.
Amint a tábort nézem elmerengve,
Az én szívem is mintha üres lenne...
A kedves tábor vissza-vissza vár-
Üres a tábor, nincs lakója már.

                                         Amint a tábort nézem elmerengve,
                                         Az én szemem is mintha könnyes lenne...
                                         A kedves tábor vissza-vissza vár-
                                         Üres a tábor, nincs lakója már.

Emlékező csasszuska

Szőllősi Feri-báról szóljon most az ének,

Aki nélkül nem ugyanaz ez a cserkész élet!

Hej, mindenkinek hiányzik, ezt sok ember tudja,

Ott az érzés mindenkiben, még ha nem is mondja.

 

Amikor a szakadék felett Ő átmászott,

Összes újonc összesúgott - ilyet még nem látott!

Hej, egy igazi példakép Ő, ki az égből néz ránk,

S védelmező lelke most is a mennyből vigyáz ránk.

 

Egyszer régen a nagyporotyán nem volt nálunk kaja,

Hallottuk, hogy ott brümmög mellettünk Trabantja.

Hej, eljött Ő miutánunk, és segített rajtunk,

Az Atyától nagyon sok kedvességet kaptunk!

 

Sokszor még a túrákra Ő is velünk tartott

És nagyon sok kiscserkészt simán le is hagyott.

Hej, az esti tábortűznél Ő adta a hangot,

Gyönyörű szép énekétől a tábor visszhangzott!

 

Ő kötötte a csapatban a legjobb csomókat,

És elfogta azonnal a ránk támadókat!

Hej, zöld sátrában folyton írógép kattogott,

Korán reggel a faluból friss kalácsot hozott.

 

Hittan órákon mi Tőle jó sokat tanultunk,

Gyerekkori emlékein nagyokat kacagtunk.

Hej, betlehem vagy ministrálás egyre ment, ha tettél,

Ajándékot kaptál Tőle minden semmiségért.

 

Sok kitüntetés díszelgett az Atyának ballján,

A cserkészliliom mindíg kint volt a ruháján.

Hej, elintézte a városnak a Teleki szobrot,

Avatási szertartásán szép beszédet mondott.

 

A kislaki templomot is Ő építtette,

Híveinek a hitét megerősítette.

Hej, prédikációi alatt sohasem aludtunk,

Tanításából minden szót a lelkünkbe ittunk.

 

Még amikor gyengélkedett, akkor is misézett,

És Bogláron a Trabantal vagy 120-al tépett.

Hej, sürgött, forgott, dolgozott Ő reggeltől napestig,

A hét minden áldott napján kitudja hogy meddig.

 

Amikor kórházba került bementünk mi hozzá,

Vittünk neki egy szép könyvet, ajánlást is hozzá.

Hej, hogy a legjobb parancsnoknak mi szerényen adjuk,

De ő erre csak legyintett és azt mondta, hagyjuk.

 

Búcsúzunk most Tőled Szaffi, Teleki cserkésze,

Örökre szívünkben marad kedves nevetése!

De munkádat továbbvíve él itt ez a csapat,

Tovább adjuk mind a tudást, ami Tőled fakad!

 

Hegyesd, 2005 - Rozmaring őrs költeménye nyomán (Köszönet Ráncsik Móni és Orsi! )

tn koszoruRokonai, barátai, cserkészei, hívei, Balatonboglár lakosai, polgármestere, paptársai, a református és evangélikus közösség lelkészei, és lengyel diplomaták búcsúztatták Szőllősi Ferenc plébánost, Feri bát, Feri bácsit, Szafit, "atyát". 

 

 

 

Visnyei Tibor cst. búcsúzó szavai


Kedves Feri bá, Tisztelt Parancsnok Úr!

Nekem jutott az a szomorú feladat, hogy Tõled, a 662-es Gaal Gaston cserkészcsapat parancsnokától a boglári cserkészek nevében búcsúzzam.

A búcsúzás nehéz, mert a kapcsolat, ami kettõnk között kialakult szeretetben gazdag, nagyon szoros kapcsolat volt.

Mikor tizenhétéves koromban cserkésszé váltam, az életemben nagy fordulatot jelentett.

Bekerültem egy teljesen új közösségbe, ahol szinte senkit nem ismertem, evangélikus lévén Téged is csak felületesen.

Úgy érzem már a közös cserkészmunkánk elején, megszerettél engem, s a kapcsolatunk az évek folyamán atya -fiú kapcsolattá alakult. Úgy tekintettem Rád, mint második apámra, Te pedig úgy rám mintha a fiad lennék. Hamar rájöttem arra, micsoda óriási tudást birtokolsz. A mestereid a legkiválóbbak voltak, az ismereteidet Teleki Páltól, Sík Sándortól, Koszterszitz Józseftõl és sok más kiváló cserkészvezetõtõl szerezted. Úgy érzem a cserkészéletben töltött sok-sok évtized alatt Te is mesterré váltál. Országos bajnok céllövõ, kiváló vizicserkész, a csomózás mestere, a magyar népzene egyik legkiválóbb hazai ismerõje-ezek a címek mind-mind ékes bizonyítékai nagyszerû cserkészmunkádnak. Egyike voltál azoknak a személyeknek, akik Teleki Pál munkásságát, emberi nagyságát - ezt ma sajnos szándékosan torzítják - hitelt érdemlõen közvetítetted számunkra, hiszen személyesen ismerted Õt. Mindenre megtanítottál, amit egy csekésztisztnek tudnia kell s az a végtelen szeretet, amellyel a cserkészeid iránt éreztél örök példa számomra. Formáltad jellemünk- Gyakran mondogattad a célom az, hogy Teleki Pál elgondolása szerint emberebb ember magyarabb magyarrá váljatok". Ráneveltél a kötelességtudatra, kedvenc szavad járása volt" A nap felkel vagy nem az az Õ dolga, de a cserkészetnek mennie kell". S a kötelesség teljesítésében élen jártál mindent, megtettél azért, hogy ez a kis csapat létrejöjjön, és eredményesen mûködjön. Én, aki jól ismertelek Téged a szemedben mindig egy kis huncutságot, cserkészvagányságot láttam. Ez a vagányság a viselkedésedet is, átjárta akkor is, ha táborhelyet kerestünk (s a határozott, rámenõs fellépésednek egy erdész sem tudott ellenállni, s mindig a legszebb helyeken táboroztunk), vagy ha szakadék felett keltél át a cserkészeiddel, vagy ha jelmezben kellett a gyerekeket szórakoztatni. Csodálatos élmény számomra az a sok ének, népdal- ebbõl ezret ismertél- csatakiáltás, amiket megtanítottál, s amiket oly lelkesen énekeltük, kiabáltuk Veled.

A cserkészcsapat minden cserkészén önzetlenül segítettél, anyagi problémák miatt soha egyetlen cserkészünk sem hagyta ki a nyári nagytábort. Soha nem érdekelt a hírnév és a dicsõség "a cserkész, ahol tud, segít, illetve a cserkésznek kötelessége a jót cselekedni" szoktad mondani, s ez a felfogás átjárta egész életedet.

Kedves Szafi bá!

Mit ígérhetünk mi a tanítványaid?

Ígérjük, hogy ezt a kis csapatot, amit létrehoztál, s aminek nemzetközi hírneve van senki által nem hagyjuk szétverni, szétszéleszteni, hanem tovább terjesztjük a cserkész eszmét, s olyan fiatalokat nevelünk, akik "emberebb emberek magyarabb magyarok", s akik majd tõlünk veszik át a stafétát, s tovább éltetik a mozgalmunkat.

Monsignore Varga Béla végakarata és a Te elképzelésed az volt legyen a boglári cserkészeknek saját otthona, cserkészháza. Ezt a nemes célt, aminek anyagi forrását Te elõteremtetted mi tûzön -vízen át, ha kell, de keresztülvisszük. Felépítjük a cserkészházat, s ott egy nemzetközi cserkészközpontot hozunk létre.

A Kossuth-zászlót rámbíztad, hogy vigyázzak rá. Ígérem, hogy ezt a zászlót a kezembõl ki nem adom, életem végéig megõrzöm.

Parancsnok Úr!

Ismervén téged valószínûleg már nekiláttál egy égi cserkészcsapat szervezésének.

Mi a tanítványaid még itt a földön cserkészkedünk egy kicsit, aztán majd reméljük, együtt leszünk az égi nagy csapatban.

Jó munkát! Nyugodj békében!


Prof. dr. Maciej Kozminski levele
(a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete 1990-1996 között)

Dr. Kovács Miklós úr Balatonboglár polgármesterének

Mélyen tisztelt Polgármester Úr

Mély fájdalommal értesültem arról, hogy elhunyt Szõllõsi Ferenc, aki a leginkább lengyel római-katolikus plébánia plébánosa Dunától nyugatra. Hiszen nem véletlenül hívják Balatonboglárt a "lengyel-magyar barátság fellegvárának", amelynek várkapitánya a lengyelek számára legnehezebb idõkben hûséges barátjuk fõtisztelendõ Varga Béla atya volt (aki nekem és sokunk számára mindíg Béla bácsi marad). A Lengyel Köztársaság nagyköveteként részem volt abban a megtiszteltetésben, hogy oly sok órát beszélgethettem át vele, és sajnos közel tíz évvel ezelõtt egy hideg októberi napon én álltam ott a gyászolók között a sírjánál is, hogy megadjam neki a végsõ tisztességet a Lengyel Köztársaság nevében.

Jól emlékszem elsõ balatonboglári látogatásaim egyikére (1991 kora tavaszán), amikor Varga Béla prelátus oldalán megismerhettem utódját, akitõl most búcsúznunk kell, hiszen az öröklét nyugalma vár rá. Személyesen nem lehetek ott Balatonbogláron, de gondolatban az Elhunyt mellett leszek, aki igen közel állt hozzám, mint ember, és mint a balatonboglári lengyel plébánia és templom hagyományának lelki örököse és gondos ápolója. Sosem felejtem el Feri bácsi fiatalos arcát a sûrû õsz bozont alatt, tapintatát, kimeríthetetlen energiáját és odaadását az Egyház, a Plébánia, Balatonboglár lakosai és lengyel hagyományai iránt.

Tisztelettel és barátsággal:

Maciej Kozminski

Varsó, 2005.március 12-e


Jan Stolarski a L-MTF elnökének levele

A Lengyel-Magyar Társaságok Federációja nevében

 

Kedves Magyar Barátaink!

Nagy szomorúsággal értesültünk Szõllõsi Ferenc fõtisztelendõ úr haláláról. Azért jöttem ide Lengyelországól, mert szerintünk Szõllõsi Ferenc nemcsak az egyház odaadó képviselõje, nemcsak Magyarország hûséges fia, hanem egyben Lengyelország és a lengyelek nagy barátja is volt. Meg volt gyõzõdve arról, hogy minden nemzetnek kell legyen egy jó barátja a nehéz idõkben. Biztos volt abban, hogy a magyarok bízhatnak a lengyelekben, ugyanúgy, ahogy mi lengyelek is bíztunk a magyarokban a II. világháború alatt.

Szõllõsi fõtisztelendõ úr sok új fiatal magyar nemzedéket nevelt fel nemcsak a Magyarország iránti szeretetben, hanem a más nemzetek megbecsülésében is.

Mi lengyelek hálásak vagyunk Neki azért, hogy folytatta Varga Béla hagyományait és gondját viselte a Balatonbogláron létrehozott Lengyel-magyar Baráti Társaságnak, amely húsz évvel ezelõtt az elsõ volt Magyarországon.

Reméljük, hogy nemes és áldozatos munkája nem megy feledésbe Balatonbogláron.

Örökké megõrizzük szívünkben az emlékét.


Megemlékezõ beszédet mondott még:


Aradi György evangélikus lelkész Szabó Levente református lelkész

Dr. Rafal Wisniewski a Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete

Grzagorz Lubczyk az országos lengyel testvéregyesületek megbízásából Varsóból

Vidovszky Imre a Balatonboglári Lengyel-Magyar Barátság egyesület ügyvezetõ elnöke

Herényi Károly országgyûlési képviselõ

Kovács Miklós polgármester Balatonboglár városa és az egyházközség nevében

AtyaSzőllősi Ferenc

(Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.)

Ft. Szőllősi Ferenc (Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.) címzetes esperes, plébános, cserkészvezető. Alapiskoláit Tapolcán végezte. Veszprémben 1944. december 7-én lett kispap. A nyilasok letartóztatták és  Mindszenti József bíboros hercegprímással együtt és Sopronban az Isteni Megváltó Leányai zárdában őrizték őket. Itt szentelte fel őt Mindszenti bíboros és itt mondta el újmiséjét is. Káplán 1944-1948. Füzfőgyártelepen, hitoktató Barcson 1948-ban. Káplán Devecserben 1948-ban. Plébános Füzfőgyártelepen 1949-1951-ben, Iharosberényben 1951-1970-ig, majd Balatonbogláron 1970-től halálig. Közben oldallagos szolgálatot teljesített 1983-ban Ordacsehiben és 1988-1991. között Nágocson. 1963-ban lett helyettes esperes, majd 1972-1990-ben kerületi esperes. Pro Urbe kitüntetést kapott 1992-ben Iharosberényben és 2000-ben Balatonbogláron. Mindkét helyen díszpolgárrá is választották. Mivel a soproni zárdát 1994-ig még nem kapták vissza a nővérek, aranymiséjét Balatonbogláron csendes körülmények között mutatta be. 

Veszprémben a 126. sz. Szent Imre cserkészcsapatban lett cserkész. Fogadalmát élete végéig megtartotta. Feri bá’-t, vagy cserkésznevén Szafi-t, mint a mindig „rohanó”, mindig tenni akaró atyát ismerték. Balatonbogláron 1990-ben alakította meg a 622. sz. Gaal Gaszton cserkészcsapatot és annak parancsnoka volt. Mindenkinek adott, legyen az öreg vagy fiatal. Vallotta, hogy „egyetlen cserkészt sem hagy otthon a táborból, mert szüleinek nincs rávalója”! Igazi cserkész volt már fiatal korában is, országos céllövő bajnok, kiváló vízi cserkész, a csomózás mestere, a magyar népzene értője és a hazai egyik terjesztője. 1948-ig 19 nagytáborban volt és az újrakezdés után miden évben rendezett nagytábort cserkészei részére. Sík Sándor és Teleki Pál elgondolásinak végrehajtója, az „emberebb ember, magyarabb magyar” megtestesítője. 1992. Szent György-napján megkapta a Magyar Cserkészszövetség "Újraalakulási díszjelvényét".

Ő volt az, aki 2004. tavaszán először állt ki, a fővárosból kitiltott gróf Teleki Pál szobrának balatonboglári elhelyezése ügyében. Pár nap alatt fáradhatatlan és áldozatkész munkával megteremtette a jogi és műszaki feltételeket a szobor felhelyezésére és felavatására. Munkásságáért 2004. november 2-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át a Bethlen Gábor Alapítvány és a Teleki Pál Szoborbizottságtól, a szobor alkotója által készített „Teleki Pál emlékérmet”. Tevékeny életét a hívők szolgálatán kívül számos szervezetben is gyümölcsöztette. Ezek közül kitűnt a Lengyel-Magyar Baráti Egyesület felkarolása, a két testvérti nép barátságának ápolása. Tevékenységéért lengyel közbenjárásra II. János Pál pápától 1986. április 4-én pápai áldásban részesült, majd megkapta 1990-ben a lengyel Lovagkereszet. Tevékenyen részt vett a Műemléki Felügyelőség munkájában is.

A balatonboglári temetőben ikertestvérével, Juliannával közös sírban nyugszanak.

tn atyaKedden este hatvanhatszor leírattam vele a nevét, tudniillik elkészültek az Ifjúsági közösségi ház tervrajzai és az egyházközség nevében Õ szignálta azokat. Nagy erõlködés árán sikerült az ágyból az asztalhoz vezetnem, de az asztalnál már elszántan rótta a sorokat, nem gyõztem a keze alá dolgozni. Azt hiszem ekkor írta le utoljára a nevét és marad örök emlék a tervdokumentáción. 60 éves mûködésének szép befejezése lehetett volna, ha kap még egy fél évet a sorstól és megépül a fiataloknak a közösen elképzelt Cserkész-ház.

Élete utolsó percéig megõrizte szellemi frissességét, büszkeségét és tartását. Amikor fizikai ereje elhagyta, megtiltotta, hogy bárki ebben az állapotában láthassa, így a legtöbbünkben, mint az örökké rohanó Atya képe marad meg. 

Kedden este üzeneteket is vittem a plébániára. "Szabó Zoli üzeni az OTP-bõl jobbulást kíván és ezt tolmácsoljam a Feri bácsinak". "Vásárhelyi Tibi üzeni, hogy reméli a legközelebbi bálban már ott lesz a Feri bácsi". Mindkettõ jókívánságot nagy szeretettel fogadta és megjegyezte: 

"- Látod! Mindenkinek csak Feri bácsi vagyok és ez igen jól esik ezért érdemes volt Bogláron dolgoznom." 

A cserkészek körében a megszólítás - Atya esetleg Atya bácsi - volt szokásban, de mi idõsebbek csak egyszerû Feri-bá' megszólítást használtuk. Mint a megszólításban, az életében is az egyszerûségre, puritánságra törekedett. Nem voltak különösebb igényei, ételben-italban nem válogatott, leginkább az öreg Trabantját becsülte, ruháit a mások által levetettbõl válogatta. 

Egy valamit viszont nagyon tudott: adni. Legyen az öreg vagy fiatal, módos vagy elesett, ebben verhetetlen volt. Önzetlenül, bárkin képes volt segíteni, nem érdekelte a személy származása, vallása vagy ideológiai elkötelezettsége, megmaradt embernek minden körülmények között. 

"Egyetlen gyereket sem hagyok itthon csak azért, mert nincs a szüleinek rávaló" vallotta minden táborba szállás elõtt. És ehhez is tartotta magát. 

Feri-bá'! Kedden éjjel azzal bocsátottál el: ...a cserkészeket el ne hadd', és elénekelted a Nõvérnek "majd ha nem leszek...". Szerdán reggel még egy délelõtti fényképnézést terveztünk, de ez már nem jött össze. Még egy nap sem telt el és máris szembesülünk a "majd ha nem leszek"- kel. 

Feri-bá'! 

Isten veled és szervezz egy jó kis csapatot az égiekbõl, mi még egy kicsit itt lenn cserkészkedünk, abban a reményben, hogy a "nagypróbát" sikeresen vesszük. 

Te ezt kiválóan teljesítetted. 

Jó munkát! 
Pauer Sándor

Bannerek

tesco

 

nea

Csapatunk programjainak megvalósítását a
Nemzeti Együttmüködési Alap támogatása
segíti.

esza logo

nca1