AtyaSzőllősi Ferenc

(Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.)

Ft. Szőllősi Ferenc (Tapolca, 1921- febr. 6. - Balatonboglár, 2005. márc. 3.) címzetes esperes, plébános, cserkészvezető. Alapiskoláit Tapolcán végezte. Veszprémben 1944. december 7-én lett kispap. A nyilasok letartóztatták és  Mindszenti József bíboros hercegprímással együtt és Sopronban az Isteni Megváltó Leányai zárdában őrizték őket. Itt szentelte fel őt Mindszenti bíboros és itt mondta el újmiséjét is. Káplán 1944-1948. Füzfőgyártelepen, hitoktató Barcson 1948-ban. Káplán Devecserben 1948-ban. Plébános Füzfőgyártelepen 1949-1951-ben, Iharosberényben 1951-1970-ig, majd Balatonbogláron 1970-től halálig. Közben oldallagos szolgálatot teljesített 1983-ban Ordacsehiben és 1988-1991. között Nágocson. 1963-ban lett helyettes esperes, majd 1972-1990-ben kerületi esperes. Pro Urbe kitüntetést kapott 1992-ben Iharosberényben és 2000-ben Balatonbogláron. Mindkét helyen díszpolgárrá is választották. Mivel a soproni zárdát 1994-ig még nem kapták vissza a nővérek, aranymiséjét Balatonbogláron csendes körülmények között mutatta be. 

Veszprémben a 126. sz. Szent Imre cserkészcsapatban lett cserkész. Fogadalmát élete végéig megtartotta. Feri bá’-t, vagy cserkésznevén Szafi-t, mint a mindig „rohanó”, mindig tenni akaró atyát ismerték. Balatonbogláron 1990-ben alakította meg a 622. sz. Gaal Gaszton cserkészcsapatot és annak parancsnoka volt. Mindenkinek adott, legyen az öreg vagy fiatal. Vallotta, hogy „egyetlen cserkészt sem hagy otthon a táborból, mert szüleinek nincs rávalója”! Igazi cserkész volt már fiatal korában is, országos céllövő bajnok, kiváló vízi cserkész, a csomózás mestere, a magyar népzene értője és a hazai egyik terjesztője. 1948-ig 19 nagytáborban volt és az újrakezdés után miden évben rendezett nagytábort cserkészei részére. Sík Sándor és Teleki Pál elgondolásinak végrehajtója, az „emberebb ember, magyarabb magyar” megtestesítője. 1992. Szent György-napján megkapta a Magyar Cserkészszövetség "Újraalakulási díszjelvényét".

Ő volt az, aki 2004. tavaszán először állt ki, a fővárosból kitiltott gróf Teleki Pál szobrának balatonboglári elhelyezése ügyében. Pár nap alatt fáradhatatlan és áldozatkész munkával megteremtette a jogi és műszaki feltételeket a szobor felhelyezésére és felavatására. Munkásságáért 2004. november 2-án, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében vehette át a Bethlen Gábor Alapítvány és a Teleki Pál Szoborbizottságtól, a szobor alkotója által készített „Teleki Pál emlékérmet”. Tevékeny életét a hívők szolgálatán kívül számos szervezetben is gyümölcsöztette. Ezek közül kitűnt a Lengyel-Magyar Baráti Egyesület felkarolása, a két testvérti nép barátságának ápolása. Tevékenységéért lengyel közbenjárásra II. János Pál pápától 1986. április 4-én pápai áldásban részesült, majd megkapta 1990-ben a lengyel Lovagkereszet. Tevékenyen részt vett a Műemléki Felügyelőség munkájában is.

A balatonboglári temetőben ikertestvérével, Juliannával közös sírban nyugszanak.