Cserkész fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ, ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égő szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk, megterem
A győzelem, a győzelem.
Fiúk fel a fejjel, az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal,
Most kell az erős kar, a férfiú-mell,
Ezeréves acél-akarattal.
Zúg, mint a harci Trombita:
A Lomnic és a Hargita,
Értünk kiált, felénk süvölt
Az ősi föld, a drága föld.
Szabadba fiúk! A nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss tüzes élet.
Járjuk be a mezőt, meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek!
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erő, szabadság, győzelem!
Leánycserkész induló
Liliomos cserkészzászlónk fenn lobog az égen,
Jertek alá magyar lányok, jó munkára készen!
Kéz a kézbe, egyet értve szívünk össze dobban,
A jó Isten néz le reánk minden napsugárban.
Nékünk dalol minden madár, miénk a természet,
Sátraink közt pajkos szellõ magyar zászlót lenget.
Vadvirágos erdõ-mezõ víg dalunktól zendül.
Hegyek ormán, tenger partján magyar népdal csendül.
Tiszta testben tiszta szív és áldozatos lélek,
Elõre hát, magyar lányok, ez a cserkészélet!
Csillagokkal versenyt ragyog tábortüzünk lángja,
A világot átöleli szeretetünk lánca.
/Ádám Jenő/