Kedden este hatvanhatszor leírattam vele a nevét, tudniillik elkészültek az Ifjúsági közösségi ház tervrajzai és az egyházközség nevében Õ szignálta azokat. Nagy erõlködés árán sikerült az ágyból az asztalhoz vezetnem, de az asztalnál már elszántan rótta a sorokat, nem gyõztem a keze alá dolgozni. Azt hiszem ekkor írta le utoljára a nevét és marad örök emlék a tervdokumentáción. 60 éves mûködésének szép befejezése lehetett volna, ha kap még egy fél évet a sorstól és megépül a fiataloknak a közösen elképzelt Cserkész-ház.
Élete utolsó percéig megõrizte szellemi frissességét, büszkeségét és tartását. Amikor fizikai ereje elhagyta, megtiltotta, hogy bárki ebben az állapotában láthassa, így a legtöbbünkben, mint az örökké rohanó Atya képe marad meg.
Kedden este üzeneteket is vittem a plébániára. "Szabó Zoli üzeni az OTP-bõl jobbulást kíván és ezt tolmácsoljam a Feri bácsinak". "Vásárhelyi Tibi üzeni, hogy reméli a legközelebbi bálban már ott lesz a Feri bácsi". Mindkettõ jókívánságot nagy szeretettel fogadta és megjegyezte:
"- Látod! Mindenkinek csak Feri bácsi vagyok és ez igen jól esik ezért érdemes volt Bogláron dolgoznom."
A cserkészek körében a megszólítás - Atya esetleg Atya bácsi - volt szokásban, de mi idõsebbek csak egyszerû Feri-bá' megszólítást használtuk. Mint a megszólításban, az életében is az egyszerûségre, puritánságra törekedett. Nem voltak különösebb igényei, ételben-italban nem válogatott, leginkább az öreg Trabantját becsülte, ruháit a mások által levetettbõl válogatta.
Egy valamit viszont nagyon tudott: adni. Legyen az öreg vagy fiatal, módos vagy elesett, ebben verhetetlen volt. Önzetlenül, bárkin képes volt segíteni, nem érdekelte a személy származása, vallása vagy ideológiai elkötelezettsége, megmaradt embernek minden körülmények között.
"Egyetlen gyereket sem hagyok itthon csak azért, mert nincs a szüleinek rávaló" vallotta minden táborba szállás elõtt. És ehhez is tartotta magát.
Feri-bá'! Kedden éjjel azzal bocsátottál el: ...a cserkészeket el ne hadd', és elénekelted a Nõvérnek "majd ha nem leszek...". Szerdán reggel még egy délelõtti fényképnézést terveztünk, de ez már nem jött össze. Még egy nap sem telt el és máris szembesülünk a "majd ha nem leszek"- kel.
Feri-bá'!
Isten veled és szervezz egy jó kis csapatot az égiekbõl, mi még egy kicsit itt lenn cserkészkedünk, abban a reményben, hogy a "nagypróbát" sikeresen vesszük.
Te ezt kiválóan teljesítetted.
Jó munkát!
Pauer Sándor