Hama-hama túlélő túra

Mínusz 1, szórványos eső, esetleg hó és feledhetetlen élmény - ez várt minket az előrejelzések szerint a Zirci esti 10 órás rajt után. A tavaszi jól bevált csapataink kicsit kibővülve vágtak neki az újabb kihívásnak, mely a tapasztalatok alapján nem csak az izomerőt, hanem az agykapacitást is kellőképpen próbára teszi (hála a furfangos szervezőknek). 

Az indulók: 

3w.622gg.hu-1 csapat:
Csobor Tünde
Lázár István
Ilyés István (Putka)
Lóth András (Kitku)
Gergye Balázs
Deme Sebestyén (Sebi)

3w.622gg.hu-2 csapat:
Orbán Zoltán
Oláh Dániel
Kovács Péter
Márton Sándor

Már az itthonról indulás is viharosra sikerült - Puti még szombat délután is BP-n dolgozott, megszerezte a Bakony térképet, hazaesett-átfutott a zuhany alatt, közben becsomagolt a nem létező hátizsákjába, amit 15 perccel később Kitku adott kölcsön és már indulhattunk is, kb. 45 perccel a tervezett Start után...
Szerencsére sima utunk volt, így pár percel a hivatalos megnyitó után beérkeztünk a sportcsarnokba ahol nemsoká felzendült a nagy titok övezte Hama-hama Dal! Az útbaigazítást követően megszereztük az új narancs színben pompázó pólókat az S-M-M-XL-XXL helyett 6db XXL személyében (GONDOLJATOK A KICSIKRE IS!). Mivel a Rajtolók sora a regisztrációig ért (kb. 30m) máris ott álltunk a sor végén és vártuk a csekkolást - a csapatfotót - ééééééés az indulást - ami 11.30-kor megtörtént!
Az éj sötétje és a meteorológiai előrejelzés arra a következtetésre juttatott minket, hogy "járt utat járatlanért el ne hagyj", úgyhogy Bakonybél felé indultunk a főút mezsgyéjét követve. Itt mazsoláztunk össze jó pár pontot Kitku és Balázs térképészeti útmutatása alapján, majd kinéztünk egy Z-öld turistautat, ami szintén megoldhatónak tűnt sötétben is - nos ennek köszönhetően kb. 1 órát bolyongtunk egy lovaknak elkerített réten, ahol a villanypásztor belső oldalán (bizonyára a lovaknak) volt felfestve a zöld turistaút jele. Jobbról dzsindzsa, balról a mélységes sötétben villódzó tekintetek és lópaták dobogása, előttünk az aknásított rét, mögöttünk....az mindegy, nem fordulunk vissza! A kaland kimenetele nagy-nagy szerencse volt a csapatunknak (biztos a több évre elegendő lócitrom miatt) - csak egyszer vetődött át az egész banda a villanypásztoron vezényszóra 1 mp alatt, mert úgy megijedtünk a hirtelen a semmiből mellettünk elvágtató lovaktól, mint állat!
A karám felső sarkáig küzdöttük magunkat, onnan pedig a jól bevált térkép+iránytű=tájolás alapján mentünk É felé, amíg el nem értük a patakot, és vele a jó Z-öld turista utat.
Somhegypuszta határában tettünk egy pontgyűjtő karikát, majd hajnal hatra Bakonybél központi melegedőjében együtt néztük jó pár sorstársunkkal, ahogy a kelő nap sugaraival egyidőben a világ másik végén Talma megnyeri a Malajziai GP-t (gartu!).
Felmelegedve, újult erővel támadtuk meg az első őrzött pontunkat, ami hivatalosan a 4. volt a Kálvárián. A szervezők tuti télre készültek (ne higgy a met-nek!), mert síelés volt a feladat - hárman egy lécen így, hó nélkül kicsit könnyebb volt, hála az avarnak. Hama-hama refrén szintén hibátlan - 10 percen elül már úton is voltunk. Az 5. őrzött pont - Kőris hegyi kilátó - csak sok pontgyűjtő cikk-cakk után tárult elénk. Az Aradi 13. Sebinek hála méltóképp meg lett idézve - 100 pont volt a hála érte. Sajnos az időnk vészesen fogy, a sok kerülőnek és lókötésnek itt a böjtje, innen már csak a maradék 3 őrzött pont legrövidebb úton való felkeresése volt az egyedüli célunk. Lassan kezdték megbosszulni a sportcipők is a "helytelen" használatot - a csapat egyik fele kezdte felvenni a "tojásra léptem, vigyázz el ne törjön" harcmodort az út ellen, de még úgy tűnik menni fog, hát had' menjen - megyünk. Szépalmapusztán valahogy senki sem akart pacit simogatni ( a többi csapat persze de). Borzavár előtt feltankoltunk C vitaminnal az út széli kökény és csipkebokrok jóvoltából - sajnos légpárnás túrabakancs nem lógott egyik bokron sem, így hát beértük ennyivel + azzal a talpmasszázzsal, amit Lázi és Kitku kapott a 3. őrzött pont feladatmegoldása közben, mikoris cipőjükkel próbáltak letekézni pár jóltermett vizespalackot, miközben durva-murva volt a megfáradt talpuk alatt - hmmmm az arcukat elnézve üdítő értés!!!!
Porvára gyorsan átértünk, de már előre féltünk az innen induló II: Rómer Flóris turistaúttól, mert tudvalévő, hogy ez az Úr szokta a Z-öld turistajelzést a lókarám villanypásztorára festeni... Itt is próbálkozott: a térképen jelölt mafit jóval odébb tolta, de most nem hagytuk magunkat lóvá tenni, kis keresgélés árán megtaláltuk a bejáratot az erdőbe. Könnyen járható, enyhén lejtős út volt a jutalmunk - távoli vonatfüttyel, ami már a 2. őrzött pont helyét sejtette - a Porva-Csesznek vasútállomást a Cuha patak völgyében, ahol a madár sem jár, csak vasút.
A fiúk itt előadhatták zsonglőrmutatványukat : a "Vizes-kezes-szappanos-hármast" - miközben készült az uzsi - zsíros kenyér vastagon, sok hagymával.
Körülbelül egy óránk maradt a szintidőből - és még előttünk volt a Cuha-völgye (sajnos Csesznek már nem fért bele). A talpak kezdték felmondani a szolgálatot, páran utolsó erőből szinte erőltetett menetben megindultunk, hogy megkíséreljük a lehetetlent: legalább a fél csapatot időben bejuttatni. Félúton járhattunk, mikor Puti szíve pihenésért kiáltott - nem ér meg egy infarktust a szintidő. Ketten mentünk tovább, terv szerint visszajövünk értük a szervezőkkel - az már több volt, mint holtpont. Fél órával szintidőn túl értünk be, telefonáltunk a többieknek, hogy hol járnak, merre keressük őket - és ekkor jött a meglepő válasz: - Ne menjünk, ők végigcsinálják! Közel két óra múlva botorkáltak be a "Cél" ajtaján (sportcsarnok Zirc) - mind egy szálig!
Semmibe révedő tekintettel rogytak le a folyosón, amíg mi lejelentettük a hiánytalan csapatot - ekkor még kb. 5-6 team volt kint a terepen.
Rövid pihenő után indultunk haza a forró fürdő+puha ágy páros nyert, agy az eredményhirdetést a "2" csapatunk várta meg - akiknek ezúton is GRATULÁLUNK A 8. HELYHEZ!
Mi a 24.-ek lettünk - 2 nap múlva volt erőm megkérdezni a többieket - addig regenerálódtam :). Úgy örültünk ennek a helyezésnek, mintha megnyertük volna - nem számítottunk rá, hogy ilyen jó helyen végzünk, az átéltek után - de nem is ez volt a fontos, hanem hogy együtt voltunk, gyönyörű helyeken jártunk, jól elfáradtunk és megint lesz miről beszélgetnünk és mesélnünk jó ideig :) 

Köszönjük szervezőknek - ismét egy jól szervezett túrát vezényeltek le nekünk! Gratulálunk minden résztvevőnek - hisz a részvétel volt a fontos! 

JM! 

Csobor Tünde 622. Gaal Gaston Cserkészcsapat 
Balatonboglár