logoSzombat reggel kalandvágyó cserkészek gyülekeztek az otthonnál, hogy megmutassák a világnak: vannak még harcra kész, kitartó fiatalok.

Fel is pattantak kesely lovaikra, s útjukat Fonyód felé vették. Mindig vannak áldozatok - tartja a mondás. Sajnos az ő esetükben sem volt ez másképp, sok paripa elhullott a hosszú úton; egyiknek a térde, másiknak a patája sérült meg. Már-már azt hitték, nem érik el céljukat, mikor hatalmas sárkánya hátán megjött a parancsnok, aki nem csak hitet és harci erőt, hanem két új paripát is hozott. Így hát gyorsan elérték első állomásukat: a kettős keresztet. Az itteni hangulatot megörökítették az utókor számára, s amint kifújták magukat a hátasok, már indultak is tovább. Kenyerüket csak akkor vették magukhoz, mikor a felkelő nap elűzte a harmatot. A hideg forrásvíztől és a kovásztalan kenyértől új erőre kaptak, s megmászták a Sipos-hegyet, ahol a kilátóra felmászva az ellenséget kémlelték. Látván, hogy közeleg a gonosz, nyomban elindultak a palánkvárba, hogy ott készüljenek visszaverni a támadást.

Amott a rover felderítők gondoskodtak róla, hogy az ifjú bakák harci kedve és állóképessége is növekedjen. Jó szolgálatot tettek ott a szarvasbőr labdák, amivel nem csak egymást dobálhatták, hanem lábuk ügyességét és gyorsaságukat is felmérhették a katonák.

Látván a tüzet a katonák szemében, az ellenség megfutamodott, így fáradtan, bár harc nélkül térhettek haza a katonák. 

Oláh Dániel őv.

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív -