Csapatunk két tagja is képviselt minket a cserkész élet egyik legnagyobb eseményén, a Jamboree-n.
Varga Borbála, és Péter Sára beszámolóját alább olvashatjátok.
Bori beszámolója az eseményről
Élménybeszámoló már itthon, a Fonyód televízió adásában (Youtube)
24. Cserkész Világtalálkozó 2019 – Nyugat-Virginia
Előtábor.
Július 17-én felvonatoztam Budapestre, hogy részt vegyek a Jamboree előtáborában, aminek a Lónyay Gimnázium adott otthont. Innen mentünk kisebb csoportokban a reptérre és a busz állomásokra.
Az előtábor alatt újra átvettük, megtanultuk a magyar koningens menetelését, amit a táborban többször be is mutattunk. Az IST-seknek nem igazán volt dolga, így leginkább hesszeltünk és rákészültünk a 2-3 napos utazásokra.
20-án a mi kis utazó csapatunk elindult a Népligetbe, ahol felszálltunk a Belgrádba tartó buszra. Belgrádban átvonultunk a reptérre és becsekkoltunk. Onnan Nizza-ba repültünk, majd egy újabb átszállással New Yorkba a JFK-re.
A JFK-n eltöltöttünk egy éjszakát, majd másnap reggel megkezdtük a 10 órás busz utat a tábor területére.
Tábor.
45 ezer cserkész. 14 ezer hektár. Egy életstílus. Egy közösség.
Ez a Summit Bechtel Reserve, amerikai cserkészpark. És ez a Jamboree.
Első nap Csengével felfedeztük a tábort. Vagy 25 km-t lesétáltunk, mert nem akartunk várni a buszra. Körül néztünk a magyar kiállításon és megcsodáltuk a tábor nagyságát, meg persze a programokat (falmászás, lövészet, stand up paddle boarding, BMX, mountain bike, stb.).
Este volt a nyitó ceremónia. Nekem annyira nem tetszett a koncert része, kicsit elvontra sikeredett, de előtte felvonultatták minden nép zászlaját és bemutattak minden országot. Még jobban elcsodálkoztam a cserkészek sokszínűségén.
Második nap én is megkezdtem munkámat, mint IST-s, a Dining Hall-ban, ahol az IST-sek és CMT-sek ettek és beszélgettek. Hajnalban, 4.30-ra jártunk dolgozni. Nagyon korán volt, de a napfelkeltéért mindig megérte.
Körülbelül minden napunk így telt. Reggel dolgoztunk, etettük az embereket. Délután pedig elmentünk a programokra, kiállításokra körülnézni.
Igazából leírhatatlan érzés részt venni egy Jamboreen. Át kell élni!
Olyan életre szóló barátságokra, ismertségekre teszünk szert egy ilyen alkalommal, amik egy életre szólnak. Legyen szó magyarokról vagy akár bármilyen nemzetről. Itt mindenki barátságos. Nem számít bőrszín, kor vagy vallás. Mindenki ölelget mindenkit. Mindenki felköszönt a születésnapodon, ha megtudják, hogy épp az nap van. Ha látják, hogy valami bánt, akkor oda jönnek beszélgetni.
Washington DC:
Washington volt a közös utóprogram, ahova mind a 273 magyar cserkész ment. Kicsit nehéz volt majdnem 300-an közlekedni a városban, de hát magyar cserkész a találékonyságáról híres.
Megnéztük a leghíresebb látványosságokat. Meglátogattuk Trump bácsit a Fehér háznál és persze a Lincoln emlékművet is megcsodáltuk.
Leróttuk tiszteletünket az Arlingtoni Katonai temetőben, a Koreai és a Vietnami háborús emléműveknél.
Jártunk a Smithsonian Múzeum együttesnél és bepillantottunk a Művészeti Múzeum kiállításaiba.
Álltunk azon a helyen, ahol anno Martin Luther King elmondta a beszédét és megtudtuk ki találta fel a klímát.
Washington DC nekem egy nagy falura hasonlított. Amerikai viszonylatban csendes és rengeteg a zöld terület, park. Hatalmas, csodaszép épületek vannak a városban, de egy cseppet sem hasonlít New York-hoz.
New York:
Na és akkor New York. A kedvenc városom és a hely, amit legjobban vártam Amerikában.
Ez már választható utóprogram volt. Ide már „csak” 67-en mentünk.
Körülbelül 5-6 óra Washingtontól, amibe belesűrítettünk egy buszváltást, mert az első lerobbant (ez Amerikában is megesik, nem csak itthon).
Borús időre értünk oda, de senkit nem zavart az eső és az extra magas páratartalom. Mindenki szájtátva bámult a feje fölé és csodáltuk a hatalmas épületeket, illetve a mellettünk elrohanó, munkába igyekvő new york-i népeket.
Első utunk a Természettudományi Múzeumba vitt, ahol az Éjszaka a múzeumban-t is forgatták. Természetesen mindenkinek az első a T-rex csontváz volt, amit meg akart keresni. Ezzel igazából véget is ért a napunk, mert a szállásunk másfél órára volt a belvárostól, New Jersey-ben, Alpine-ban, egy cserkész kempingben.
Besötétedett mire mindenki odaért és felvertük a sátrakat, megvacsoráztunk. Szerintem senkit nem kellett altatni a megtett kilométerek, utazás és sok élmény után.
A következő napokban meglátogattuk a Flatiron épületét, a Központi pályaudvart, amiről megtudtuk, hogy egy baki miatt fordítva festették fel a csillagképet a plafonra.
Bemehettünk a Közkönyvtárba, megcsodáltuk a Szabadság szobrot egy hajókázás során.
Egy egész délutánt töltöttünk el a World Trade Center Emlék Múzeumában, ami igazán elkeserítő és lehangoló volt.
Ez után szerencsére szabad programunk volt, így boklászhattunk a városban és feltöltődhettünk. Utunk a Central Parkba vitt, majd a Brooklyn-hídra. Estére is bent maradhattunk a városközpontban, egy újabb arcát csodálhattuk meg New York-nak.
Utolsó nap még elloholtunk a Time Square-re, aki akart ajándékokat vehetett Chinatown-ban, de voltak, akik ez alatt ízelítőt nyertek a Metropolitan Múzeumból.
Összességében csodás egy hónap volt. Minden pillanatát imádtam. Nem csak a városoknak, de a Jamboree-nak is. Igazuk volt azoknak az előtáborban, akik már túl vannak páron. A Jamboree is egy életstílus, csak úgy, mint maga a cserkészet. Nem egy hobbi! Ha valaki elkezdi, onnantól nincs megállj, nem tud vele betelni és még többet akar majd.
4 év múlva Dél-Koreában lesz. Remélem oda is eljutok. Addig is be kell „érni” az európai jamboree-kal.
Varga Bori
Tengeriszarvas őrs (őrsvezető)