logoA vándortábori különítmény vasárnap 2-kor hagyta el a bázist, és meg sem állt a budai Bi-Pi villáig, ami jelenleg a Magyar Cserkészszövetség kezelésében van. Befoglaltuk a szobákat, majd lesétáltunk a Római-partra, ahol egy nagyon kiadós vacsorát ettünk. Korán ágyba bújtunk - mert másnap már 4-kor csörgött a vekker. Nyugodt álmunk mondjuk nem volt - erről a szúnyogháló hiánya és a több ezer kiéhezett szúnyog gondoskodott...na meg a 35 fok árnyékban :) - De hát, "ami könnyű, nem cserkésznek való!"


Hétfőn a hajnali kelés után madárcsicsergés és szomorú szúnyog döngicsélés (elmegy a kaja) kíséretében hagytuk el a villát, és indultunk Nógrádra. A vár aljában egy kis pihenőnél költöttük el a reggelinket, majd friss erővel megrohamoztuk a várat, és bejártuk minden zegét-zugát. Nagyon szép kilátás nyílik innen a Börzsönyre - gondoltuk, meg is nézzük közelebbről. A cél és az éjszakai szállásunk is a Nagy-hideg hegyen lévő turistaház volt. - Ehhez fel kellett kapaszkodnunk 864 métert... Az erdő azon kívül, hogy kellemesen hűs, zöld, és harapni lehet a levegőt még szúnyogtól is mentes volt (de tényleg!) - öröm volt benne túrázni! A nagyobb kaptatók persze meggyötörtek mindenkit - volt lihegés, folyt az izzadság..és elfogyott a víz (nem hiába volt írva, hogy legyen mindenkinél 3 liter...) - de megosztottuk, amink volt és a Csóványosi kilátó után (938m) már úgyis csak lefelé kell menni (egy fenét :D )... ezen az utolsó szakaszon készült a mostani borítóképünk is - kiültünk egy kidőlt fára mint a verebek, és gyönyörködtünk a Dunakanyar látványában.
A turistaháznál már Tibi várt minket, a vacsora nagyon jól esett, az estét játékokkal töltöttük (sajnos a szeles idő miatt nem tudtunk tábortüzet rakni). A bátrabbak sátraztak (Bori,Sára,Tibi), a többiek a házban tértek nyugovóra.
A harmadik nap csak gurultunk le a hegyről - meg sem álltunk Kisinócig. Félúton szembe találkoztunk egy kisgyerekes turistacsoporttal - elnézve őket: az eső által lehordott kavicsgörgetegek és avarfoltokon küzdötték magukat fölfelé...-örültünk, hogy mi lefelé megyünk, és nem itt kellett felmásznunk, hanem a másik szép erdei úton tegnap.
Kisinócon játszottunk nagyokat, majd finom ebédet ettünk, és a nagy melegre való tekintettel nem gyalog, hanem autókkal menünk át Törökmezőre.
Itt befoglaltunk egy vadászház-szerű különálló házikót, majd mindenki elment felderíteni a turistaház környékét. A hatalmas területen egy kis állatkert is működik - sok benne a mentett vagy idős állat (pl. cirkuszokból), itt nagyon jó körülmények között élhetnek. Kedvencünk a házőrző volt, aki egy páva :) Hangos rikácsolással jelezte, ha jött valaki, és nagyon szelíden sétálhatott mindenfelé. De van ott sül, sarki róka, kenguru és láma is. No meg kecske - a két kis gida a kerítés lyukait használva mindig kilóg, és lelkesen simogattatja magát mindenkivel :)
Eljött ez este - sajnos igazi tüzet itt sem rakhattunk, de e nélkül is remek hangulatú "tábortüzet" tartottunk.
Eljött az utolsó reggel - mindenki izgatott volt, mert Tibi elintézte, hogy a délelőttöt a kalandpályán tölthessük. Volt aki már nagyon rutinosan mászkált a magasban lógó függőhidakon, de páran most próbáltuk először - és hatalmas siker volt 5-6 fél méter magasban lógó gumiabroncson átjutni is :)
A legnagyobb élmény a több szakaszból álló csúszópálya leküzdése volt! Ide-oda suhantunk a rét felett fától fáig és közben ment a visítás - felszabadító érzés :D
Az ebédet Nagymaroson költöttük el, majd élményekkel és a kalandpályának köszönhetően, kemény munka árán megszerzett kék-zöld foltokkal indultunk haza.
A túra során a Kék-túra pecsétjeit is gyűjtöttük - reméljük idővel megtelik az igazoló füzet.

- Jelenléti ív -

- Fotóalbum -