A cserkész sokoldalú - főleg ha lány :)

Ennek apropóján gondoltuk úgy a lány őrsvezetőkkel, hogy mindenki számára érdekes lehet megtanulni egy igazi hagyományos magyar desszert, a rétes elkészítési módját - és ha már rétes, akkor nem a bolti kész lapokból, hanem ahogy a nagykönyvben meg van írva: kézzel gyúrva, majd nagy abroszon, papírvékonyra nyújtogatva és megtöltve.
Meg is találtuk a mester, Sikter Lászlóné Magdi néni személyében akitől érdemes ellesni a réteskészítés csínját-bínját. Többszörös nyertese több rétessütő versenynek - így tényleg olyan recepthez és titkos fogásokhoz jutottunk hozzá első kézből, ami nincs a szakácskönyvben.
A helyszínt Várnai László atya biztosította számunkra a plébánián - amit végül sikerült is meghálálnunk pár szelet frissen sült rétessel.
Nagyon sokan összejöttünk, mindenki hozott kötényt - ami a főzéshez-sütéshez nélkülözhetetlen kellék, beöltöztünk, bemosakodtunk és már ittuk is Magdi néni szavait.
Először a tésztát kellett összeállítani és jól megdagasztani. Mindenki kivette belőle a részét - megegyeztünk abban, hogy nem is olyan könnyű, mint ahogy látszik :) A sok ragacsos tészta ami a kezünkön maradt, a kisebbeknek jó játékot adott mint rögtönzött "gyurma".
Amikor már elvált a táltól a tészta, letakarva hagytuk egy kicsit kelni, és nekiláttunk előkészíteni a töltelékeket: meggyes, almás és túrós verziók mellett döntöttünk. A sok kéz alatt hamar eltűntek az almák - az almatöltelék lereszelve és  ízesítve várta a sorsát. A túrót csak vaníliás cukorral és porcukorral ízesítettük, a meggybefőtthöz sem kellett semmi - kis cukor és szemlemorzsa szórást kapott csak a tésztán. A meggylé sem veszett kárba - finom üdítőital lett belőle.
A tészta megkelt - következett a legnehezebb művelet: egy kis 15 cm átmérőjű tésztalabdából egy majd két méter átmérőjű pergamen vékony anyagot kellett gyártanunk - kis olaj a titka a tésztára és már nyúlt is ahogy körbe-körbe adogattuk és húzogattuk a széleit :) Nagyon jó móka volt :)
Megtöltöttük és két oldalról indítva összetekertük a tésztákat, majd irány a sütő. Kb. 20 perc alatt sült meg egy-egy adag - eddigre már nagyon éhesek voltunk, hiszen 1 óra felé járt az idő. Alig tudtuk kivárni, hogy kihűljön a tészta. A fiúk is átjöttek a foglalkozásuk után - így együtt számoltuk vissza a perceket, amíg a kinti hideg betonon személyes őrizet mellett (a macskák és egyéb veszélyforrások elrettentésére) relexált a rétes.
Nem sokáig pihenhetett - kb. 5 perc után szeleteltük és hip-hop már csak a hült helye maradt a szuper finom réteseknek!
Mindenkinek nagyon ízlett - a recept elmentve, de a fogásokat gyakorolni kell - ezért ha minden igaz a táborban újrázunk, mindenki örömére :)
 
Magdi néninek ezúton is köszönjük az idejét, a türelmét és a kedvességét - reméljük Ő is olyan jól érezte magát, mint mi!
 
JM,
Tengerész

- Fotóalbum -