2004.12. 11-én hajnalban indultunk Bécsbe a betlehemi lángért. A megbeszélt fél ötös indulás helyett a fürge VI. kerületi cserkészek már 4 órakor a boglári posta parkolójába értek, de ennek ellenére nem tudtunk elindulni, mert Gömbire vártunk. Az út a siklósiak számára többnyire alvással telt, de mi nem tudtunk aludni, ezért próbáltuk a buszsofőrt szórakoztatni. Sajnos - fél óra késéssel - 9:30-korértünk a megbeszélt helyre.
Az ottani cserkészcsapat parancsnoka várt minket, és rövid köszöntő után rögtön a kezünkbe nyomta az akadálypálya térképét a hozzá tartozó kérdésekkel. Néztünk is egy nagyot, mert nagyon hideg volt, és a kijelölt út lejárása a kicsikkel lehetetlennek tűnt, de mégis megpróbáltuk... Kb. egy óra gyaloglás után rájöttünk, hogy ennek így semmi értelme, ezért egy közeli vasútállomáson hagytuk őket felügyelettel, legalább ott nem fognak fázni. Négyen indultunk útnak, de az idő rövidsége miatt gyorsabbra vettük a tempót, elkezdtünk futni. Sajnos még a helybeliek sem tudták, hogy egyes utcák hol vannak, ezért az akadálypálya teljes útvonalának megtételére esélyünk sem volt. De ez nem ronthatta el a kedvünk, mert még így is jól teljesítettünk. Visszamentünk a kicsikért, elindultunk a megbeszélt helyre. A Szent Pál templomban volt a gyülekező. Nagy meglepődésünkre a templom előtt állva megláttuk régi ismerőseinket: a vajdasági cserkészeket. Együtt mentünk fel a karzatra, ahol Sanyival rögtön bevetettük magunkat, és nyakkendő csereberébe kezdtünk. Az ünnepély után mi is hozzájutottunk a lánghoz, de a zsír új viharlámpáink hibásak voltak... A busszal ezután egy vásárba mentünk, ami nagyon szép volt, de a sok embertől szinte semmit sem lehetett látni a feldíszített fákon kívül. A hazafelé út jó hangulatban telt számunkra, hiszen a többi cserkész ismét alvással múlatta idejét. Nem sokkal 11 után Boglárra értünk, ahol kiszállás után meggyújtottuk a viharlámpáinkat. Rögtön szaladtunk Atyához, aki nem tétovázott, azonnal a templomba vitette velünk a lángot.A sok gyertyagyújtás után Teleki Pál emlékműve elé is tettünk egy mécsest.
Nagyon jó volt az utunk Bécsbe, és reméljük, jövőre is el tudunk menni...
Oláh Dániel őv.