A Temetetlen halott – Nagy Imre naplója

 
„Csak az borzaszt el, hogy ugyanazok fognak majd rehabilitálni, akik most felakasztanak!” Vajon tényleg beteljesült Nagy Imre jóslata? Mászáros Márta a forradalmár miniszterelnök utolsó éveit követi nyomon filmjében, a snagovi fogságon és a tárgyaláson át egészen a kivégzéséig.
2004. október 21. 01:19
 
 
 
Nagy űrt tölt be a 73 éves rendezőnő legújabb munkája, A Temetetlen halott, ugyanis ez hazánkban az első olyan játékfilm, amely az elmúlt fél évszázad egyik magyar politikusának élettörténetét dolgozza fel. Mészáros Márta nem a politikust, hanem az embert állította a középpontba, így keveset tudhatunk meg Nagy Imre politikájáról, a kommunista pártban és a kormányokban betöltött – fölművelésügyi miniszter miniszterelnök is volt 1956 előtt – szerepéről, sőt csak árnyalatnyi utalásokat kaphatunk magáról a forradalomról is.

A kezdő képsorok ugyanis november negyedikére repítik a nézőt, mikor Nagy Imre és kormánya a jugoszláv követségre kénytelen menekülni. Hányattatott sorsát innen követhetjük figyelemmel: bepillantást nyerhetünk a snagovi (Románia) fogság monoton hétköznapjaiba, ahol a miniszterelnök elkezdte megírni önéletrajzi könyvét „Viharos emberöltő” címmel, majd visszatérünk Budapestre egy háromszor hatlépésnyi alapterületű egyszemélyes zárkába, amelyben másfél évet kellett eltöltenie.

1957 áprilisában kezdődött meg a kihallgatás, miközben május elsején félmillió ember ünnepelte Kádár Jánost az utcákon, és a külvilág tudta nélkül indult a következő év júniusában a katonai bíróságon Nagy Imre pere. A per, ami egy hétig tartott, és melynek ítélete halál volt.

Mészáros Márta és Pataki Éva, a két forgatókönyvíró végig a hitelességre törekedett négy évig tartó munkájában. Ezen idő alatt addig rejtett dokumentumokat, és meg nem szólaltatott szemtanúkat kutattak fel, hogy rekonstruálni tudják azt a közel két esztendőt (1956 november 4. – 1958 június 16.), mely a forradalom bukása és Nagy Imre kivégzése között eltelt. A rengeteg információ és anyaggyűjtés után tíz verzió is készült a forgatókönyvhöz, mire a végleges megszületett. A filmben több eredeti felvételt láthatunk Kádár János parlamenti beszédeiből, a forradalomról és a szovjetek bevonulásáról, de a per részleteit megidéző szövegeket is nagyrészt az eredeti jegyzőkönyvek alapján szerkesztették.

 

A Temetetlen halott okosan lavíroz a játékfilm és a dokumentfilm határán, igaz egyértelműen sugárzik belőle Mészáros Márta álláspontja a miniszterelnök megítélésével kapcsolatban. A mű közel 140 perces, ám ezt egy pillanatig nem érezni a vetítés alatt. A visszaemlékezések, a korabeli felvételek, vagy a dialógusok kellő dinamizmust adnak a filmhez, melynek főszerepét az ismert színész Jan Nowiczky kapta. Talán nem véletlenül, hiszen Nowiczky Mészáros Márta élettársa, aki korábban is több filmjében szerepeltette a lengyel művészt.

Nagy Imre megszemélyesítését azért irigyelni nem kell Nowiczkytől, hiszen a forgatás alatt majd harminc kilót kellett leadnia, majd később felszednie, sőt a hasonlóság eléréséért arc és hasprotézis beültetését is el kellet viselnie. Érdekesség, hogy egy régebbi közös munkájukban a rendezőnő már ”felakasztatta” élettársát, mégpedig a Napló trilógia harmadik részében…

A színészi játék hitelesség megítélésében talán Nagy Imre unokáinak véleménye nyomhat leginkább latba, akik maximálisan elégedettek voltak a lengyel művész alakításával.

A nagyobb szerepekben azért magyar színészekkel is találkozhatunk: Horváth Lili, Moór Marianna, Mácsai Pál, vagy Cserhalmi György személyében, ám említést érdemel még a szintén lengyel származású Jan Fryczet, aki a kihallgató tiszt szerepében alkotott maradandót.

A mozi legnagyobb hányadát kitevő börtönjelenteket eredetileg műteremben forgatták volna, azonban a váci börtön egy részén még eredeti állapotában maradtak meg a politikai foglyok cellái, sőt a falakon látható feliratok is, így a helyszínt a kisváros fogdájába helyezték át.

350 millió forintot sikerült végül az alkotásra összeszedni, ami magyar viszonylatban nem nevezhető kevésnek, ám egy ilyen jelentőségű történelmi személyiség filmje többet is érdemelt volna, hiszen volt olyan jelenet – Nagy Imre kinézve a jugoszláv követség ablakán, szovjet tankok tucatjait látja a Hősök terén -, ami valós felszerelések felhasználása esetén egymilliárd forintba kerültek volna. A Temetetlen halott témája még ma is kényes kérdés Magyarországon, és ezt mi sem jelzi jobban az a tény, hogy míg a szlovák, cseh és lengyel televízió élénken érdeklődött a film felől, addig Mészáros Márta még visszahívást sem kapott a Magyar Televíziótól.

Nagy Imre szerepének megítélésében sokat segíthet ez a történelmileg hű alkotás, igaz Vida Ferencet, a miniszterelnök hajdani bíróját valószínűleg ez sem fogja meghatni, ugyanis a rendszerváltást követően egy interjúban azt vallotta, hogy szerinte helyesen cselekedett. Talán nem mindenki látja így…

A Temetetlen halott - Nagy Imre naplója
Színes, fekete-fehér magyar-szlovák-lengyel történelmi dráma, 139 perc, 2004

Rendező: Mészáros Márta 
Forgatókönyvíró: Mészáros Márta, Pataki Éva 
Operatőr: Jancsó Nyika 
Zene: Zbigniew Preisner 
Szakértő-konzultáns: Vészi János, Nagy Erzsébet, Rainer M. János 
Producer: Csáky Attila 
Szereplők: Jan Nowicki, Horváth Lili, Moór Marianna, Andorai Péter, Cserhalmi György, Kulka János, Mácsai Pál

- Fotóalbum -