logoBIKA és Tigris Őrsök

Beszámoló

            A nagytáborba július 6-án indultunk. Már korán reggel el kellett kezdenünk a pakolást, mert az előrejelzések azt mutatták, hogy megérkezésünk után néhány órával az időjárás nem lesz túl jó, kapunk egy kis esőt. A nagyobbak már hajnali öt óra előtt megérkeztek a plébániára, a kisebbek csak fél hat, hat óra felé kezdték meg a pakolást.

Minden jól ment (csak a teherautónak volt egy kis problémája, de megoldódott), a fegyelmezett pakolás kb. másfél óra alatt lezajlott. A tábornyitás és a formaságok után felszálltunk a buszra, ahol az újoncok élénk beszélgetésbe kezdtek. Kétszer megálltunk, hogy a kisebb/nagyobb dolgainkat elintézzük.

            Megérkezésünk után azonnal munkába kezdtünk. Először a közösségi sátrat állítottuk fel, hogy eső esetén a csomagjaink ne ázzanak el. Ezután a kisebbek sátrait állítottuk fel. Ekkor már erősen fújt a szél. Mire a nagyobbak sátrainak cövekelésére került a sor, már csöpögött az eső. Szerencsére árkolás közben már nem esett jobban, sőt, kezdett kitisztulni az ég, ennek örömére mindenkin „erőt vett” a vacsora, melyet Pista bá’, a tábor művészi szakácsa ihletett meg. Takarodó után mindenki nyugovóra tért, kivéve az éber őröket.

Másnap mindenki frissen, és tettre készen ébredt. / tettre készen -> reggeli torna /

Mint minden tábor második napja, ez is az építkezésről szólt: a kapuk, a kerítés, az asztalok és padok, a sárlekaparók, az őrsi tűzhelyek, a polcok, a csizmatartók, csizmaszárítók, hidak, a fürdők, ruhaszárítók, totemek, szerszámtartók megalkotásáról.

A harmadik nap úgy zajlott, mint az összes többi átlagos tábori nap, kivéve az újoncoknak, akik mérhetetlenül izgalmasnak találták a tábort.

A negyedik napon – ha jól emlékszünk – a tábori előpróbáztatáson vehettek részt az ifjak, őrsvezetőjük jelenlétében. A gyomornyugtató vacsora után élénk versengés kezdődött a lavórokért. Miután mindenki megmosakodott, a tábori napok lezárásaként tábortűznél élveztük az aznapi programőrs színvonalas előadását.

Éjjel mindenki a támadásra várt, a Tigris őrsöt önfeláldozó módon segítő BIKA őrs is éberen és tiszta szívvel, erős hittel, csillogó szemekkel, hegyezett füllel, pattanásig feszült idegekkel, vicsorgó fogakkal, harcra készen – őrködött.

Másnap nagyportyára indultunk, de nem bírta a hátunk, mindent összepakoltunk, amit csak találtunk (és amit a szakács adott…), heeeeeeeeeejjjjjjjjjjjjjjjjjjjjjj édeskedves zsákocskám éncsakattólfélek, hogyösszenyomszéskiszállbelőlemalélek, heeeeeeeeeeeeeeeeeejjjjjjjjjj…

A portyára kitűzött útiterv célja az Írottkő nevezetű, 88x méter magas középhegység megmászása volt.

Miután bebuszoztunk Kőszegre, a lelkes fiatalokból álló banda (gy.k.: cserkészcsapat) megkezdte menetelését a csúcs felé…

Az összes újonc meglepően jól bírta a hegy dőlésszögében keletkezett kritikus változást, melynek eredménye egy gyönyörű kilátást biztosító kilátónak álcázott magasles alatt 15 perc megnyugtató pihenés lett. Az írottkői építmény nagyon szép volt.

A hazafelé tartó utunkon betértünk egy Novákfalva nevezetű helységbe, ahol megtekintettük a Trianoni Emlékkeresztet. Ez nagyon szép volt.

Innen tovább indultunk a tábor felé. Megyünk, megyünk, megyünk és csak megyünk. Elborult az ég, és ennek hatására elborult az agyunk (meg az ég is). Konklúzió: a napból érkező sugarakat felfogták a felhők, ezáltal a talaj, és ebből következően a levegő hőmérséklete drasztikusan csökkeni kezdett. MP: A manó rúgja meg!!!!!!!!!!!!!!!!!

És még mindig megyünk…

A kicsiktől érzékeny búcsút veszünk, és feltesszük őket egy buszmegállóra. Két részletben, mert ugye ½ + ½ =2/2 = 1 egész csapat kicsi.

Által mennénk mi az úton, nem lehet, nem lehet, de nem lehet.

Attól félünk, hogy egy ZETOR elüthet, elüthet, de elüthet.

Pór Gábor, a Kedves Öregúr (Lubics László), és Jesse sietett a „talpalávalót” rövidíteni.

Mission Complete!!!!!!!!!!!!!!! (Ví ár dö csempjönz!)

Mikor megérkeztünk a táborba, ismét feladattal bíztak meg minket BIKÁKAT: a tábor új vendégekkel gyarapodott, ezért az erejük teljében levő cserkészek izmos karjaira helyezték a sátorvasakat. (gy.k.: Rakjatok össze két sátrat, de gyorsan!)

Miután a rover BIKÁK, a ideiglenesen Teleki rajhoz tartozó BIKÁK végeztek a játszi könnyedséggel bíró feladattal, elmentünk mosdani.

A következő 3 nap úgy szaladt el, mintha MISE történt volna Horvátzsidányott.

Mire feleszméltünk, már túl voltunk a tábori támadásokon, melyen kiemelkedőt alkottak szombathelyi cserkésztestvéreink.

De még nem eszméltünk fel, mert meg kell említeni zászlógyűjtő életmódot folytató, és ezt kiemelkedően jól gyakorló honfitársainkat (Matyi és a BIKÁK).

Utolsó nap összepakoltunk, feltámogattunk mindent a buszra, majd hazaindultunk BALATONBOGLÁRRA, ahol szüleink vártak minket.

                               Jó munkát!

                                                                                     BIKÁK és Tigrisek

Kelt az Úr kettőezer-negyedik esztendejének kilencedik havának negyedik napján

Paradicsom őrs beszámolója

Július 6-án,  reggel hatkor kezdődött az egész. Csomó zöld ruhás gyerek-csapatunk beépített emberei-

rohangált a paplak körül. Mi lehet ez? Ja, csak a boglári cserkészek készülnek a táborba. Kb. ez, vagy ehhez hasonló gondolatok járhattak az Árpád utcaiak és az arra járók fejében. Persze mi teljesen másra gondoltunk. Az éves munka „megkoronázása” következik, vagyis a csapattábor. Ez őrsünk MÁSODIK közös tábora, hogy ezt miért emeltük ki? Majd a végén kiderül… 

Atya rezidenciája előtt betuszkoltuk magunkat az általános iskola Ikarus típusú személyszállításra alkalmas buszába. A kontingens elindult. Az úti cél: Kőszeg - Lőtér. Kicsivel többen nyomultunk fel a buszra, és az őrsünkből 4 tagnak (Bianka, Kriszti, Orsi, Móni) nem jutott ülőhely. Ezért feltűnés nélkül odamentünk a fiúk mellé, hátha, esetleg, netalántán az udvariasság és az erkölcs íratlan szabályait követve átadják a helyüket. De ez csak két vajdasági és két délvidéki cserkésztestvérünknek jutott eszébe. A táborhelyen már Sanyi- bá várt minket. Mint amatőr meteorológus, könnyen megjósolta, hogy eső várható néhány óra múlva, vagyis építsük fel a közösségit, de iszonyú gyorsan.

Tehát felépítettük a közösségi sátrat, még épp idejében, mert a tornyosuló baljós előjelek után megérkezett az eső. Kapkodva bepakoltuk a cuccokat a legnagyobb sátorba, vagyis a közösségibe, (csak nem akartuk még egyszer leírni, mert az szóismétlés lenne). Ezt követően a „lehető legnagyobb lelkesedéssel” elkezdtük kiárkolni az őrsi sátrakat is.

Miután mindennel végeztünk, nagyon jó időzítéssel megérkezett Anna is, hogy elfoglalja helyét a kész sátorban.

Sípszó. Aztán két rövid és egy hosszú. Egy alapvetően döntő kérdés futott végig a fejekben:

Mi lesz most?

Tábornyitás? Vacsora? Vagy ebben a sorrendben?

Az utóbbi vált valóra.

Atya tábornyitása és a zászlófelvonás következett. Ezek befejeztével a hagyományos mákos tészta vacsinkat fogyasztottuk el. Habár még nem volt kész a latrina, de azért mindenki dupla adagot kért. Másnap a szokásos építkezés következett, ahol őrsünk minden tagja az energiatakarékosság szellemében tevékenykedett, mondván még 9 nap van hátra, és a tábor úgyis utolsó napig épül. Ezt sajnos nem hozhattuk fel a reggeli szemlén mentségnek, de a kis hiányosságok ( pl. szerszámtartó) eltörpültek a tökéletes(-nek tűnő) építményeink mellett.

Első csapatportyánk az egy jól lebetonozott úton könnyen megközelíthető Kőszeg városába vezetett. Megnéztünk közösen egy múzeumot, ami a régi kőszegi mestereket és műhelyeiket mutatta be. A szemfülesebbek (természetesen köztük a mi őrsünk), jegyzeteltek is. Várható volt ebből a témából ugyanis egy későbbi verseny.

Előbb azonban a városismereti vetélkedő következett. Megkaptuk a 40 kérdéses feladatlapot, és volt rá 7200 másodpercünk, hogy a lehető legkörültekintőbben válaszoljunk rájuk. A Paradicsom őrs, vagyis mi, sajnos „csak” másodikak lettünk, de hozzá kell tennünk egy régi közmondást, miszerint:

„Jobb becsülettel szerényen élni, mint rossz úton meggazdagodni…)

Ezen a vetélkedőn kívül még több észbeli próbatétel is várt ránk. Itt van pl. Atya IQ tesztje, aminek a fő témája Magyarország volt. Még szerencse, hogy a 10 tagunkból 11 figyelt földrajz órán, mert ennek köszönhetően elsők lettünk. Persze nem csak itt, hanem a Tibi által prezentált kőszegi mesterségekről szóló versenyen is elhoztuk holtversenyben Lacikával az első díjat.

Ennyi fáradtságos munka után, ránk fér egy kis pihenő. (Isten is megpihent a 7.napon.)

- gondoltuk magunkban, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül egyik délután ledőltünk a pihe-puha hálózsákunkba. Nem tartott sokáig az aranyélet, ugyanis bizonyos G.Cs. (az illető személyiségi jogainak érdekében használjuk a rövidítést) látogatást tett szerény körletünkben, és felhívta a figyelmünket arra, hogy nincs kész a szerszámtartónk. Erre mi embertársi kötelességünknek éreztük, hogy felvilágosítsuk róla, hogy polcunk szerszámtartóként is funkcionál, annyira újszerű építésű. De sajnos nem fogatta el, így példátlan módon büntetésfeladatot kaptunk Tőle, méghozzá egy megvalósíthatatlan szerszámtartót kellett volna felépítenünk. Viszont volt még egy választásunk: írnunk kellett egy 50 versszakos nyafogó-indulót. Természetesen az utóbbi mellett döntöttünk. Mint általában, itt is túlteljesítettünk, az 51 versszakkal. Ezzel a cselekedetünkkel beírtuk magunkat a csapat történetébe –hogy Cs. szavaival éljünk, ugyanis senki nem írt még nyafogó –indulót, főleg nem 51 versszakosat.

A tábor annyi jó programból állt, hogy felsorolni is sok lenne, inkább csak kiemelnénk néhányat.

Idén is lehetőségünk volt egy túrára Ausztriába. Léka várát néztük meg, utána pedig a helyi strandon harcedzett sorstársaink megmártózhattak a kissé hűvös vízben. Mi pedig az eleinte még  meleg zuhanyzót részesítettük előnyben.

Egyik péntek este kedves tisztjeink bejelentették, hogy egy „halálos” túra vár ránk. A rövid csendet hosszú hatásszünet követte. Már előre féltünk . Másnap aztán korán reggel indultunk Írottkőre. Kicsi és nagy egyaránt kimerült az egész napon át tartó túra során. Hazafelé benéztünk még Novákfalvára is, ahol a Trianoni emlékművet és a 64 vármegye kopjafáját nézhettük meg.

Utolsó nap következett a várva-várt eredményhirdetés. Nem hiába küzdöttünk 11 napig, hiszen őrsünk a tisztes első helyet érdemelte ki. Ez példátlan, vagyis inkább példaértékű, mert 40%-unknak ez csak a második tábora volt, sőt 10%-nak csak az első.

Köszönjük vezetőinknek, név szerint Atyának, Ágnesnek, Tündinek, Juditnak, Sanyi-bá’nak, Tibinek és Jessienek.

Móni, Anna, Orsi

- Jelenléti ív -

- Fotóalbum 1 -

- Fotóalbum 2 -

- Fotóalbum 3 -

- Fotóalbum 4 -

- Fotóalbum 5 -

- Fotóalbum 6 -

- Fotóalbum 7 -

- Fotóalbum 8 -

- Fotóalbum 9 -

- Fotóalbum 10 -

- Fotóalbum 11 -

- Fotóalbum 12 -