logo2003. évi cserkésztábor – Sólyom őrs beszámolója


VII. 7-én fél hatkor gyülekeztünk a plébánián. Bepakoltuk a táborba való dolgokat a teherautóba, mint például: lajt, üst, szivacsok stb. Ezek után beálltunk oktatási négyszögbe. A tisztek néhány mondattal ismertették a tábor helyszínét, célját, feladatát, majd az őrsök elvonultak saját indulójukkal a buszhoz. Utolsó integetés a szülőknek, s járművünk máris robogott velünk Sopron felé. Fél tizenkettő körül érkeztünk meg az úti célunkhoz. Gyorsan lepakoltunk a teherautóról, majd elkezdtük építeni a közösségi és a tiszti sátrakat. Ezek után kaptunk egy kis pihenőt hogy mindenki megehesse a saját maga hozta ennivalóját. Amikor az ebéddel végeztünk, minden őrs nekilátott a saját sátra és körlete építésének. A nehéz munka meghozta gyümölcsét, mert estefelé már állt az összes sátor, és a legtöbb körül már ott díszelgett a szépen kiásott árok. Sípolás jelezte a vacsora kezdetét. Étkezés után maradt még egy-két óránk az építésre, mosdásra, mielőtt még Viktor elkezdte fújni a takarodót. Ám egyszer ennek is be kellett következnie, megszólalt a trombita hangja, és az egész tábor nyugovóra dőlt.

- Fotóalbum 1 -

- Fotóalbum 2 -

- Jelenléti ív -

8-án reggel megtudtuk, az idei keretmese miről szól, és kik a szereplői. A történet a XVII. századi Franciaországba röpített vissza bennünket A hírhedtté vált Richelieu bíboros a dúsgazdag Buckingham herceg ellenében. Alexandre Dumas híres három testőre (Athos, Porthos, Aramis) és a hozzájuk csatlakozó d’Artagnan természetesen a szerelmes királyné szolgálatában áll. A történet természetesen a gonosz bíboros halálával zárul. A délelőtt folytatódott a munka a körletépítéssel, amit csak az ebédnél lehetett abbahagyni. Délután egy rövid portyára mentünk, ami a keretmeséhez kapcsolódott. Ezek után úja körletépítés vacsoráig. Ezen az estén már volt tábortűz.

9-én újra körletépítés meg táborépítés. E napon egy elég hosszú portyára készültünk telis-teli érdekességgel. Külön-külön indultak el az őrsök. A túrán sokfajta játék, feladat várt ránk, mint például: éneklés, számháború. Amikor a portya mesés részének vége lett, az utolsó állomás összetömörítette az őrsöket egy helyre. Miután mindenki megérkezett, odaértek a testőrök is. Ezek után a bíboros és a király emberei egymásra ugrottak, ebbe az enyhébb fajta verekedésbe bizony még a különálló fiúk is beavatkoztak, ki-ki a maga pártján. Ezt követően egy kisebb kerülővel, hogy sok mindent meg tudjunk nézni, elindultunk vissza a táborba.

1o-ére városnézést terveztünk. Busszal bementünk a városba, ahonnan elsétáltunk a Tűztoronyhoz. Sanyibá itt osztotta szét az őrsöknek a kérdőívet, amin a várossal kapcsolatos kérdések voltak. Ez a kérdőív 3- 4 oldalból állt, s a legtöbb kérdés megoldásához elég ügyesnek kellet lennie. Így elég sok őrs választotta a könnyebbik utat, a könyvtárt. De így is sok kérdés válaszának helye üresen maradt. Az egészre elég kevés időt kaptunk csak: 2- 3 órát. Mára még egy uszodai fürdés is volt betervezve, de mivel elég későn végeztünk ebből nem lett semmi. Ezért városnézés után azonnal mentünk vissza a táborba.

11-én a soproni cserkészek látogatták meg a tábort. Körbe vezettük őket a táborban. Ez után vegyes csapatokat alkotva számháborúztunk, ami körülbelül 3 órán át keresztül folyt. Mikor ők elmentek, jöttek az ex drogosok, akik elmesélték, hogy a drog hogyan tette tönkre az életüket. Ők csak másnap mentek el. Az előadásuk közben jött egy erdész aki Sopronról és környékéről beszélt.

12-e. A mai úti cél az Ausztriában található Fraknó vára volt. Busszal elmentünk a vasútállomáshoz, ahonnan vonattal átmentünk Ausztriába. A város nagyon gazdag lehetett amin átmentünk, mert az utak nyüzsögtek a gyönyörű autóktól, és az utak mellett kiemelkedtek a csodálatos házak. Az utunk gyakran búzaföldek mellett haladt el. A portya ez kicsivel nehezebb volt, mint az előbbiek, mert elég hosszú úton mentünk hegynek felfelé. Az egyik pihenőnk mellett egy bekerített helyen lámákat és őzeket láttunk. Mikor odaértünk a várhoz, épp egy esküvőt tartottak ott. Körülbelül 1 órát töltöttünk ott, és indultunk vissza a táborba. Az utunkat kísérte egy szép nagy zápor is.

13-án uszodába mentünk, de elötte még elmentünk a helyi katolikus templomba, meghallgatni egy istentiszteletet, amit a helyi pap és a mi tisztelendő atyánk tartott. Reggeli után mindenki bepakolta a holmiját, és indultunk a megállóhoz. Autóbusszal utaztunk be a városba. Itt egy kicsit hosszabb túra várt ránk. Először az uszoda kinti részének egy darabját pillantottuk meg, s nagyon megijedtünk, hogy az egész csak egy kis pancsoló lesz, de amikor megláttuk a teljes épületet ráébredtünk, hogy ez egy szépen kiépített létesítmény. Sajnos 4 óra körül már készülődnünk kellett, s indultunk vissza a táborba.

15-én bekövetkezett a nagyportya, az úti cél idén hazánk egyik jelentős természeti kincse, a Fertő tó volt. Mindenki berakta magának az egynapos túrafelszerelést, és készült az útra. Portya közben elhaladtunk két templom és a római kori, fertőrákosi kőfejtő mellett, ahol Jókai Mór A kőszívű ember fiai című híres regényéből készült film egyes részleteit forgatták. A túra elég könnyű volt, de a kisebbeket próbára tette. A vége felé egy nádas mellett mentünk. A kicsik szerencséjére már nagyon közel voltunk a tóhoz. Amikor bementünk a strandra, mindjárt kerestünk magunknak valami árnyékos helyet, ahol le tudtuk tenni a dolgainkat, és mi is ki tudtuk fújni magunkat. A tó egy kicsi iszapos volt, de különben jó. Szerencsére sokáig voltunk itt, így ki tudtuk használni a büféket, és a strandhoz kapcsolódó létesítményeket. Estefelé mikor már hazatértünk, és a tábortűznek is vége lett, az oktatási négyszögnél bejelentették, hogy mivel holnap próbáztatás, ezért takarodó után még egy kevés ideig lehet tanulni. Olyan hajnali kettő körül egy nagy durranás rázta fel az erdőt. A nagyobbak körberohanták a sátrakat, és fölkeltették az összes cserkészt, mert támadás érte a tábort. Aztán rohantak be az erdőbe megkeresni a zajongókat. Sajnos semmi eredménnyel, így mindenki mehetett vissza aludni, de azért a biztonság kedvéért megkettőzték az őrséget, szerencsére.

16-a. Mikor reggel felkeltünk, és mentünk reggeli tornázni, két új arcot láttunk. Ezek után kiderült, hogy este volt még egy másik támadás, csak akkor nem ébresztették fel az egész tábort, hanem csak ők mentek hajtóvadászatra. Kiderült, hogy ez a két siófoki cserkész bolygatta föl az egész tábor éjszakai nyugalmát. A torna után egyre feszültebb lett a hangulat, mivel utána volt a próbáztatás. A vizsga előtt körülbelül 5 perccel szólt Tündi az állomásoknak, hogy induljanak el. Kicsivel később szólt nekünk, hogy menjünk Dínóhoz, mert ott játszanak azok, akik még várják a sorukat. A próbák elég könnyűek voltak, mert mindenki átment. Vacsora után egy kicsit rossz érzés volt, hogy amit 10 nap alatt nagy nehezen megcsináltunk, azt mind le kellett rombolni. Este a tábortűz után jött a nagyon várt éjszakai portya, amiben a mese alapján meghalt a bíboros. Ez után Zoli még tűzijátékozott nekünk, s utána mentünk lefeküdni.

17-e. Sajnos ez volt az utolsó nap. Ma korábban fel kellet kelni, mint máskor. Reggelizés után azonnal nekiálltunk a táborhelyet olyanná változtatni, mint amikor jöttünk. Be kellett temetni mindent, amit kiástunk, a sátrakat szét kellett szedni stb. Mindent összegyűjtöttünk egy helyre, s fölpakoltuk a teherautóra. Mikor ezzel végeztünk énekelve összeszedtük a szemetet és elindultunk haza.


2003. évi cserkésztábor – Tavirózsa őrs beszámolója


Hétfőn reggel 6-kor találkoztunk a plébánia előtt, ahol félig megrakott teherautók vártak. Negyednyolcig felpakoltuk még a hátizsákjainkat is az ifára, majd utolsó búcsút vettünk családunktól. A napostiszt sípolt, és mi őrsönként oktatási négyszögbe álltunk. Ott egy tábori bevezetőt mondott a Feri bá és a Tibi. Az őrsi indulót énekelve szálltunk fel a buszra. Körül- belül 3 órát utaztunk, míg a táborhelyhez érkeztünk. Az úton jobbára mindenki aludt, mert tudta, hogy az elkövetkező napokban nem túl sokat fog tudni. Mikor megérkeztünk egy gyönyörű rét közepén a magyar zászlónk díszelgett, ezzel jelezve, hogy jó helyre érkeztünk. Míg az ifára vártunk feltérképeztük a terepet, és megismerkedtünk Teri nénivel, Pista bá segédével. Mikor megérkezett a teherautó, láncba álltunk és 2 óra alatt lepakoltunk. Elkezdtük felállítani a közösségi - a konyha - és a tiszti sátrakat. Ezzel végezvén következtek az őrsi sátrak, melyek a tisztek által megadott helyekre kerültek. A Jessi segített nekünk levágni a csalánt és néhány útban lévő faágat. Nekünk és a Paradicsomoknak volt a legjobb helyünk, mert mi fák árnyékába tudtuk helyezni a sátrunkat és a körletünket. Szegény fiúk meg a kalamajkák viszont a forró prérire kerültek, ahol 38-40 fok is volt. Mire a sátrunk körüli árkot is megástuk, a vacsorához sípolták. Halál fáradtan bepakoltunk, felfújtuk a matracunkat, és zászlólevonás után bedőltünk az ágyunkba aludni.

Másnap reggel fél hétkor keltünk, majd a torna után, gyorsan összedobtunk egy reggeli indulót a szemléhez. Zászlófelvonáskor kiderült, hogy a Tavirózsa őrs (tehát mi) a szolgálat. Talán az egyik legrosszabb munka az egész táborban. Mindenki csicskáztatja az őrsöt, és inkább a rosszullétig issza a teát, de még kér egyet, hogy fel kelljen állnunk az asztaltól. Délelőtt ahelyett, hogy a kötelező építményeket csináltuk volna, egy fél zsák hagymát és egy zsák krumplit pucoltunk. Így sietnünk kellett az ebéd után, hogy utolérjük a többieket. De szerencsére az őrs nem első táborozó volt már, tehát a feladatokat megosztottan végeztük el. A könnyebb munkákat mint pl.: kuka, szárítókötél, sárkaparó, csizmaszárító az őrstagok, az asztalt, a kerítést én és a segédőrsvezetőm készítettük. Vacsora után vissza volt még a kapunk. Szerencsére a tábortűzig az is sikerült méghozzá plusz építményekkel.


Az első tábortűz nálunk mindig énekes, tehát most is az volt. Zászlólevonás és egy alapos kullancsvizit után lefeküdtünk aludni, mert kutyául elfáradtunk. Másnap reggel már a soproni cserkészek vártak minket, számháborúzásra készen. Amíg reggeliztünk, néhányan kijelölték a határokat, majd a Tündi eltüntette a zászlót, amit meg kellett találni és védeni. Az ebédre az állás döntetlen lett, de nem tudtuk folytatni sajnos, mert már meg is érkeztek a drogos előadók, akik már évek óta jönnek a táborba, hogy elmeséljék nekünk viszontagságos életüket. Az előadások nagyon érdekesek voltak, de sajnos sietnünk kellett, mert a helyi erdész is be akarta mutatni a környék élővilágát.

Ebéd után újból portyára indultunk Brennbergbányába. Az első 4 km-t őrsönként tettük meg majd egy helyen bevártuk a többieket, és együtt mentünk a Tibi vezetésével le a faluba. Bementünk volna egy bányamúzeumba de az zárva volt. Ám a templomhoz kaptunk kulcsot. Ez a templom nagyon érdekes volt, mert alatta egy kocsma volt. Visszaérkezvén a táborba elszörnyülködtünk, hogy már megint sültkolbász van főtt krumplival, mint tegnap. De nem tehettünk mást, megettük mert nagyon éhesek voltunk. Aznap mi vezettük a tábortüzet, ami remélem jól sikerült. Hála Istennek nem mosta el az eső így nem kellett a közösségiben kuksolnunk. Az őrség is a miénk volt, ami nem volt jó másra csak, hogy hajnalban megfürödtünk, erre a többieknek tegnap nem volt ideje. Másnap ismét sietős volt a dolgunk mert ha lekéssük a buszt, akkor lekéssük az Ausztriába induló vonatot is. Minden jól ment az átszállásig, de a buszon elájult egy nő, akinek segítséget kellett nyújtanunk, így sikeresen lekéstük a vasútállomásra induló buszt, tehát a vonat elment nélkülünk. A következőre pedig 1 órát kellett várni. Mathesburgból indultunk gyalog egy gyönyörű kastélyba, ami egy meredek hegy tetején volt. A szívünk kiugrott a helyéből, mire felértünk a hegyre. Ott pihentünk 1-2 órát majd irány vissza a vasútállomásra. A visszafelé úton végig szakadt az eső, úgyhogy jól felfrissültünk. A túra kb.14 km hosszú volt, tehát érthető, ha azt mondom jól elfáradtunk és nem tudtunk másra gondolni csak a másnapi uszodára Sopronban. Ezek után mégis vállalkoztunk az éjszakai portyára, amire kicsit későn indultunk el. Sőt még az út elején az egyik gyerek miatt egy fél órát kellett állnunk, mert nem kapott levegőt. Még szívmasszázst is kellett nála alkalmazni. Így hát jól besötétedett mire igazán elindultunk. A lányok különváltak a fiúktól, és jól eltévedtünk. Mikor visszafordultunk a tábor felé szakadni kezdett az eső, úgyhogy a cuccunk úgy átázott, hogy már majdnem vacogtunk a hálózsákban. Vasárnap reggel csak 7-kor kell kelnünk. Reggeli után pedig irány az egyik faluban lévő templomba. Meghallgattuk a misét, Sanyi bá csoportképet csinált az oltár előtt, aztán begyalogoltunk a 4 km-re lévő, várva várt uszodába. 5 óráig bent áztattuk magunkat a medencékben. Túl nagy választék nem volt, a kinti medence 18, a fedett medence24 fokos volt. Tehát leginkább a melegvizes tusolókban voltunk. A táborban még 2 óránk volt a vacsiig, ezért métáztunk. Néha szerintem szabálytalan volt a játék, de mindenki élvezte, főleg a kicsik. Az este mikor nyugovóra tértünk 2 óra alvás után kiabálás keltette a tábort, hogy a pitypang őrs tagjait elrabolták a gonosztevő banditák. Ezt persze nem lehet annyiban hagyni, rögtön a keresésükre mentünk. Az erdőben egy fához kötözve meg is találtuk őket, de a banditákat nem sikerült elfogni. A tegnapi kimerítő keresés miatt hétfőn ismét 7-kor keltünk. Ami természetesen nagyon jól esett. Délelőtt ismét forgószínpad volt. Ismét lehetett makramézni, gyöngyözni, csomózni, és alakizni. Ezekkel az érdekes foglalkozásokkal gyorsan eltelt az idő. Az ebéd már megint krumpli volt. Kezdett elegünk lenni a főtt krumpliból, de nem volt más. Az evés után egy icipici szieszta következett, majd ismét métáztunk. Minden második kör után finom görögdinnyét ettünk, ami kielégítette nagy szomjúságunkat. Aznap este a Paradicsom őrs vezette a tábortüzet. Sokat nevettünk ezen a tábortűzön, Nagyon jó, új játékokat tanított a Móni.

Kedden reggel mindenki készült lélekben a NAGYPORTYÁRA, amit az idén csak 12 km-re terveztek. Bementünk gyalog Fertőrákosra, ahol megnéztük a kőfejtőt, onnan pedig a 4 km-re lévő Fertő tóhoz mentünk fürdeni. A talaj a vízben elég szokatlan volt a Balatonhoz képest; az elején kavicsos majd később térdig érő hideg iszap. De azért mindenki úszott egyet, mert nagyon megizzadtunk, és jól esett a hideg víz! A táborban azt hittük, hogy végre egy nyugodt éjszakánk lesz, ám ez nem így jött össze. Éjszaka petárda robbanására keltünk, amiből arra következtettünk, hogy megtámadták a tábort. Órákat vártunk a tábortűz mellett, míg újra történt valami, és üldözőbe vehettük őket. A fiúk hatalmas zseblámpákkal kezdték fürkészni az erdőt, mire meg is találták az első betolakodót. A második újabb egy órát feküdt mozdulatlanul egy bokorban. De őt is sikerült elkapni. Jól megkötöztük őket, és őrködtünk még egy fél órát, hátha nem csak ketten voltak. Mikor megbizonyosodtunk róla, hogy minden rendben elmentünk aludni még 3 órácskát.

Szerdán alig sikerült kikecmeregni a hálózsákból. A szemünket alig bírtuk már nyitva tartani. Mégis próbáztatni kellett. Az idei év elég kemény volt, de szerencsére mindenki átment, senki nem bukott meg. 5 óra körül újra métáztunk az egyik foglyunkkal együtt. Ám 7 óra körül el kellet kezdeni lerombolni a tábort. Ezt az igazán jól sikerült tábort. Nagyon sajnáltuk lebontani kedvenc kis „kuckónkat”, de hát „holnap megyünk már haza” – mondta mindenki. Az ember el sem tudta képzelni, hogy tudott ilyen gyorsan eltelni 10 nap. Olyan volt mintha tegnapelőtt érkeztünk volna meg ma meg már pakolunk.

Aztán végül is csütörtök lett. Reggel lebontottuk a sátrainkat, majd reggeli után elkezdtük rakni a teherautóra a konyhai felszerelést. Nagy szerencsénk aznap sem volt mert eleredt az eső. Így a közösségi sátrat bontottuk le utoljára. Mikor már minden fent volt az ifán, jött az eredményhirdetés. 3 verseny közül kettőt az én őrsöm nyert meg, a harmadikon 2 ponttal maradtunk le az elsőtől. Búcsúnótánkkal köszöntünk el ettől az igazán jó és szép tábortól. És nem sokan tudták kibírni egy-egy könnycsepp, vagy mosoly nélkül az arcukon.

Én ezt a 3 oldalas fogalmazást le tudtam volna írni 3 szóban :

SZÉP VOLT, JÓ VOLT, KEVÉS VOLT    

2003-as nyári nagytábor

Brennberg-bánya

A Rover-x őrs beszámolója


Az idén is nagy várakozással töltött el minket a cserkésztáborra való felkészülés. Rendesen kivettük a részünket az előkészületi munkálatokban, főleg a sátrak vizsgálatában jutott nekünk nagy szerep. Az indulás napján hajnalban sok cserkész (kicsi és nagy egyaránt) sürgött-forgott a boglári plébánia udvarán. A bepakolás és a szokásos formaságok után előállt a busz, hogy egészen a táborhelyig repítsen bennünket.

Megérkezésünk után rögtön nekiálltunk a tábor felverésének. Legelőször a közösségi építményeket állítottuk fel, ezután következtek az őrsök és tisztek sátrai. A délután kemény munkával telt, amiből mindenki a részét. A nap végére teljesen lefáradt cserkészek életkedvét a konyhasátorból terjengő illatok hozzák vissza. Az alakulótéren már áll a kereszt, a zászlórúdon leng a zászló. A sátrak vidáman és feszesen állnak a fákkal körülölelt kis mezőn. A vacsora gyorsan fogy, a szakácsok és mindenki nagy örömére. Este mindenki elrendezi a vackát, a kisebbek már alszanak, a nagyobbak tüzet gyújtanak és halk beszélgetés közben mereven bámulják a vörös lángokat. Ma éjszaka mi sem alszunk, egyenlőre. A barátokkal összeverődve megbeszéljük a nap problémáit, majd elég hamar a többi lakókra terelődik a szó…

Későn fekszünk, korán kelünk. Ez az őrsünk mérlege. Reggel a trombitaszótól visszhangzik az erdő. Álmos csoportok gyülekeznek. A torna hamar működésbe hozza a vérkeringést a már elhaltnak hitt végtagokban. Az ébredés második fokozata a mosakodás, persze hideg vízzel. Még hajnal van és máris női munkát kell végeznünk: rakjuk rendet a sátorban. Ez fiúk számára nagy kínzás, ennek ellenére a szemlén minden rendben találtatik, a frappáns jelentésért pedig többletpont jár.

A második nap programja a tábori és őrsi építmények elkészítése. Az idősebb korosztályra a latrinák, a fürdősátor, a táborkapu, az emésztőgödör elkészítése vár. Az egyes őrsök pedig saját körletükben tevékenykednek. Van feladat bőven: a kerítés, az asztal, a pad, a kapu, a csomagtartó, a csizmalehúzó, a csajka és egyéb hasznos építmények felállítása sok időbe telik. A sólyom őrssel közös körletünkben jutott hely extrém dolgok számára is: libikóka, hűtő. Ezen a napon már teljes erőbedobással működött a konyhaszolgálat. Este a tábortűzi programok szórakoztatták a népes csapatot. Az esti ima és takarodó után az őrség vette magára fáradtságos feladatát: mindannyiunk védelmét.

A következő nap megkezdődtek a programok és a keretmese. Az idén „A három testőr” története elevenedett meg a Soproni-hegység eme kis zugában. Athos, Porthos és Aramis barátjukkal d’Artagnannal felvették a harcot a Bíboros gárdistái ellen. Küzdelmük csak a cserkészek együttműködése és feltétlen segítőkészsége mellett lehet eredményes.

Minden évben nagy népszerűségnek örvend a számháború. A csata korántsem véres, de nagy a zsivaj, a kiabálás és a rohangálás. De ez természetes, hisz a zászló birtoklásáért mindent el kell követni. Ha jól emlékszem mindkét fordulót a mi csapatunk nyerte, vagy ha ők nyertek, akkor tuti, hogy csaltak.

A pörgős és fárasztó programokat még fárasztóbbak váltják fel. Ilyen például a népdaltanulás. A népi játékok már sokkal izgalmasabbak. A méta pedig egyenesen felülmúlhatatlan. A labdát persze meg se találtuk. Kellett beleütni a csalánba!

Már visszajáró vendégeknek tekinthetjük egy drogmegelőzési csoport tagjait, akik idén is tartottak előadást a kábítószerről és annak nagyon káros hatásairól. De talán a drog sem lehet olyan rémisztő, mint az a merénylet, amit a Bíboros emberei hajtottak végre Buckingham herceg ellen, aki mérgezés áldozata lett. Az anglol király követe túlélte e csapást, sőt, arra buzdította népét, hogy szálljanak szembe a félelmetes hírű gárdistákkal. A cserkészek portyára indultak, hogy véget vessenek az ármánykodó püspök galádságainak. Útjuk során sokféle próbát kellett megállniuk és tudásukról is számot kellett adni. A dolog végén kompromisszumos megoldásra került sor. A gárdisták nem verték agyon sem a három testőrt, sem d’Artagnant, hanem velük összefogva püfölni kezdték az egybegyűlt cserkésztömeget.

A kirándulások és a térképészeti gyakorlat mellett fontos megemlíteni túránkat Fraknói várba. Talán ez volt a legszebb. A táj gyönyörű volt, a falvak gondozottak és tiszták. Az időjárás nem volt éppen barátságos, egy kicsit áztunk is. Az igaz, hogy a várba nem mentünk be, de kívülről is szép látványt nyújtott, nem beszélve a katonának, várhölgynek és udvari bolondnak öltözött várnépről.

Szintén hagyomány már a szakadék fölött átkelés kötélen. Ez egy körülbelül húsz méteres kötélpályát jelent 5-7 méter magasan a földtől. Nagyon jó program, a kisebbek számára pedig nagy élmény, hogy a kötélen araszolhatnak.

Idén először volt alkalmunk megtapasztalni, milyen az, ha a tábort megtámadják. Az éjjel közepén ugyanis egyszer petárdák hangjára lettünk figyelmesek. Megkezdődött a hajsza, riadót fújtunk és megpróbáltuk elkapni a kellemetlenkedőket. A dologhoz hozzátartozik, hogy egy erdőben éjszaka nem túl nehéz elbújni. Végül a szerencse a túlerőnek kedvezett, így a két siófoki kötéllel a kezén végezte. A válogatott kínzásokat elég jól bírták. A jó szívünknek köszönhetően életben maradtak.

Majdnem elfelejtettem, hogy Sopronban is játunk. Egy játékos vetélkedő keretében sikerült megismerni a város nevezetességeivel. Közeli kapcsolatot csak az uszodával létesítettünk, az egyik délutánon. Felkerestük a mélyvizes medencét és megmutattuk a víztükörnek, hogy a balatoniak mire képesek. Egyébként nagy létszámú őrsünk (vagyunk vagy ketten) annyit állt a zuhany alatt, hogy lehet, hogy azóta tönkrementek.

De a tábor nem csak szórakozásból áll, hanem fegyelmet igénylő feladatok is várnak a lakókra. Ilyen például az alaki Zsizsivel. Kezdetben elég merész dolgok születtek jobbra átnál, de a végére mindenki megtanulta melyik a jobbkeze. Az íjászaton az ember saját kézügyességét és célzóképességét javíthatta. A lányok és a Bertók örömére volt gyöngyözés és karkötő készítés is.

Csapatunk helytállóképességét bizonyítják az éjszakai riadón történtek. Mindenkinek sikerült felébrednie és a hálózsákot hátrahagyva az alakulótéren gyülekeznie. Az elrabolt lányokat is sikerült kiszabadítani, ami azért is üdvös, mert abbahagyták a sikítást.

Az utolsó előtti nap került sor a próbáztatás megrendezésére. A próbán a cserkészek fizikai és szellemi tudásra voltunk kíváncsiak.

Másnap le kellett bontani azt a sok szépséget, amit tíz nap kemény munkája hozott létre. Igaz csak átmenetileg, mert a következő tábor a küszöbön van!

Jó munkát!

Geiszt Mátyás és Geiszt Viktor

Légy résen!

Bannerek

nea

me

bethlen

nca1

      tesco