logoBeszámolók

’56-ra forr a dalunk nagytábor

–    2006.07.07.-07.17. Nagytevel   –

Ha beszámoló, akkor megint egy program vége, és idén ez már a sokadik…

Bár a cserkészéletben a „nagytábort” nem lehet letudni a „program ” jelzővel. Ez az a nagy esemény, ami célként lebeg mindenki előtt az éves munka során. Még vége sincs az egyiknek, már tervezzük, hogy mivel tudunk jobbak lenni a másik őrsnél a pontversenyben, az építkezésben vagy csak a fegyelemben. Kit teszünk ki a sátor szélére aludni, hogy a horkolásával elriassza az éjjeli vadakat…

Fotóalbum a beszámolók után

Ez az a 10 nap, mikor a gyerekből egy kissé felnőtt válik, az őrs igazi csapat lesz, ahol kiderül. Hogy ki a cserkész, és ki az aki próbál azzá válni.

Itt, az erdő közepén, a sátor vékony ponyvája alatt érzi a legjobban magát érzi legjobban magát minden cserkész a világon!

  1. táborunk, mégis minden „öreg rókát” ugyanaz az izgalom tölti el az indulás napján, mint az első táborozó „Rozsomákokat” vagy „Levendulákat”. A tikkasztó melegben összezötykölődött cserkésznek igazi felüdülés volt a pótkocsis IFA lepakolása. Rövid uzsonna után pedig lelkesen fogtunk neki a táborveréshez.

A roverek egymást hajtva „dobták fel” az őrsi sátrakat, amit a cserkészek eztán kiárkoltak és belaktak hamar. Majd cirka két óra leforgása alatt a kis dombtető fehér-barna-zöld ponyváktól tarkállott a szikrázó napsütésben.

Az éjszakát már az új trombitásunk Silenciuma köszöntötte – Marci őrsvezetője Viktor segítségével a táborra tanulta meg játszani a művet – köszönet érte mindkettőjüknek! A mozgalmas nap után hamar elcsendesedett a tábor, csak az őrség cirkált rendületlenül, őrizve álmunk.

Kicsit zötyögve, de mindenki felvette a tábor ritmusát, a napostiszt vezetésével folyt a tábori élet: megkezdődtek a programok - íjjszat, csomózás, térképészet, egészségügy, népdal, játékok, számháborúk és túrák.

Egyik kedvenc elfoglaltságunk a fürdés lett – hála a közeli halastónak, vacsora előtt egy órára mindig sikerült lejutnunk, hogy a napi portól megtisztítsuk a lurkókat.

És ha mát a vacsoránál járunk, itt kell nagybetűkkel kiemelve glóriába foglalni PÉTER-bá nevét, kinek jóvoltából ***-os éttermi színvonalra emelkedett a tábori konyha!

A vasárnapi szentmiséket a nagyteveli templomban hallgattuk meg, és ha már a faluban jártunk, megnéztük a falumúzeumot is. A sok régi tárgy egy kis szobában volt bezsúfolva, és nem egy akadt, aminek nagy fejtörést okozott kideríteni a funkcióját.

Nagyportyán a Szarvaskői várat vettük célba, Gannán megnéztük az Eszterházy mauzóleumot és kriptát, majd hazafelé természetesen csobbantunk a nagyteveli tóban.

A kalandos túrákat bizonyára mindenki megemlegeti majd, mivel a területről egy öreg (30 éves) katonai térképünk volt, ami elég csekély mértékben tükrözte a mai valóságot. Utak tűntek fel a semmiből és persze sehol nem voltak, ahol kellett volna, a turista utak időnként patakon átvezető dzsungellé váltak embermagas csalánmezőkkel és szederinda labirintusokkal – talán ennek köszönhető, hogy minden távolt túlteljesítettünk jópár km-el J

És mindezen izgalmakat képzeljük bele 1956 történelmébe, ahol a forradalmárok törik az utat egymáshoz az erdőben, bújtatják társaikat és értékeiket a kommunista rezsim  kizsákmányoló és fosztogató csatlósai elől Reggelente még tűrik a beszolgáltatásokat (focilabdától a plüssdisznóig mindent elkoboztunk), de délben már megostromolják a Rádiót. A számháborún a vörösöket „lövik” és az éjszakai meseerdőn meghallgatják Nagy Imre beszédét…

Nos, nehéz volt az ’56-os téma, de ilyen „játékosan tanulva” szerintem minden cserkészben megmaradt valami fontos a korszakról – tábori szemmel nézve pedig – őszintén mondhatom- ez volt a legjobban megvalósított keretmesénk!

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, aki bárminemű támogatásával hozzájárult az idelyi táborunk megvalósításához!

Köszönöm a vezetőknek, hogy vállvetve dolgoztak a programokért, a rovereknek és őrsvezetőknek, hogy sok lemondás árán, de a csapat érdekét tartották szem előtt, és a cserkészeknek, hogy jól érezték magukat – ezért érdemes dolgozni!

Jó munka volt!

                        JM!          

                        Csobor Tünde cst.

-         Gerő Ernő táborparancsnok –

Balatonboglár, 2006.07.18.

Rozsomák őrs

Nos, ha kezdhetem így én azt írnám rá, hogy fantasztikus volt. Minden cserkésztáborom végén többségben állnak a pozitív élmények, maga mögött hagyva az elenyésző negatív elemeket. 
Ez a táborom mindennél nagyobb energiával, lehetőséggel és természetesen változással indult. Ezt köszönhetem a nagyszerű őrsömnek, kik annyi energiát hordoznak magukkal, hogy még nekem is bőven jut belőle. Azért is írom e tanulságos elméleti, s egyben személyes sorokat, hogy ténylegesen a programok értelmére, jelentőségére világítsak rá. Mert nem a programok, s játékok teszik az embert jobbá, hanem annak miértje, hogyanja, mikorja…stb. Tehát ezek, csak kellélek, ahhoz, hogy végrehajtsuk azt, amit el szeretnénk érni. Mint első táborom, úgy hogy őrsvezető vagyok, s a sok kis embert vezetnem kellett, nagy felelősség hárult rám. E jellemépítő kis csapat úgy formált engem, s változtam, természetesen jó irányba. Rajtuk keresztül felfedeztem a hibáimat, s azt ahogy tudtam változtattam is. Természetesen nem maradt el a viszontnevelés sem. A gyerekeknek úgy változnak napról-napra a meglévő, s kiforratlan személyiségük, mint a domborzat. Ezért tehát nem mindegy, hogy mit tesz az ember, s hogy cselekszik. Elmondhatom, hogy minden egyes ember, mely a kezem alá lett rendelve fejlődött. Az, hogy milyen irányba, nem csak az én dolgom eldönteni. Szerintem csupa pozitív irány lett. A tábor elején nem volt gond, mert idegen környezetbe kerültek a kis lurkók, s ahogy lenni kell, ki meghúzódott, ki pedig megelevenült. Könnyű volt ezek után az újonnan alakult kis személyiségeket kézbe venni, irányítani. A probléma a későbbi napokban jelentkezett, amikor is ki embereim megelevenültek, s nekiláttak sajátos kis életüknek a táboron belül. Ekkor nekiálltam vaskézzel, s meggyúrtam őket, ne hogy elinduljanak azon a bizonyos „lejtőn”. Fő problémák voltak a honvágy, fegyelem, tanulás különböző ágai, étkezés, stb. Mint újonc őrsvezető első napjaimban ezt nehezen viseltem, s a végén nálam tört el a mécses. Gyakran túleröltetett, kimerítő gondoskodást igényeltek, s én ezt saját hibámként kezeltem. Így az első pár nap után teljesen kimerültem. Ezek után én is nevelésre szorultam, amit egy cserkészközösségben a saját barátaimtól meg is kaptam. 
Új életre fakadt saját lelkem, s észrevettem, hogy e temérdek gyerek oly energiákat szabadít fel belőlem, melyet már én is tovább tudok adni. Így friss életerővel nekiláttam az őrsöm fejlesztésének, kis csapatom kialakításának. Próbáltam egy közösséggé formálni őket, annak ellenére, hogy voltak ellentétek, s nagy életkor különbségek. Rá kellett ébrednem arra, hogy e sok kis emberben olyan lappangó energiák vannak, melyek a hétköznapi, beszűkült világban elő nem jöhetnek. Így gyakran úgy érezték magukat, hogy én túlerőltettem őket, s észre sem veszik, hogy közben meg sem kottyant nekik az általam kiosztott „megerőltető” feladat. Sok közül az egyik például, mikor a nagyportya napján a kimerítő túra után este még végbeláthatatlan focizásba és futásba kezdenek. Vagy ha csak arra gondolok, hogy minden nap megállás nélkül programok vannak, s a 7-8. napon is ugyanolyan frissen kelnek, akár csak a 2. napon. Talán túl keveset is vártam el ezektől a nagyszerű emberektől, kik ha jól meglesznek formálva, később oly jellemű emberekké válnak, akik cserkészibb cserkészek, s Magyarabb Magyarokká válnak! 
Tanulságként, s egyben befejezésként elmondhatom, hogy e nagytábor, mely az egész év megkoronázása, oly tapasztalatokat ad, ami igényt tart egy új évre, s egy újabb nagyszerű cserkésztáborra! 
Jó munkát!

Geiszt Viktor


Levendula őrs

A 16. nagytáborához érkezett el a 622. Gaal Gaston cs.csapat. 
A megszokott paplaki gyors bepakolás után szokásosnál több, 15 újonccal vettük célba fekvő községet, Nagytevelt. 
A kipakolás sokkal megerőltetőbb volt, mint az előző években, hiszen most egy dombra kellett felcuccolnunk. 
De megbirkóztunk a feladattal és este már minden cserkész megérdemelten ette a saját mákos tészta adagját. 
A következő nap(ok) a tábor felépítésével teltek. 
Idei keretmesénk az 1956-os forradalom és az azt megelőző és követő események. 
Az elvtársak kihirdették az 5 éves tervet, miszerint másnapra minden építménynek állnia kellett (volna). 
Minden este lehetőségünk volt kultúrált mosakodásra, hiszen a pár 100m-re lévő strand kitűnő fürdési és zuhanyzási lehetőséget nyújtott minden kis-és nagycserkésznek. 
Ennek a lehetőségnek nem csak mi, hanem a büfésnő is nagyon örült. 
A programok kicsit csúsztak az előre eltervezettől, úgy sokan előre örültek, hogy elmarad a térképészeti túra. De tévedtek. Az előző évekhez hasonlóan, őrsönként indultunk, 1 térképpel és néhány liter vízzel a zsákunkban Mindeszente József kiszabadítására. Kb. 10 percig működött a rendszer. Aztán kezdték az őrsök egymást beérni. Egy kis eltévedés után végül az egész csapat együtt tért vissza a táborba, pár km +-szal lábában. 
Egyik nap bementünk Pápára, ahol az eddigieknél eltérő városismereti kiránduláson vettünk részt. / szintén őrsi keretben / . 
Megnézhettük a nevezettségeket, látnivalókat, visszatérve a táborba pedig Péter bá finom főztje várt minket. 
Idén nagyon sok időt töltöttünk a tábor területén belül. Egymást követték a forgószínpadok, / térképészet, népdaléneklés, cs.töri, csomózás, alaki… / csapatjátékok, vetélkedők, 56-os előadás, szereplők bemutatkozása. 2x számháborúzni is elmentünk és most nem erdőbe, hanem sztyeppe szerű réten próbáltuk egymást kilőni. 
A tábor egész ideje alatt folyt a keretmese. Forradalmárok gyülekeztek a Bem-szobornál, ledöntöttük a Sztálin-szobrot, elfoglaltuk a rádiót, meghallgattuk Nagy Imre beszédét. A nagyportyára elutazásunk előtt 2 nappal került sor. A cél a döbrentei Szarvaskő vára volt. Megerőltető út várt ránk, egy „kis” eltévedés miatt bekeveredtünk az erdőbe, csalán, és tüske között. De túléltük. Megyünk tovább. Megyünk, megyünk… Kis 1 órára már ott is voltunk, és visszafelé már busszal jöttünk. 
Utolsó nap este rendeztük meg a meseerdőt, ahol még 1x megemlékeztünk az 56-os forradalom legemlékezetesebb pillanatairól. 
Utolsó nap szentmise, délután pedig az újoncok és az 1. próbát letenni készülő cserkészek próbáztatására került sor. 
Ez a tábor is eltelt, már várjuk a jövő évit, ahol a mostani hibáinkból tanulva talán még jobb táborba vehetünk majd részt. 
Addig is: 
Jó munkát!

Mészáros Anna


Tavirózsa őrs

Péntek reggel fél 6-kor már nagy volt a nyüzsgés a paplaknál. Lelkesen pakoltunk az idei cserkésztáborba. Miután az utolsó csomag is felkerült az ifára a szokásos őrsönkénti felsorakozás következett. A következő pillanatban azon kaptuk magunkat, hogy már a buszon utazunk Nagytevel felé. Nem volt zökkenőmentes az út. Miért is lett volna?! Eltévedtünk! Igaz nem sokat kellett visszamennünk. Lepakolás, sátorállítás és beköltözés a sátrakba volt a feladatunk a nap hátralévő részében. A legjobban a zászlólevonást és a takarodót vártuk. Táborunk idei keretmeséje az 1956-os esemény volt. Másnap reggel fáradtan ébredtünk, hiszen nagyon megeröltető volt az elősző napunk. Reggeli után nekiálltunk az őrsi körletek építésének, ami nekünk nagyon lassan ment, mivel mi voltunk a szolgálat is. Aznap az árokásástól a meggymosásig mindent csináltunk. Jól is esett az ebéd. Ezen a napon a fürdés megváltás volt mindenki számára, ami a közelünkben lévő strandon történt, a nagyteveli tóban. Vacsora és tábortűz után jöhetett a jól megérdemelt pihenés. Másnap délelőtt forgószínpad volt a program, éneklést, csomózást és térképészetet gyakoroltak a gyerekek. Majd 11 órára szentmisére mentünk a nagyteveli templomba. Délután Matyi vezetésével csapatjáték folyt. 4.nap reggelén tornáztunk, majd forgószínpad következett. Délután a csapat számháborúzni ment, amit a szokásos esti fürdés követett. Az 5-ik napon, vagyis kedden pápára mentünk, ahol városismereti vetélkedőt tartottunk. A város központjában jártunk be őrsönként egy adott útvonalat. Megtekintettük a nagytemplomot és a református templomot is, ahol felmehettünk a toronyba is, ahonnan csodálatos kilátás nyílott egész Pápára. Természeten a tavirózsa eltévedés nélkül teljesítette az utat. Hazaérkezés után még egy délutáni forgószínpad következett. Az éjszaka viszont nem volt csendes. Pesti cserkészek támadtak meg minket. Szerencsére az éjjeli őrség, a levendula őrs , éber volt és még idejében riadót fújt, így a két támadót sikerrel elfogtuk és kikötöztük őket egy fához, ezután már nyugodtan aludhattunk tovább. Szerdán nehéz napnak néztünk elébe. Térképészeti túrára indultunk, ami nagyon fárasztó volt a nagy meleg miatt. Ez a túra sem volt zökkenőmentes, ugyanis eltévedtünk, de ez most nem a mi hibánk volt, már a tisztek is rossz helyre mentek, így vissza kellett fordulnunk. Visszaérkezés után ismét forgószínpad következett. Péntek délelőtt is forgószíndadon mélyítették tudásukat cserkészeink, melyben íjászkodtunk, népdalokat énekeltünk, csomóztunk és szakadékot másztunk át, mely régi hagyomány táborainkban. Ezt követte a számháború visszavágója. Péntek délután indultunk mi roverek a 2napos túrára, egy 17 fős csapat (fiúk, lányok egyben) hagyta el a tábor kapuját fél 5-kor. Rögtön az elindulás után megmártóztunk a közeli kisebb tóban. A túra hosszú és fárasztó volt, mivel elég sokszor eltévedtünk. A 8 km helyett majdnem a dupláját gyalogoltuk. Még jó, hogy volt néhány ember, akik a hegy mászása közben is mosolyt tudtak csalni az arcunkra. Bár a célnak kitűzött helyet megtaláltuk, de letáborozni nem tudtunk ott, csak a közelben lévő Kovács tanyához sikerült letelepednünk. Ekkor már 10óra is elmúlt. Lefekvés előtt együtt megvacsoráztunk és a szombat esti meseerdő programját beszéltük meg. Persze olyan is akadt, aki még a vacsorát sem tudta megvárni és elaludt. Reggel 6-kor keltünk és hamar visszaértünk, de még megfürödtünk abba a kis tóban, ahol előző nap is. Ettől a reggeli fürdéstől egészen felfrissültünk. Zászlófelvonásra értünk vissza a táborba. Délelőtt a kisebbek stratégiai játékot játszottak, a nagyobbak pedig akadálypályát építettek. Persze ügyes cserkészeink gond nélkül teljesítették az akadályokat. A délután folyamán még volt váltóverseny, szakadékátmászás, kötélhúzás és íjászat is. Szombati napunk volt talán a legfárasztóbb, ugyanis nagyportyára indultunk Gannára, ahol megtekintettük a mauzóleumot és szarvaskő várát is. A vár dombján kaptunk egy kis pihenőt is, aminek mindenki nagyon örült, utána pedig játszottunk és énekeltünk együtt. Az emberek érdeklődő tekintettel néztek utánunk, mikor elhagytuk a falut. Visszafelé busszal jöttünk, mert odafelé hosszabbra sikerült a portya és már mindannyian nagyon fáradtak voltunk. A busz a nagyteveli strandig vitt minket, így rögtön fel is frissülhettünk a tóban. Utolsó előtti napunk délelőttjén ismét Nagytevelen voltunk, ahol meglátogattuk a falu múzeumát és természetesen vasárnap lévén misén is voltunk. Ebéd után elkezdődött a próbáztatás. Akik még nem felavatott cserkészek, azoknak az újoncpróbát kellett teljesíteniük, akik pedig már régebb óta cserkészek, nekik az első próbát kellett letenniük. Voltak hiányosságok, de összességében elmondhatjuk, hogy jól teljesítettek cserkészeink. Feltétlenül meg kell említenünk a nagyon finom ebédeket és vacsorákat, amiket remek szakácsunknak József Péternek köszönhetünk, akinek ez volt az első tábora velünk, de reméljük, hogy jövőre is eljön majd velünk. Hétfőn reggel 6-kor már talpon voltunk és megkezdtük a sátrak lebontását és összepakolását. 2 körül végeztünk is és fél 3kor el is indultunk haza. A buszon nagy csend volt, a legtöbben aludtunk, főleg a nagyobbak. Délután 5 órakor érkeztünk meg a paplakhoz. Szülők egész serege várta a buszról leszálló gyerekeket. Egyik 14 éves sráctól, akinek ez volt a 4 v 5-ik tábora, ezt hallottam leszállás után: „szia anyu! Képzeld ez volt az eddigi legjobb táborom!!” és azt hiszem ezzel nem csak ő volt így! 
Ezúton szeretnénk megköszönni minden támogatónknak, az Atyának és a vezetőknek, hogy lehetővé tették az idei tábort! 
Jó munkát!

A tavirózsa őrs: Boskovics Dóra, Boskovics Réka, Tóth Izabella és Soós Bianka


Tigris őrs

Hál’ Isten idén is eljutottunk a táborig, az egész éves gyakorlás – testi és szellemi – csúcspontjáig. 
Az őrs mind a 7 tagja hatalmas lendülettel indította a tábort, talán éppen ezért okoztak fejfájást az őv-nek… De ahogy teltek a napok, egyre csak fáradtak a Tigrisek, bár nincs ezen mit csodálkozni, lévén a programok elég sűrűek és kimerítőek voltak: az első két nap a sátrak felhúzásával illetve körletépítéssel telt, majd következtek a mentális képzések: forgószínpadok, melyekben cserkésztörténelmet, népdalokat, csomókat, térképészetet tanultak a srácok, emellett rovásírást és morzét, próbára tehették magukat a szakadék-átkelésen és számháborún, nomeg a tűzrakási versenyen is. Persze a programok között jókat falatoztunk, és este a közeli strandon mindenki kilubickolhatta magát, hogy aztán vacsora elfogyasztása után egy tábortűzzel érjen véget az adott nap… 
Ellátogattunk Pápára és a nagyportya keretében Szarvaskő várához is, majd keretmesénk – az ’56-os forradalom – befejező részéhez érve egy csodálatos meseerdőn vehettünk részt. 
Köszönjük a tábort, s a színvonalas programokat és étkeztetést, jövőre találkozunk! 
Jó Munkát!

Biró Márk


Bika őrs

Eljött az a bizonyos nap, július 7-e, amikor még mi boglári cserkészek nagytáborba indultunk a Bakony lába mellé, Nagytevelre. 
Otthon a szokásos kis cuccainkat összepakoltuk, majd fél hatkor gyülekeztünk a plébánián. Itt a táborozáshoz szükséges holminkat bepakoltuk, majd már a tisztjeink irányításával történt a keretmese kezdése, és az oktatási négyszögbe való felállás. A rövid bevezető után útnak indultunk, pár óra elteltével meg is érkeztünk úti célunkhoz. Délután 3-kor már a tábor egy része állt. Este nyolc órakor kaptuk a jól megérdemelt vacsoránkat, hiszen a tábor elkészült. 
A második nap a tábori építmények elkészítésével telt. Csináltunk mi latrinát, emésztőgödröt, táborkaput és sok egyéb, fontos építményt. Este hatkor a strandra indultunk, hogy leáztassuk magunkról a koszt és az izzadtságot. 
A harmadik nap délelőttjén szentmisén vettünk részt, délután pedig érdekes játékokat játszottunk. 
Hétfőtől sok hasznos értékkel gyarapodtunk, hiszen csomóztunk, térképészetet tanultunk. Ezek a foglalkozások forgószínpad-szerűen történtek. 
A hét közepén egy térképészeti gyakorlatban vettünk részt. Itt különböző állomások voltak, ahol a cserkésztudást és az ügyességet vizsgálták a tisztek. Pápán is jártunk, ott városismereti versenyen vettünk részt. Jártunk a református és katolikus nagytemplomban, valamint az Eszterházy kastélynál. Majd a táborban egy vetélkedő keretében adhattunk számot városismeretünkről, és jegyzet-olvasási képességünkről. 
Csütörtökön és pénteken egy rendkívül izgalmas kétnapos túrán vettünk részt. A túra jól sikerült, de a késői indulás és a kismértékű eltévedés miatt nem sok mindenre jutott időnk, így tizenegy órakor vacsoráztunk, majd tartottunk egy gyors megbeszélést, és már csak az alvás maradt. A táborba másnap reggel értünk vissza jó hangulatban. Ennek oka a szomszédos tónál beiktatott reggeli pancsolás volt. 
A szombati nap a nagyportyával telt. Két úti célunk volt, az egyik a gannai Eszterházy mauzóleum, a másik a Szarvas-kői várrom, melyeket sikeresen el is értünk. Mind a várrom, mind a mauzóleum igen emlékezetes élményeket tartogatott számunkra. 
Vasárnap igen fontos eseménynek voltunk szem- és fültanúi, mivel az újoncok tudását mértük fel egy próba keretében. 
Hétfőn már csak a pakolás marad. Szomorúan és keserű szívvel hagyjuk el a tábort. 
Jó munkát!

Bikák


Kétnapos túra

Nagytevel cserkésztábor 2006. július 7-17. 
Kétnapos portya: Királykapu 2006. július 13-14. 
Résztvevők: Csobor Tünde, Sós Bianka, Tóth Izabella, Boskovics Réka, Boskovics Dóra, Tóth Ádám, Geiszt Csaba, Orbán Zoltán, Geiszt Viktor, Oláh Dániel, Dénes Krisztián, Bíró Márk, Márton Sándor, Szekeres László, Csere Kálmán, Kovács Péter 
Vezető: Jakab Gyula 
16:00-kor gyülekezünk eligazításra és az élelmiszer felvételére. 16:45-kor indulunk el 17 fővel, feladatunk a Királykapu elérése, a Király-forrás felépítményén lévő szám leolvasása. 
A tábor területét a kapun keresztül hagyjuk el, ezután a sárga jelzésen DK felé fordulunk és elindulunk. Földút vezet kanyarogva, 4-5 méteres szintkülönbségekkel fel és le a Pápai Bakony ér felső, kisebb duzzasztott tavához. Itt 17:15-ig pihenőt tartunk, hogy ússzunk a tóban. Előző nap helyiektől megtudtuk, hogy ez a tó nem veszélyes, nincsenek benne tarvágott tuskók. A víz nagyon meleg, legalább 24 fokos. Folytatjuk utunk DK felé a sárga jelzést követve. Az út ugyanolyan minőségű, mint eddig. Kb. 200 métert eltávolodunk a tótól, de 500 m után ismét visszakanyarodunk a patakhoz. Utunk itt a patakot kísérő, fában és aljnövényzetben gazdag völgyben halad tovább. A turistajelzés szerint a déli domboldalban 10 m magasságig kapaszkodunk, keskeny ösvényen haladunk 500 m hosszan, majd visszatérünk a patakhoz. Tündi a patak mentén haladt, az út kényelmesebb, de megküzdött az aljnövényzettel. Átkelünk a patakon, az erdőben felmászunk a dombra 100 métert ÉK felé, itt földútra érünk, a sárga jelzés balra kanyarodik, azaz ÉNy-ra fordulunk. Az út 200 méteren belül ÉK felé kanyarodik, jobbról vadkerítés kíséri 400 m hosszan, majd elkanyarodunk tőle ÉNy felé, ismét az erdőn keresztül, figyelve a fákon a sárga jelzést. Nagy hasznát vesszük Sasszem László közreműködésének, aki a rengetegben minden jelzést lát, és töretlen tempóban vezet minket át az út nélküli részen. Leereszkedünk egy völgybe É felé, majd K-nek átkelünk a patak egy déli ágán, és felmászunk a szemközti emelkedőn, míg el nem érjük az utat. A kerítéstől kb. 600 métert tettünk meg. Itt találjuk a sárga kör jelzést, mely balra mutat. A forráshoz nem megyünk le. Az odavezető út mentén sátorok állnak, az egyik táborozótól megtudjuk, hogy németek és magyarok táboroznak itt, valamilyen egyházi megújulás közössége ők, mint a srác fogalmazott. Ő maga cserkész. A mi utunk azonban továbbmegy DK felé. 300 méteren elkanyarodik K-nek, de ott egy másik útba csatlakozik, és visszafordul DK-nek. 800 méteren keresztül az úton haladunk nyílegyenesen az erdőn át. Elérjük a murvás utat, melyen K-nek haladunk egy 100 méteres É-nak tartó S-kanyarral. 200 m után azonban sajnos nem veszem észre, hogy a sárga jelzés nyílon szerepel, így nem térünk le balra ÉK-nek. A térkép részletessége miatt már a vadkerítésnél azt hittem, hogy ezt az utat értük el, így erről az útról azt gondoltam, már az utolsó szakaszon lévő műút, ezért a piros jelzést keressük. Kb. 1 km után visszafordulunk, és a sárga jelzésig visszamegyünk. Észrevesszük az erdőben a jelzést, de csak némi tanakodás után jövünk rá hol is tartunk. A hiba fő oka: nem ellenőriztem a távolságot, abból rögtön kiderült volna minden. ÉNy-nak letérünk a murvás útról, lemegyünk a völgybe a patakig (kb. 100 m), ahol átkelünk a bokáig érő iszapos sáron, tovább követjük a jelzést, s egy újabb patak után, 200 métert megtéve egy mező szélén haladunk ÉK-nek. 600 m után az út KÉK-nek fordul, beér az erdőbe. Újabb 600 m után elérjük a „Kovács tanyát”. Kétszobás, tornácos épület, meszelt fallal, hornyolt cseréppel, egyik oldalán kontyolt tető. Az oromfalat egy támfal támasztja. Itt pihenőt tartunk rengeteg agresszív bogár között. Viktor denevért fényképez a házban, majd továbbindulunk. Utunk 1 km-en keresztül kanyarog felfelé az erdőben, összességében K-re. Elágazáshoz érve egy tábla hirdeti: „Királykapu 3 km 1 ó”. Ennek megfelelően DK-nek fordulunk a földúton. Tovább kaptatunk; hátunk mögött a vörösen izzó lenyugvó Nappal besétálunk a fekete, sötét erdőbe. Erős emelkedő után több elágazás is van, egyenesen haladunk a sárga jelzésen. Az erdőből kiérve (kb. 500 m) ismét egy erős emelkedőn, irtott területen elérjük az aszfaltutat 200 m alatt. Az út É felé indul, 100 méteren belül K-nek fordul, újabb 100 m után megtaláljuk a piros kereszt, piros és sárga út kereszteződését. K felé letérünk a murvás útra, ahol 4 cserkész fiúval találkozunk, akik a 3. kerület táborából vannak, a rovereket várják a 2 napos portya éjszakájára. Kicsit beszélgetünk velük, elmeséljük, hogy a Királykutat keressük, a Királykapunál fogunk aludni. Egyikük már táborozott ott (elmondása szerint), ezért tőle kérdezem meg hol kell letérni az útról. Nem tudja, ezért továbbindulunk. A piros kereszt jelzést követjük, így egy elképesztően szép völgy mellett haladunk el. A völgyet ligetes dombocskák szaggatják, az alján murvás, fehér út kanyarog, a fű mindenütt nagyon erős méregzöld és körben erdő. Bámészkodás és beszélgetés után, kb. 1,5 km-t megtéve jövünk rá, hogy már el kellett volna érnünk a Király-forrást. Visszafordulunk. A cserkészek már felépítették sátrukat ponyvából az út szélére. Ekkor vesszük észre az mellett a piros kör jelzést. 3 ember lemegy a forráshoz, melyhez a murvás út D-ről K-re forduló kanyarjában kell kitérni D-i irányban, majd DNy felé leereszkedni a lejtőn. Az út rossz, a 3 ember leírja a számokat. Már csak zseblámpával látják a kék alapon fehér számokkal írt „125” feliratot. 21:00 óra van. Mivel nem szeretnénk a többi cserkészt zavarni, rövid tanakodás után úgy döntünk, visszamegyünk a kovácstanyához. Az imént leírt úton haladunk visszafelé, de az erdőben már szorosan felzárkózva, mert közben annyira besötétedett, hogy az erdőben már tökéletesen vak sötétség uralkodik. 22:30-ra elérjük a házat. A padoknál megvacsorázunk, de a kiépített tűzhelyet nem használjuk, mert egy fa ágai vannak felette kb. 3 m magasságban. Gyalogsági ásóval a háztól Ny-ra lévő réten tűzhelyet építünk. A fák alsó, elszáradt ágai jók gyújtósnak, a ház ablakán nincs rács, belül pedig papír és felhasogatott fa van. Néhány hasábot elhasználunk ebből. Ezután a kiadott programfeladatot beszéljük meg éjfélig, de az álom már nagyon kerülget minket, ezért lerakjuk hálózsákjainkat, egymáshoz minél közelebb rendezzük a fekhelyeket. Néhányan a tűznél maradnak, csak 2 órakor csatlakoznak hozzánk. Sajnos „Esik az eső!” kiáltással. Az éjszakai riadó rövidnek bizonyul minden szempontból: a hálózsákból kipattanva 2 perc alatt minden cuccunkkal a ház tornácán vagyunk, az eső pedig 3 perc alatt abbahagyja kellemetlen tevékenységét. Visszafekszünk és csendben nyugszunk, kivéve Sándor, aki Bartók Rádiót megszégyenítve, folyamatosan adja a műsort. Olyan fáradtak vagyunk azonban, hogy ez nem számít, a reggeli fél 6-os ébresztésig alszunk. Ekkor már lassabbnak bizonyul a pakolás, mint éjjel, csak 6 órakor tudunk visszaindulni a táborba. A leírt úton haladunk visszafelé, utunkon semmilyen zavaró vagy rendkívüli körülmény nem jelentkezik. 6:50-re elérjük a kistavat. Ismét fürdőruha és már a gőzölgő tó vizében vagyunk. Ennél szebb reggelt nehéz lenne kitalálni, ebben mindannyian egyetértünk. 7:25-kor továbbindulunk, így 7:40-kor beérkezünk a táborba, a 8:00 órás időhatáron belül, napiparancs előtt. 
Portyánkat ezzel sikerrel befejezzük. 
2006. július 15.

Jakab Gyula

- Jelenléti ív -

- Fotóalbum -

 - Fotóalbum 2 -

Bannerek

tesco

 

nea

Csapatunk programjainak megvalósítását a
Nemzeti Együttmüködési Alap támogatása
segíti.

esza logo

nca1