A költöztetéskor segítettünk a le- és bepakolásnál.
El is kelt a sok dolgos kéz, mivel az Atya 2 teherautónyi bútora és más ingósága elég lassancskán vándorolt vona be nélkülünk a plébániára. :)
A régit el kell gereblyézni a friss hajtásokért
Somogyi Hírlap, 2005.04.16.
Várnai László, Boglár új plébánosa fontosnak tartja a fiatalok szerepének erősítését a városban. Azt mondta: beléjük vetett hite töretlen. Kellemes élménye volt a városba érkezve, hogy a cserkészek segítettek neki a plébánia rendbetételé-ben. Egyre otthonosabban érzi magát, de mint hozzátette: a régit előbb el kell gereblyézni, hogy új hajtások fejlődhessenek.
– Balatonboglár adja a feladatot, próbálok Varga Béla és Szőllősi Ferenc nyomdokain járni – mondta.
Az iskolában hittant tanít, készül az ötven gyermek bérmálására, az elsőáldozásra. Felvette a kapcsolatot a helyi nyugdíjas-egyesületekkel is.
Várnai László 1954-ben született Tapolcán. 1980-ban szentelték pappá. A kaposvári esperesi kerület helyettes esperese, Balatonboglárra kerülése előtt Mosdóson volt plébános.
A Somogyi Hírlap egy régebbi riportja Várnai Lászlóval
Fájdalomra a vers gyógyír
Mintegy két évtizede vezeti a mosdósi gyülekezetet Várnai László plébános. Bár a község lakosainak a 90 százaléka katolikus, kevesen járnak misére. – Az emberek többféleképpen tartoznak az egyházhoz – mondta. – Sokan csak befizetik az adót, a többség néhány szentséget kér, megkeresztelteti a gyermekét, és szinte mindenki pappal temetteti a hozzátartozóját, de vannak elkötelezettebbek is, akik úgy érzik: hétről hétre szükségük van az egyház nyújtotta szellemi és lelki táplálékra, tanításra, istentiszteletre. Várnai László szerint az utóbbi csaknem húsz évben fogyatkozott a hívek száma, nemcsak az elidegenedés, hanem a halál miatt is. – Több mint ezer embert temettem el, és alig feleennyit kereszteltem. A mai felgyorsult, anyagias világban pedig a következő nemzedék nem veszi át elődeinek a hitét. Egy plébános esetében sem csak munka a temetés, főként, ha hozzá közelebb álló híve az elhunyt. A család fájdalmára megpróbál gyógyírt nyújtani, a sajátjával azonban egyedül marad. – Egyik közeli munkatársamat temettem legutoljára; az ő távozása érzelmileg sokkal nehezebb volt, mint az olyanoké, akit nem vagy csak alig ismerek. A néhai kántorom emléke most is kísér. Amikor bemegyek a templomba, szinte látom az orgonánál, hallom a hangját. Ez fizikai hiány, mert akiket eltemettem, velem vannak lelkileg, szellemileg. Az ő példájuk, emlékük, hatásuk segít a mindennapi életben is. Várnai László kispap korától gyűjti a könyveket. Amit leggyakrabban forgat, a Biblia, de kedveli a szépirodalmat, a verseket, s egyik-másikból idéz is minden prédikációjában. – Sík Sándor és Reményik Sándor gondolatait gyakran felhasználom a beszédeimben. Temetéskor is vers segítségével búcsúztatom az elhunytat, mikor az élőkhöz szólok. A költők jobban ráéreznek örömre s bánatra, soraik kifejezőbbek, mint az én egyszerű szavaim.