A 10 napos húsvéti szünet záró akkordjaként szerveztük meg idei tavaszi nagyportyánkat a kereki várhoz.
A mai kor találmányainak, a különböző közösségi oldalaknak köszönhetően minden cserkészt tudtunk értesíteni a túráról, így az is tudomást szerezhetett róla, aki eddig nem tudta. (bár nem hiszem, hogy volt ilyen...)
Ennek ellenére nagyon kevesen, mindössze 16-an vágtunk neki szombaton a Balaton körüli bicikliút egy kisebb szakaszának, pontosabban a Balatonboglár-Balatonföldvár útvonalnak. A bicajozás nagyon jó hangulatban telt. Különös feltűnést keltett Gyula szocreál típusú piros camping biciklije... Cserkészek lévén (sovány kutya vágtában) gyorsan elértük Földvárt, ahol elhagytuk a bicikliutat és délnek vettük az irányt.
Hamarosan a szemünk elé tárult Közép-kelet Európa legnagyobb völgyhídja. Célunk persze nem volt más, mint a viadukt "megmászása", de akadt egy-két be nem tervezett probléma. Megtudtuk, hogy csak munkanapokon, kizárólag idegenvezetővel és csak előre bejelentkezve lehet felmenni a völgyhídra... Hiába próbáltuk kihasználni diplomatikus tárgyalóképességünket, így is "csak" a kis kilátóra mehettünk föl, de a kilátás onnan is nagyon szép volt. Az egy órás völgyhídi megálló után folytattuk utunkat, hiszen túránk célja, a várrom még váratott magára! Hamar elértük a kis somogyi falut, Kerekit. A legnagyobb élmény talán a kb.: 80 fokos lejtő megmászása volt... Sokat nevettünk útközben, és arra gondoltunk, nem szívesen lettünk volna hajdanán támadók... A domb tetejére érve csodálatos panoráma és a kereki Fejérkő-várának romjai fogadtak bennünket.
A kereki vár Somogy megye legépebben megmaradt várromja, mely még IV. Béla korában épült. A téglából készült falat fehér vakolattal vonták be (innen a név => Fejérkő vára), azonban a török idők alatt kénytelenek voltak felrobbantani, de a délnyugati része így is több emelet magasságig áll. Gyors ebéd után (mindenkinek jó étvégya volt) felfedeztük, körbejártuk az egykori lovagvár romjait. Itt csatlakozott hozzánk Atya is.
A lefelé menet még veszélyesebb és viccesebb volt, szinte lecsúsztunk a dombról. Visszatekertünk a falu centrumába, ahol a fiúk kihasználták a focipálya adta lehetőségeket. Addig a lányokkal cserkésztudásunkat felhasználva elsősegélyt nyújtottunk a helyi rendezésű egészségnap egyik versenyzőjének, akinek eleredt az orra vére...
A visszaút ugyanolyan jó hangulatban, bár kicsit lassabban telt.
Boglár határában váltunk szét és mindenki fáradtan ugyan, de csodálatos élményekkel tért haza.
Nekem személy szerint, majdnem 10 éves cserkész pályafutásom alatt ez volt a legjobb (bicikli) túrám.
Nagyon sajnálhatja, aki nem jött el, nem tudja, milyen élményektől fosztotta meg magát!
Jó munkát!
Mészáros Anna őv.