Öten vágtunk neki a számunkra nagy kihívásnak. Milyen lesz? Mit kell majd tenni? Hogy fogjuk magunkat érezni? Sikerül-e? - ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennünk. És most itthon vagyunk és írom a beszámolót.

Péntek este fél kilencre értünk a Piarista Gimnázium kollégiumába. Két altábor volt, Jeremiás Béláéba osztották Boskovics Dórát, Benedek Andrást, és engem. A másikba pedig Csere Kálmánt és Mészáros Miklóst. Hét kiképzőnk volt, akik kb. 18-22 év körüli fiatalok voltak. A bemutatkozást ima, gyors mosakodás és alvás követte. 
Szombat reggel fél hétkor már ébresztettek is minket. Torna, szemle, zászlófelvonás, őrsönkénti közös ima, ami abból állt, hogy kaptunk a Bibliából egy kijelölt igeszakaszt, és azt kellett értelmeznünk. Ezt követően reggeli, mindez minden délelőtt álandó rutinja volt. Kilenckor megkezdődött az első előadás. Az előadásokon kiképzőinket hallhattuk különböző témákról beszélni, ilyenek voltak: a természet a teremtő Istent dicséri; a Szentlélek működése a világban; örök élet; alázatos szívvel fordulok Te hozzád; az őrsvezetés; de még sorolhatnám. Egy előadás 40 perces volt. Minden témához kaptunk kérdéseket, amiket az őrsnek fel kellett dolgoznia. Elvonultunk a szobáinkba, és csatlakozott hozzánk mindig egy kiképző is. Elmondta a véleményét mindenki az adott kérdésről, ezt valaki jegyzetelte, majd előadta a többi őrsnek. Délelőtt kettő előadás volt, közöttük 10 perces szünettel, egykor ebéd, fél háromig pihenő, utána a harmadik előadás és mise következett. Hétkor vacsora, fél kilenckor tábortűz, amire minden őrsnek fel kellett készülnie egy Bibliából kijelölt történetből. Fél tízkor zászlólevonás, volt egy kis időnk mosakodni, és fél tizenegykor takarodó! 
A vasárnap délelőtt úgy zajlott, mint a szombati. A délután is, csak a mise nem a kollégiumhoz tartozó templomban, hanem kint a református templomban volt. Majd ugyanúgy vacsora, készülődés a tábortűzre, tábortűz, zászlólevonás és takarodó. 
Hétfő délelőt is minden úgy történt, mint az ezelőttieken. Délután a harmadik előadás után megnéztük a Passiót. Nekem ez nagyon nagy és mély élmény volt, mert eddig még nem láttam. Este tábortűz helyett keresztút volt, amit a képzőink készítettek számunkra. Gyönyörű volt az egész, ahogy a templom kinézett az előadással, az énekléssel, órákig ott tudtam volna lenni és csak imádkozni és énekelni, és csak úgy lenni a többiekkel. Gyónásra is akadt lehetőség. Fél tízkor zászlólevonás, majd takarodó. Minden este lehetőség nyílt takarodó után megbeszélni a Béláékkal a megválaszolatlan kéréseket. Mi ezt ki is használtuk. Kedd délelőtt sem változott a napirend. A délután is szokásosan telt. Este kulcspróba volt, ami annyiból áll, hogy négy állomáson az eelmúlt napok előadásaiból kérdeztek. Ez mindenkinek sikerült. Az ebédlőben gyülekeztünk, ahol énekléssel ütöttük el az időt. Majd fél kettőkor ágyba is kerültünk. 
Az utolsó nap. És amitől talán mindenki legjobban félt, a próba. A kollégiumtól három km-re lévő arborétumban zajlott le. Ott 2 részre bontották a csapatot (kivételesen nem altáborra). Ötpercenként indították az embereket. Nem mondom azt, hogy könnyű volt, de ennél többre is képes lettem volna, mint amilyen lett, úgy érzem. Mikor végeztünk, kimentünk a vasútállomásra, és felszálltunk a Zuglóba tartó vonatra. Onnan átbuszoztunk a Keletibe, fel a vonatra, és egyenesen haza. 
Sajnos eltelt. Én még maradtam volna, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nagyon sok új dolgot tanítottak meg nekünk. Rengeteg olyan dologra jöttem rá, ami eddig elkerülte a figyelmem. Változtatni fogok sok dolgon, hogy Istennek ne okozzak cselekedeteimmel csalódást. 

Boskovics Réka - őv. jelölt

- Fotóalbum -