logoMárcius 16-án reggel cserkészcsapatunk öreg rókái, szám szerint 16-an a cserkészotthon előtt gyülekeztek, hogy elinduljanak a várva-várt 2 napos túrára, leendő táborhelyünkre a Pilisbe. 4 autóban elhelyezkedve kényelmesen értünk fel Budára, ahol még két tisztünk csatlakozott hozzánk, és az így teljes csapat indult tovább Csobánkára, a közép-kelet-európai cserkészparkban lévő főhadiszállásunkra.

A volt iskolaépület épp nagy felújítás alatt van, cserkész- és turistaházként, illetve erdei iskolaként működik egy cserkészalapítvány gondozásában. A 2 nagyobb és 2 kisebb fűtött hálótermen kívül egy közösségi helyiséget is kaptunk, valamint használhattunk a konyhát és természetesen a zuhanyzókat is. Elfoglaltuk a szállást, majd egy rövid szünet után újra útra keltünk, az úti cél pedig a nyári nagytábor helyszíne volt, mely kb. félúton található Pilisszentlászló és Csobánka között az erdő mélyén. A meleg tavaszi időben jó volt az ébredő erdőt figyelve elsétálni a táborhelyig, amit a Bükkös-patak szel át. Feltérképeztük a területet, az adottságait kihasználva elterveztük a körletek elhelyezését és a közösségi építmények helyét, majd nagy vonalakban átbeszéltük és kiosztottuk a nyári nagytábor feladatait és ezek felelőseit. 
Persze, ha már az erdő közepén vagyunk, nem mehetünk el csak úgy egy kis portya nélkül. Ezért áttúráztunk a közeli Lajos-forráshoz, és a Kőrösi Csoma Sándor kilátó-pihenőt érintve tértünk vissza a parkolóba az autókhoz. Mivel a tábori nagyportya célja a Visegrádi vár, átvágtunk a pilisi szerpentinen és megnéztük a várat – igaz csak kívülről, mivel a belépő nagyon borsos. Mi is inkább majd a nyáron megyünk be, így nekünk is meglepetés lesz. Útban visszafelé, Pilisszentlászlón megálltunk a falu barokk kápolnájánál, és a temetőkertben egy cserkész emlék kopjafát találtunk, csúcsán liliommal. Már alkonyodott, mikor leparkoltunk Pilisszentkereszt határában, ahol a hegyoldalra tekintve egy kis kápolna két tornya fehérlett a sötétedő égbolton felénk. Ez a mészkőből épült Makovecz Imre által tervezett és sok önzetlen segítő kéz által épített pilisszántói Boldogasszony kápolna. Pár méterre tőle pedig, ott magasodott a távoli Hargitáról érkezett, fehérre festett tölgy, a „Pilis keresztje”. Anna felolvasta a kápolna építésének szívszorítóan felemelő történetét, mindenkit magával ragadott a hely varázsa. Elcsendesedve és elfáradva tértünk vissza a hosszú nap után a szállásunkra. 
A jó levegő megtette hatását – az otthonról hozott finom csülökpörkölt 4/5-e elfogyott (köszönjük Ildi!). Kicsit álmosan gyűltünk össze a közösségi teremben, hogy még átbeszéljük a városi feladatátvállalási programunk részleteit. Az agytorna hajnal egyig tartott, majd kötetlen beszélgetésbe ment át, és lassan mindenki elszállingózott aludni. 
A kegyes 7 órás ébresztő többnyire kipihenve talált minket (kivéve azokat, akik nem bírtak aludni egy másik itt szállást foglaló csoport éjszakai duhajkodása miatt). Reggelire eltüntettük a maradék pörköltet, a menüt zsíros kenyérrel és forró citromos teával tettük változatossá. Összepakoltunk, és elköszöntünk a csobánkai szállástól. Korán indultunk, mert a mai nap programjában dobogókői bázissal a Rám-szakadék meghódítása szerepelt. Dobogókőre felérve csípős hideg és erős szél fogadott minket, úgyhogy mindenki felvett minden meleg ruhát, sapkát, kesztyűt, amit talált, így indultunk az erdő belsejébe. Szerencsére a fák között csitult a szél, a lejtők alján pedig szinte nem is volt, így nyugodtan csodálhattuk a hatalmas patakmederbe dőlt mohos fatörzseket, ugrálhattunk a patakon átvezető köveken, és szívhattuk a friss reggeli levegőt. Tibi előrelátásának köszönhetően egy kerülő úton jutottunk a Rám-szakadék lábához, és innen felfelé vágtunk neki a nem mindennapi patakvölgy leküzdésének. Felfelé sokkal könnyebb volt haladni, lefelé a vizes sziklákon csúszkáltunk volna. Mindenki arcán vidám mosoly volt végig a mászás során a változatos és gyönyörű terep miatt. A túrabakancsok és kamáslik rendre megállták a helyüket, így senki nem fázhatott át a néhol bokáig (vagy egy rossz lépés után akár vádliig) érő hideg patakvízben való gázolás során. A kora délutánba nyúló túrát egy dobogókői csoportképpel koronáztuk meg, majd visszaindultunk Boglárra. 
Ez a két nap fergetegesen jól sikerült, az idő is kegyes volt hozzánk, így minden tervezett programot meg tudtunk valósítani, és alig várjuk már a júliust, hogy visszatérhessünk ide a táborra! 

<< Nagyboldogsszony kápolnáról


Csobor Tünde st. 

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív -

Pilis térkép - NAGY »

Pilisszántói Boldogasszony Kápolna

Egy településen kívüli erdőben a Pilisben egy kápolnának sajátos hangulata lehet. Menedékhely, a hittel, szívvel, Isten és természet szeretetével áldott csendes emberek számára. 
1996. október 16-án három pilisi falu, Vörösvár, Szentkereszt és Szántó lakóiból megtöltött turistabusz megérkezett Medjugorjéba. A küzdelmes, jégesővel, viharral hitelesített hegyi zarándoklat egyöntetűen megállapította: a helyszín mintha csak a Pilisre lenne írva, csak a kereszt hiányzik hozzá.
Az itt született ötlet 2003 dec. 20-án valósággá vált. Ladocsi Gáspár püspök úr a Hargitáról ajándékozott hatalmas tölgyfa keresztet megszentelte. 
Mindenki érezte, melegsége van ennek a helynek, ahová szívesen jön az ember kiszakadni az őrült és hamis, mosolytalanná váló modern világ zörgéséből, és egy kis időre visszatérhetünk, haza jöhetünk őseink tűzhelyéhez, akikhez vérünk köt. 
Az egyre izgalmasabb kérdéseket felvető Pilis hegység erősödő szakrális tartalmában Pilisszántó határozott szerepet kapott a történelemtől. Kínálkozott a feladat, méltó emléket kéne állítani barbárnak hazudott őseinknek: meg kéne jelölni a Pilist, Kárpát-medence történelmének hagyományosan szent hegyét. Egy településen kívüli erdőben a Pilisben egy kápolnának sajátos hangulata lehet. Menedékhely, a hittel, szívvel, Isten és természet szeretetével áldott csendes emberek számára, akik idejöhetnek megmerítkezni, mintegy szentelt vízbe, mely fertőtleníti őket a világ lélekpusztító vírusaitól. 
A kápolna építés vékonyka gondolata majd négy évig érlelődött. Kezdettől fogva alap feltétel volt, ha egyszer megépül, az kizárólag csak adakozásból és munka felajánlásból történhet, de csak az adjon aki hisz az ügy tisztaságában és a kápolna üzenetében. A szegényasszony húsz fillérje, imája ugyanolyan értéknövelő. Ettől lesz lelke és támadhatatlan értéke. 
Egy erkölcsi értéknek mely ez esetben nem kisebb léptékű mint a nemzetet születésétől fogva megtartó kereszténység szimbóluma, nem lehet pénz a mértékegysége csak az eszméhez azonosuló közösség alkotóereje, a népakarat. Az őrt álló két pálos remete toronyban először Kisboldogasszony napján megszólalt az Őrbottyánban öntött két kis harang. Hangja Csíksomlyóig hallik, ahol Gergely atya őrzi Hummel Rozália Pilisszántón festett Szántói Szűzanya gyönyörű életnagyságú festményét viszonzásul Pilis Keresztjéért. A sors így alkotott hidat két imádságos hely a somlyói Babba Mária és szántói Boldogasszony között. A szántói kápolna égre nyújtott két könyörgő karjának anya ölében és a csíksomlyói templom kettős tornya közt ugyan azt a termékenyítő Napot látjuk amely itt a sumér elnevezésű Ziribár hegyszoros öléből, december 21-én a nap-éjforduló reggelén éledő, teremtő Fény az évnek ezen a kivételes napján Napba öltözteti az oltár mögött ülő Boldogasszonyt, mert az új élet az édesanya ölében fogantatik meg. Tájolásával a kápolna így lett kozmikusan megjelölve. 
A kápolna építésének első kövét 2006. június 19-én hétfőn raktuk le miután Vad Tivadar és Szőke András kiöntötte az épület vasbeton alapját, Kuhajda Tibi mesteri ácsmunkájával pedig a kápolna fazsaluzatát melyhez Molnár Jóska adta az anyagot. Természetesen mindezt ingyen. 
Az építkezés legjellemzőbb hangulata mindvégig az optimista öröm, vidámság, a jóakarat, az önzetlen tenni akarás elégedett mosolya volt. 
Megértettük az üzenetet: „a fundamentum Istentől való és Istentől való az akarat, mely újra építi a falakat”. 
És a Pilis fehér mészkő szikláira, a fundamentumra Urunk kedves hegyére, melynek mészkő teste évszázadokon át a falu megélhetőségét biztosító mészégetés lehetőségét adta jó emlékű őseinknek, megépült a kápolna. 
Nekünk kő volt a mindennapi kenyerünk! 
A kápolna építésével valójában a fundamentumot ástuk ki, melyre a nemzet jövője épülhet. 
Ő hirdeti a nemzet egységét és a Szent Korona népeinek testvéri közösségét. Ezt az eszmét őrizték a pilisi tót falvak évszázadokon át. 
Makovecz Imre és társa Őrfi József szakrális épületet tervezett. Ez volt Makovecz Imre első olyan terve, ami szerint az egész épület csakis kőből és nem fából épült. A nem mindennapi terv nem mindennapi feladatokat jelentett, mégis könnyedén oldódtak meg. Mindig jött annyi segítség amennyi kellett, annyi kéz, annyi pénz amennyire szükség volt. Sok-sok egyszerű segítő ember rakta bele saját kövét a falba névtelenül csak azért mert jólesett neki jót tenni. Nem valamely építőipari cég lett versenyeztetve közbeszerzéssel határidőre hanem az falazta aki oda jött, vagy csak éppen arra járt és beállt dolgozni. Ritkán adódik az ember életében, hogy kápolnát építhet. Különösen ilyent és ezen a történelmi helyen. Ennek a munkának a becsület volt a szervezője. Itt nem volt rafinált, paragrafusos szerződés, hétpecsétes ügyvédi ellenjegyzés. Egymás szemébe néztünk, kezet fogtunk a feladat fölött és ettől kezdve ez a kézfogás szentírás lett, csöpp kétely nélkül. A falu konyhása adta az ebédet, szódása a napi két ballon szódát. Volt aki süteményt volt aki borocskát, uzsonnát, finomságokat hozott fel a faluból, volt aki pénzt rakott le és volt aki „csak” imádkozni tudott értünk. 
Ez a kápolna Hitből és Szeretetből épült. Ez a hely soha nem viselheti el a haszonelvű üzleti szemléletet, mert ezzel épp ezt a ritka titkát veszíti el sajátos csodájának. Boldogasszony kegyelmét nem lehet kufárok ellenértékéért kapni, egy főhajtás többet ér nála. 
Hittük, hogy Boldogasszony mindnyájunk égi édesanyja így tett mindnyájunkat testvérekké. Éreztük érintését az építkezésen, gondoskodását gyengeségünkben. 
Olykor társunkká szegődött a pálosok címermadara két holló pár. Vidáman trillázva szerelmesen lubickoltak a légtérben felettünk. Szokásától eltérően békés féltékenységgel közéjük furakodott a sólyom is. Egyik hét végi munka végeztével a falu felől egy fehér galamb szállt a toronyra, el sem akart menni. Ott is hagytuk mert elaludt. 
A munkaerő javarészét a Makovecz vándoriskola építészhallgatói adták. Kitűnő lecke volt számukra nem csak szakmailag. A fagyálló kötőanyag kikísérletezésének kudarca, időálló minőségi falazó kő megtalálása, hetekig tartő 35 fokos kánikula elviselése, a falu megismerése, mind-mind gazdagította élettapasztalataikat. Nagyszerű értéket teremtett mindenki, aki így vagy úgy a kápolnához nyúlt. 
Helyi régészeti leleteink tanúsága szerint több ezer éven át Pilisszántó terében mindig a Teremtés misztériumáról, az élet születéséről, az élet minden formájának tiszteletéről és szolgálatáról szólt Boldogasszonyunknak az Ős-Örökanyának üzenete, és szól ma is. 
Minél nagyobb a külvilág zaja annál nagyobb lesz az igény kápolnánkra mert az embert nem a jólét tanítja meg imádkozni, hanem a kétségbeesés. Igaz lehet templomunk egyik felirata:” ha a szükség kínja nagy, mutasd meg, hogy anya vagy.”Péterfy László szobra erről szól. Anyai kegyelmet, reményt, vigaszt, bátorítást nyugalmat áraszt. Az ember nem bírja levenni róla tekintetét, fájdalmas sírás kerülgeti ok nélkül, miközben a lelke újjong az örömtől. Tenyerében tulipánt tart melyben a megbocsátó édesanya jövőnket, az új élet születését jelzi. A kápolna belső terét az Ő jelenlétének varázsa tölti ki. 
Csak alpinistákkal elérhető szikla tetején 2004. december 19-e óta lengett a Vince Atya által megszentelt, díszőrséggel, Himnusz hangjai mellett felvont 2, 5 méteres zászló. Ők ketten a Pilis Keresztjével együtt hirdették Kárpát- medence népeinek közösségét, a Haza szeretetét. A két angyalkás, Szent Korona népeinek címerével hímzett zászlót verte a vihar. Nem tudott megnyugodva lengeni a hegyen. Sokadik javítás után végül levettük a szikláról és most Boldogasszony elé fektetve felajánlottuk Neki tépett hazánkat szimbolizáló, sebzett zászlónkat. Itt már megnyugodhat! 
A kápolna bejárata fölötti, Varázskő KFT. Műhelyében kőböl faragott Napmadár kitárt szárnyaival hívja a betérni szándékozót és köszönti a hegyszorosból vele szemben felkelő Napot. A két szárny között nyugvó Nap egyben a megváltó Krisztus testét, az oltári szentség kisugárzását is mutatja. 
A kupola tetején fekvő Buckó György készítette üveg fénynyílás alakja a szántói Pálos Keresztes Kő formáját kapta mintegy égi utasítás az ide belépőnek aki ezáltal egyfajta érzelmi beavatáson esik át. A kapu hétágú fém életfáját Kontúr Balázs ültette vaskeretbe Janovszki Feri lakatosmester udvarában. A kápolna előtti téren álló homokkő oltár a Hosszú hegy tetején ismeretlen körülmények közt született. Ki tudja mikor, milyen célból? A vastag erdő fái közt titkát őrző kőnek mostantól itt lesz feladata. 
Szent György vonalon álló kör alakú kápolna ősi forma, több szempontból is Árpád-kori fénytemplomokkal azonos lényegű. A földtől négyszög formából induló oltár, az ég felé emelkedve az egyetemesség körében végződik. Pilisszántói őseink emlékét az oltárba beépített szenteltvíztartó őrzi mely egykor generációkon keresztül a régi ravatalozó tartozéka volt. Rozmaring ágacskát belemártva szentelte meg az elhunytat a részvétét nyilvánító, mielőtt a koporsót lezárták. 
Mária országának kitüntetett hegyén itt a Pálos rend szülőföldjén a hegy szerves részeként egy tömbbé kinövő, maradandóságot kifejező, rideg természetes mészkőből falazott épület az egyetemes kereszténység zarándokhelye ahol hódolatát teheti minden Boldogasszony ősi, titokzatos kultuszát tisztelő jó szándékú ember. 
A hozzá való zarándoklat áldozathozatal és vezeklés. Megéri, mert az ide vezető ösvény minden köve, verejték cseppje szükséges az üdvözüléshez és áldást hoz az érte megszenvedőnek. Feljutva Boldogasszonyunkhoz megkapjuk a vigasztalást, reményt és erőt, amivel majd innen a szakrális Pilis küszöbét átlépve lendületet vehet a hegység belső titkait kutató, múltja iránt érdeklődő, azt tisztelő és rá emlékező látogató. 

Pilisszántó, 2006 
Szőnyi József 
a kápolna fővédnöke