Somogyi Várak Túra - Fonyód-Bézseny-Ordacsehi A "Somogyi Várak Túra" második felvonásaként olyan várakat kerestünk fel, melyek itt vannak a szomszédunkban, és részemről nagy meglepetés volt, hogy ilyen sok török kori emléket rejt a környék. Az idő kegyes volt a kis csapathoz, aki szombat délután a Fácános várnál gyülekezett - a délelőtti szemerkélő esőt enyhe szél és borongós-napsütéses délután váltotta. Második állomásunk Fehérbézseny volt, idáig jó minőségű aszfalt úton, majd földes úton jutottunk - a majdnem teljesen kihalt falu egyetlen utcáján egy lovarda várja a vendégeket sok szép lóval egy barátságos, simogatnivaló cicával és egy nagyszájú doggal (aki ugatás közben folyton csóválta a farkát - így egyáltalán nem volt rémisztő, a hatalmas mérete ellenére sem :) ). A főutca bal oldalán összesen 4-5 porta sorakozik, talán kettőben lakhatnak, a többi elhagyatott és gazzal felvert udvarú...jobb oldalon húzódik a régi bézsenyi vár sánca, ami elég jól kirajzolódik az egyébként sík területből. Benőtték a kisebb-nagyobb fák, és a mostani tulajdonos itt-ott lekerítve baromfiakat nevel az várárok lankáin. Az út további része a magas vízállás miatt kalandosra sikerült, mivel a terület régen a Balaton része volt, most pedig sásos-nádas rész, aminek magasabban fekvő részein kisebb-nagyobb szántók szabdalnak. Célunk Ordacsehi határa, amit az autópályával árhuzamosan haladva reméltünk elérni. Út itt nincs, csak az őzek által vágott csapások, a mezőt néhol vízelvezető árokrendszer szabdalja, amin csak úgy tudtunk átkelni, ha átugrottuk. Mivel senki sem szeretett volna megmártózni a jó méter mély, 1-2 fokos algás-lápos vízben, nagy elővigyázatossággal választottuk ki a legkeskenyebb részeket az átkeléshez (ezek is több mint 1,5 méter szélesek voltak, rogyadozó partfallal...) - szerencsére pár kisebb fröccsenéstől eltekintve "megúsztuk" a dolgot :) A következő feladat kiterjedt területen belvíz alá került sásos részen való átjutás volt - itt az autópályát határoló vadkerítés mentett meg bennünket - rácsimpaszkodva tettük meg azt az 5-6 métert, ami áthidalta a távot. Így értünk el a Csehi szélén lévő autópályahíd közelébe, amikor is észrevettünk egy az autópálya alatt futó alagutat - mivel nem volt víz alatt és le sem volt zárva, inkább ezen a kb. 2 m átmérőjű csövön át mentünk a túloldalra. Mikor átértünk már alig 200 m-re voltunk a Kisvártól, ahová egy szántó szélén majd sártengerré vált földúton jutottunk el. A Kisvár sáncai már messziről kiemelkedtek az elszáradt, sárga fűcsomók egyhangú síkja közül. Leültük pihenni középtájt, előkerültek a szendvicsek ...de nem csak mi voltunk éhesek itt: hirtelen a semmiből kullancsok hada támadott meg bennünket, akik a hosszú téli koplalás után egyből kiszagolták a jó meleg vért hordozó cserkészeket! Az első kis pánik és csapkodás után beletörődtünk, hogy nem vagyunk egyedül... Egy rövid pihenő után visszaindultunk Fonyód felé, át az autópálya hídon, majd egy szántó mentén. A Gepárdok minden útba eső vadlesre felmásztak, és Bali első sörétes puska hüvely lelete után már mindegyikük a földet pásztázta a hadizsákmányért. Mire visszaértünk Fonyódra, mindenkinek volt legalább egy töltényhüvelye olajzöldben, de a szerencsésebbek sárga és piros színűt is találtak. Az út során sok ludat láttunk repülni a nádas felett, párat véletlenül meg is riasztottunk, mikor elhaladtunk mellettük - ők pánikszerűen kirobbantak a nádasból az égbe és nagy gágogással odébbálltak. Volt pár fácán is aki hasonlóan a szívbajt hozta ránk, mikor konkrétan a lábunktól fél méterre lőtte ki magát. De a legjobb Bézseny határában az a 3 őz akik hatalmas kört leírva kerültek ki bennünket, átrobogva a szántón, hogy a csalitban végül eltűnjenek. Nagyon jó délután volt - a következő alkalmat március végére tervezzük - ne hagyjátok ki! - Fotóalbum - Fonyódi Fácános-vár Fonyódnak két vára volt, a korábbi időkben, fent a hegyen állott a földvár, s a lakosság is korábban ott telepedett meg a Balaton fölé emelkedő hegyen. Ez már a honfoglalás előtt így lehetett, de hogy azt követően Koppánynak itt erőssége volt, bizonyos. Később az ilyesfajta földvárak elveszítették a jelentőségüket, de az itteni hegyre nem emeltek kővárat, hiszen a helyiek biztonságban érezhették magukat a nélkül is: Fonyód gyakorlatilag csak a Balaton felől volt megközelíthető biztonságosan a környező mocsarak miatt. Meg aztán Koppány lázadását követően, nem sok hadieseménytől volt hangos a környék, egészen Szigetvár elestéig, a török hordák közeledtéig. Ekkor, az a helyi hadúr, igen jó érzékkel úgy döntött, nem bízza magát a biztonság hamis illúziójára és a várható támadás (földnyelv) irányából a helyiek nem önkéntes, de kényszerű bevonásával, palánkkal erősítette meg a kis kőtemplomot, majd – (többé-kevésbé) a kor híres talián mérnökének tervei alapján - e körré is palánkot huzatot, árkot ásatott. Állta is a fonyódi palánkvár az oszmán birodalom seregeinek meg-megújuló rohamait, egészen e vitéz ember, a néhai Palonyai Magyar Bálint halálig. (Lehetet szeretni, nem szeretni, de vezetői képességeit kétségbe nem vonhatjuk!) A török pedig ezután nemcsak hogy bevette a palánkont, de irgalmat nem tanúsítva lakóit is kardérre hányta, és tetemeikkel együtt felgyújtotta. A pusztítás oly sikeres volt, hogy lakosság csak az előző századforduló környékén telepedett meg itt ismét. Hát ezért, hogy a fonyódi várhegyen már nem áll vár, alatta meg, ahol utoljára állott, meg csak az árkok ásítanak, ha a régmúlt időkről kérdezzük őket… A fácánosi területen talált várnál egy templom maradványaira bukkantak. A templom melletti temetőben 166 sírt tártak fel a régészek 1957-59 között. Megközelítés: A fennmaradt rajzok szerint a bejárat a mai Szent István utca felől volt. A külső árkon át felvonóhídon lehetett eljutni a külső várudvarba, innen szintén egy hasonló hídon a belső várba. Itt széles falú épületek, kőből készült erődítések és egy őrtorony állt. Az alsó-vár kevés falmaradványa, a négyzet alakú vizesárokkal és a középkori templom alapfalaival láthatók és az újraépített palánkok és a fából készült őrtornyok. A várban minden évben megrendezik a Fonyódi Várjátékokat. A 90-es években fonyódi lokálpatrióták segítségével feltárták a palánkvár területét, így emlékezve a korabeli hősökről. Ezen a területen a középkorban – sokkal magasabb vízállás mellett – hatalmas nádasok terültek el, és csak néhány kiemelkedő magaslat volt alkalmas az emberek letelepedésére. Ezek egyikén építették fel Fonyód plébániatemplomát. A régészeti kutatások során felszínre hozták és konzerválták a kicsi, négyzetes alaprajzú egyházi épületet, melyet a 14. században bővítettek ki. 1570-re Fonyódhoz egészen közel, körülbelül tőle 5 km-re elkezdték építeni az ún. Fehérbézsenyi várat. Az 1570-ből fennmaradt levelezések szerint a fonyódi vár ellenében a törökök várkastélyt építettek. Magyar Bálint fonyódi várkapitány személyesen ment a királyhoz Bécsújhelyre segítséget kérni. Végül Bornemissza János pápai várkapitánytól kaptak katonai segítséget, aki Magyar Bálintnak gyalogosokat küldött. Ezek kevesen lehettek, mert a bézsenyi vár tovább épült. Lengyel Brigitta, a betegséggel küzdő Magyar Bálint felesége egy 1571.szeptember 6.-án kelt levelében arról panaszkodott, hogy a törökök Bézsenyt tovább építik. Ez az ún. Törökvár fel is épült és ez lehetett a Magyar Bálint 1573-ban történő halála utáni 1575-ös fonyódi török várfoglalásnak a legfontosabb kiinduló pontja. Ezzel befejeződött Somogy magyar erődítményeinek, várkastélyainak, várainak, végvárainak a török általi elfoglalása. Harcok Fonyód környékén - Fehérbézseny A feltárások csak a török kori temetőt érintették Fonyód-Fehérbézsenyen, de az ásatók szerint a temetőtől északra egy palánkvár mintegy 150 m hosszúságú nyugati fala húzódik. A területet, Gallina Zsolt és Somogyi Krisztina adatai szerint, az 1550-1570-es években Palonai Magyar Bálint védte és uralta. Magyar Bálint felesége, Lengyel Brigitta 1570-71-es leveleiben arról panaszkodott, hogy a törökök castellumot, azaz várat emeltek Fonyód ellenében Bézsenyen, amely valószínűleg azonos a lelőhely melletti építménnyel. Az 1550-1570-es véres portyázásainak végül Fonyód 1575-ös török elfoglalása vetett véget. A Török Birodalom alacsony népsűrűségű határvidékére a Balkánról származó lakosság települt. Irodalmi adatokból tudjuk, hogy ez megszokott gyakorlat volt, amit adókedvezménnyel is támogattak, ugyanakkor a végek lakói hadi szolgálattal tartoztak. A lakosság életét sorozatos háborúskodások tették nehezen elviselhetővé. A több kisebb összeütközés a fiatal férfiak jelentékeny halálozásával járt. Őket időről időre a temető többi sírja közé temették. Ugyanakkor a megölt ellenség halottait (valószínűleg a magyarokat) a temető szélein ásott gödrökbe dobálták, fejeiket hadizsákmányként levágták. A határvidék a nők életét is megkeserítette, de nemcsak a férfiak elvesztése miatt. A temetőben megfigyelt férfitöbbletet ugyanis nem csak az eltemetett katona halottak okozták, hanem a nem eltemetett nők hiánya. A gyakori portyázások egyik oka nők rablása volt, és az elhurcolt nők maradványai érthetően hiányoznak a temetőből. Ennyire tragikus sorsú népességek csak a római kor előtti időkből ismertek a Kárpát-medencéből. A megdöbbentő emberveszteség érthetővé teszi, miért néptelenedtek el egész országrészek a török kor idején. Ordacsehi Kisvár Ordacsehi 1939-ben jött létre Orda és Balatoncsehi egyesítéséből. Fonyód és Balatonboglár között, a Balatontól 3 kilométerre fekszik az ordacsehi kisvár. A település mellet a Kisvári dűlőben, a legelőn még ma is jól láthatók egy kisebb erődítmény helyenként 1 méter magas maradványai. Település lakói történelmi településként tartják számon Ordacsehit; Orda és Csehi belterülete a XIX. századi vízrendezés után került egy kilométerre a Balaton partjától. Beszédes a település neve: az Orda ősi, török név, horda a jelentése. Koppány állatcsordáit nevezhették így, és utal az Árpád-kori királyi erdőispánságokra is. A Csehi a népnév birtoklást kifejező -i képzős származéka. A régebbi település Orda, mely 866-ban már létezett és temploma is volt. Orda első okleveles említése 1230-ből származik. Csehi első okleveles említése 1333-ból való, Csehy alakban. Ekkor már a tizedszedők megkezdték működésüket és mind Ordát, mint Csehit plébániás helyként említik. Hajdan síkvizekkel körbevett, védett területen kialakult középkori eredetű települések voltak Orda és Csehi. Orda és Csehi belterülete a XIX. századi vízrendezés után került 3 kilométerre a Balaton partjától. A település mellett a török hódoltság korában két vár állt, a Kisvár és Zarda vár. A várak a török kiverése után másfél évtizeddel népesültek be ismét. Az eredetileg palánkkal övezett Kisvárban egy négy saroktornyos téglaépítmény, castellum állt. 1984-ben a Kisvár területén folytatott beásások révén nagy számban kerültek elő XVI. századi fazék, bögre, kályhaszem töredékek.