logoHűvös, csípős reggelre virradtunk március 4-én, a 30 km-es portya napján. A csapatot 13-an képviseltük: Tündi, Zoli, Viktor, Benedek Csabi, Szabi, Kerekes Máté, Kálmi, Miki, Fáró Ádi, Peti, Putka, András és én.

 

A túra a vasútállomásról indult, ahol először ki kellett tölteni egy jelentkezési lapot, majd kaptunk egy térképet. Jó néhány csoportkép elkészítése után nekivágtunk az útnak. Megmásztuk a Várdombot, majd Kislak felé vettük az irányt. A Sólyom őrs kicsit lemaradt, de nem bántuk, így legalább nyugodtan beszélgethettünk az őrsön belül. 
A négy állomás közül az első Kislak után volt. Itt értük utol a csapat többi tagját, akik rossz irányba indultak. Innen már együtt mentünk. 
A 2. állomás Gyugyon volt. El lehet képzelni mekkora utat tettünk meg idáig Boglárról. És ez még csak az út fele volt. Már Szőlőskislak után nagy sárba ütköztünk, de amit a piros ház után láttunk, az durva volt. Egy közel 7 m-es pocsolya állta el a továbbhaladás útját. Ki tudtuk kerülni, de Zoli és a Peti úgy döntöttek, hogy nekivágnak. Viktor elővette a kamerát és megindultak. Zoli egy kicsit megcsúszott, de visszanyerte az egyensúlyát és tovább futott. Már majdnem átértek, amikor Peti egy hatalmasat zakózott a pocsolyába. Mindenki dőlt a nevetéstől. A 4. állomás után, ami Kishegy volt, már mindenki hullafáradtnak érezte magát. Nagy nehezen találtunk egy átjárót az autópálya alatt, majd beértünk Boglárra. Ez volt a legrosszabb szakasza a portyának. Alig bírtuk elvonszolni magunkat az Erzsébet vendéglőig, ahol megkaptuk a jól megérdemelt levesünket és kitűzőnket. 

Varga Dániel, Sólyom őrs

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív -