logo2007. február 3-án este 6 órakor megkezdődött az év legfergetegesebb bulija! 
Közel 150 ember töltötte meg kicsiny városunk kultúrházát a bál megnyitásának időpontjában. A hivatalos bálnyitás után sor került a nyitótáncra, amit csapatunk őrsvezetői adtak elő hatalmas sikerrel.

Ezt követően csapatparancsnokunk Pauer Sándor megemlékezését hallgattuk Szőllősi Ferenc atyáról. Megkezdődött a várva-várt jelmezes felvonulás. Kisebb nagyobb cserkészeink mutathatták be kreatív oldalukat. 
Az eredményhirdetésig nem volt időnk izgulni, mert Tóth Ádám vezetésével egy fergetegesen pörgős táncházban vehettünk részt, amit kicsik, nagyok egyaránt nagyon élveztek. A zsűri eredményhirdetése után folytatódott a tánc, de most a páros táncoké volt a főszerep. A jó hangulat közben csak úgy szaladt az idő, és elértünk az est egyik legizgalmasabb pontjához, a tombolahúzáshoz. Mindenki kikészítette a kis cetliket, az izgalomtól csak úgy szikrázott a levegő a teremben. Hála a sok ajándéknak, majdnem egy óráig tartott a tombolahúzás. Utólag is köszönjük mindenkinek a felajánlásokat. 
Az épületben berendeztünk egy csendesebb kis zugot keleties teaháznak, ahol vendégeink válogathattak az ízletesebbnél ízletesebb teák közül. Idősebb táncos lábú cserkészeink az éjszakába nyúlóan ropták a táncot, míg mások meghitten beszélgettek. 
Még egyszer köszönök mindenféle segítséget, amivel hozzájárultak bálunk sikeréhez! 

Orbán Zoltán őv. 

Csapatparancsnokunk, Pauer Sándor megemlékező beszéde Szőllősi Feri báról:

Megemlékezés

Megemlékezésünk okát az adja, hogy Szőllősi Atya születése napja igen közel esik a bál időpontjához. Ez február 6-a, és a halálának az évfordulója sem túl távoli, március 3. Erre külön emlékezünk és koszorúzunk, most egy kicsit rendhagyó módon Feri ’bára gondolunk. 
Feri ’bá életében nagyon nem szerette személye ünneplését, sőt kifejezetten tiltotta. Erre szeretnék elmesélni egy régi történetet. 

1990 táján, a cserkészcsapat szervezésének kapcsán kerültem közelebbi kapcsolatba vele. December 3-a közeledtével elhatároztuk, hogy neve napján megköszöntjük. Arra már nem emlékszem, hogy mit szántunk ajándékul, de ami bennem maradandó emléket okozott, az a következő. Vidáman becsöngettünk a plébániára dec. 3-án este, és nővér nyitott ajtót. Elmondtuk mijáratban vagyunk, beengedett, és megemlítette, hogy az Atya éppen vacsorázik. Beoldalogtunk és köszönés után elmondtuk jövetelünk célját. Rövid és határozott választ kaptunk. „Nem most tartom a névnapom, meg különben sem szoktam megünnepelni”. Értettünk a szóból, kénytelenek voltunk dolgunk végezetlenül elsomfordálni. 

Születése napját 2000 táján ismertem meg. Ekkor indultak a pályázatos támogatások, és mint parancsnok ő szignálta azokat. Igen ám, azonban mindig mellékelni kellett hozzájuk önéletrajzokat a szakmaiság bizonyítására. Ő ennek pillanatok alatt eleget is tett, de a születési adatok mellőzésével. Mikor ezt a hiányosságot észrevettem, szóvá tettem neki. Először úgy tett, mint aki nem hallja – elég szelektív volt a hallása –, majd elkérte az én önéletrajzomat, hogy meggyőződjön, nem csak provokálom-e. Ezután nagy nehezen beírta a hiányzó adatokat, én meg megőriztem azokat. 

A névnapi köszöntés „élménye” sokáig visszatartott minket mindenféle „Atyaköszöntő” próbálkozástól. Mígnem elérkezett 2001. februárja, ami kerek születésnapként adódott Atyánál. 80 éves lett, és összeszedtük minden bátorságunkat a megköszöntésére. Úgy tudom, a Tóth Ádámtól jött az ötlet, „egy magyar zászlót a cserkészek aláírásával felszalagozva nem lehet elutasítani”. Az ötletet tett követte, és az Atya tényleg nagyon elérzékenyült, mikor születésnapján, csapatgyűlés keretében megköszöntöttük. Örömét mi sem fejezte ki egyértelműbben, mint másnap, a vasárnapi szentmisén a zászlót a prédikálószékről kilógatva találtuk. 

Feri ’bá életének utolsó évtizedei a cserkészet körül forogtak. Emlékszem, 1988 telén a Jankovich-i kápolnában alig tudott lépkedni, nem tudott letérdelni a gerincpanaszai miatt. ’90-től pedig mintha újjá született volna, ismét „örökmozgóvá” vált. Legnagyobb izgalommal a táborokra készült, ilyenkor nem is feküdt le éjszaka, sokszor vezetés közben is elbóbiskolt, mondják azok, akik vele szálltak táborba. Második legkedvesebb cserkészprogramja a farsangi bál volt. Imádta a gyerekek társaságát, éjfélkor a siófoki csapat megjelent tagjai búcsúzásakor együtt nótázott velük. A bált követő vasárnap délelőtt, mindig elkészítettem a jelmezesek felvonulásának videómásolatát, és este a mise után a nővérrel nagy élvezettel elemezték a produkciókat, majd hetekig erről társalogtak. 

Feri’ bá életében több maradandó művet hagyott az útókorra: ilyen a kislaki templom, a Teleki szobor, és úgy gondolom, számára az egyik legkedvesebb, a cserkészcsapat. Erre igen büszke volt, és lehetett is. Somogy megyében a siófoki cserkészeken kívül csak a boglári cserkészek aktívak. Olyan büszke város, mint Kaposvár, egyetlen csapatot nem tud felmutatni, egyedülállóan a megyei jogú városok közül, és még püspöki székhely is. Sok település irigykedik ránk, szeretnénk meghonosítani ezt az életformát, de a kezdeti lelkesedés hamar kifullad. Ez történt a szárszói próbálkozással, és Lelle is feladta. A városnak egy egzotikuma vagyunk, ezért kérek mindenkit, hogy segítse a csapat munkáját: a tanárok a figyelem rávezetésével, a vezetők erkölcsi megbecsüléssel, a szülők pedig ellenőrző tevékenységükkel. A szülői nevelés ne abban merüljön ki, hogy a foglakozásoktól, tábortól tiltják el gyermekeiket, találjanak más fegyelmező eszközt. Küldjék inkább a csapatba gyermekeiket, ezzel is tisztelegjenek Feri ’bá emlékének. 

Életében így lelkesítette a cserkészeket: 
„ A Nap felkel vagy sem, az az ő dolga. De ha szombat, akkor cserkészet.”
Más:
„A cserkész a rábízott feladatot szépen, cserkészhez méltóan oldja meg.”
Vagy:
„Minden cserkész vallásos, nem ismerek vallástalan cserkészt.”
Felnőtt, mikor elmeséli, hogy gyerekkorában cserkész volt:
„Valódi cserkész ilyet nem mond, mert az igazi cserkész haláláig az marad.”
Étkezésnél szokta említeni:
„A vizetek, az kiváló.”
Tanulságos:
„A szentbeszéd mindig 3 perc, egyszer tartottam 5 perceset, de az már legenda.”
És végül két vidám idézet Atyától:
„Mi a különbség a pletyka és a rágalom között? A pletyka az igaz.”
A másik pedig:
„Nincs kedvenc ételem. Még a gennyet is megeszem, csak jól legyen elkészítve. Különben útálom.” 

Atya! Segítsd, hogy még sokáig emlékezhessünk rád!

- Fotóalbum -

- Jelenléti ív cserkész -

- Jelenléti ív vendég -