Elindul a cserkész vidáman, dalolva...
Elindul a cserkész vidáman, dalolva,
kegyetlen, sötét, zord idővel dacolva.
Brutális, hideg szél tépi a hátát,
vérszomjas farkasok marják a lábát.
Fekete varjak kaparják testét,
bizony már nagyon várja az estét.
Küzd a cserkész, nem csak játszik,
bár messziről nem úgy látszik.
Könnyei közt nem lát ösvényt,
kiszagolja, mint a nőstényt.
Reménye nincs, egyre vágyik,
jusson el a puha ágyig...
Ekkor felnéz a tiszta égre,
régen nézett ilyen szépre,
ez ad most sok erőt neki,
kányát, majd a farkast veri.
Most, hogy szabad mindkét keze,
csak a magon jár az esze,
acél erő és vas akarat...
Megeteti a madarat...