Az ötlet az előző napi cserjeültetésen vetődött fel Szekeres Máté és Takács Boldi felvetésében. Ennek részbenörültem is, hátha nagyobb lesz az érdeklődés a szombati foglalkozások iránt. Hiú ábránd volt!
Előzményként tudni kell, hogy a plébániával részbeni tulajdonban van egy 8 állásos „sütőpadunk”. A csapat egy sörpaddal és 10000 Ft készpénzzel járult hozzá a szerkezet létrejöttéhez.
A fiúk vállalták az alapanyagok összekeverését, azonban technikai akadály szombat reggel jelentkezett. Az Atya vidékre utazott, de felajánlotta, hogy a hitoktatójának van kulcsa a paplakhoz és ha elérem, ő kiadja a készüléket. Így is tettem, elértem és kiadta. Csak ekkor derült ki, hogy igaz, hogy a pad megvan, de eddig mindenki otthonról hozta a palacsintasütőjét. Nem volt mit tenni, autóba vágódtunk és a Tescóban vettünk 8db teflonos palacsintaütőt és 3db gumilapátot a leragadt massza fellazítására (10 000Ft!)
A palacsintamassza elkészítését nem mertem a fiúkra testálni, így feleségem idehaza azt elvégezte és mintegy 4 liternyi anyaggal a plébánia udvarán, hozzáfogtunk a sütéshez. A több mint 100 palacsintán 7 cserkész osztozott és még a kertben dolgozó 2 kőművest is bevontuk azok elpusztításában. Ez a mennyiség cc. 12 főre volt méretezve, mert haza is kellett belőle vinni. Kakaó, nutela és lekvár képezte a tölteléket. Nagyon jól laktunk, nem győztük a vizet és a Seven upot vedelni!
Ismétlésben maradtunk, amikor 11: 30-kor elbúcsúztunk egymástól.
PS
A szombati örs gyűlés elején Sanyi-bá beugrott és nagy örömhírrel lepett meg minket : a Tigirsek palacsintasütésre adták a fejüket, úgyhogy 1 körül menjünk át a paplakhoz kóstolóra!
Szinte repült az idő - s bár becsülettel megcsináltuk ami aznapra be volt tervezve ( cserkészbot vágás és rovásírással a nevünk belefaragása ), mégis 10 elött kicsivel már útra készen álltunk. Azt hittük már csak a lakomázás vár ránk, de a Tigrisek is késtek kicsit és a papcsinta tészta is - ígyhát együtt álltunk neki a 8 rózsás profi palcsintasütő tesztelésének.
Csabi az asztal végén megküzdött minden csepp gázért (kisicst messze volt a palacktól), ebbéli igyekezetében a tésztája a füvön át a nadrágján keresztül mindenhol megtalálható volt a területen - szintúgy a papacsintába szánt töltelékek, melyeket név szetint fel lehetett sorolni a ruhájáról :)
A kezdeti bénázások után csak úgy repkedtek a palacsinták a levegőben! Igazi zsonglőrők voltunk - fél kézzel a sütőt fogtuk, a másikkal tömtük a szánkba a kakaós-lekváros-nutellás édességet.
Végül megbarátkoztunk az extra nagy sütőalkalmatossággal és bárhogy igyekeztütnk nem bírtunk olyan gyorsan enni, ahogy sütöttük! Ezennel megoldódni látszik a tábori palacsintasütés nagy álma - a kecske is jóllakik és a sütő mellett sem kell ott állni egész nap egy kiadós adag palacsintáért.
Tengerész