A történetünk az Úr születésének 2008. esztendejének július havában a Zselic erdőségeinek mélyén zajlott vala.
Történe pedig, hogy Magyarországunk élére a törökverő Hunyadi János a hadak villámának fiát, Mátyást az országgyűlés királlyá választá.
Ez hazánknak nagy fellendülést és dicsőséget eredményez, mert Mátyással az élen nagyhatalommá válánk.
De mi most kerülénk a nagyhatalmi erőfitogtatást és krónikánkban egy kis zselici falu Enyezd jobbágyainak életét és küzdelmeit mutatnám be segítőimmel a 21. századi magyariak nyelvezetén.
Halljátok tehát!
2008-07-04. péntek
Ez a nap az időjárás szempontjából borongósan kezdődött. Reggelre beborult az ég, hűvös lett. Ez az időjárás nem éppen kedvező a cserkésztáborba indulóknak. Ha ugyanis esik, az megnehezíti a felpakolást és a lepakolást is. A táborépítés pedig maga a rémálom. A gyülekező a plébánián a legnagyobb rendben zajlott. A teherautó pakolását az „öreg rókák” irányították, így hamar végeztünk. A rakódás központi figurája Dénes Krisztián (Gömbi) felnőtt cserkészünk volt, akinek a lelkesedése és tenniakarása példaértékű. A táborparancsnok helyettesi teendők ellátására Orbán Zoltán st. lett felkérve. Ő egy fiatal vezető, neki a tábor jó alkalom a szárnypróbálgatásra.
A rakódást követően kiosztottuk a tábori pólókat, majd oktatási négyszögbe rendeződtünk.
A táborparancsnoki beszédet követően a csapat új szakácsai kerültek bemutatásra. Ők Budapestről érkeztek és ez az első cserkésztáboruk. Remélem, jól érzik majd magukat, és hosszú távon megoldódik a szakácskérdés.
Ezt követően a csapat elindult. A 80 km –es távolság megtétele után megérkeztünk Bőszénfa mellé az Enyezdi rakódóhoz. A helyszín minden oldalról erdővel körülvett terület. Olyan helyszín ahová még a” madár se jár”. Nos ide jártak, de emberek csak elvétve. Ideális táborhely.
A megérkezés után gőzerővel a tábor építésébe fogtunk. Hála a soktáboros cserkészeknek a tábort hamar felállítottuk. Közben az idő hol jobb lett hol rosszabb, egy kicsit esett is. De ez minket már nem zavart, mert fedél volt a fejünk felett. Vacsora előtt megtörtént az ünnepélyes zászlófelvonás is. A szakácsaink diós tésztával debütáltak, ami igen finomra sikerdett.
Jut eszembe a délután folyamán meglátogatott minket a kerületi erdész Illés Gábor is. Megígérte hogy mindenben a segítségünkre lesz. A vendégünk volt még Molnár Attila a somogyhárságyi plébános is, aki egy fiatal, cserkészettel megfertőzött lelkész.
Az este táborépítéssel telt.
2008-07-05. szombat
Tegnap jól elfáradtunk és ezért az éjszaka jól aludtunk. A 6. 30-as ébresztőt trombita jelezte. Volt, aki álmosan és volt, aki kipihenten ébredt. A reggeli torna mindenkit felébresztett. A reggeliért minden őrs 1 aranyat fizetett, majd délig a tábor építése folyt. Felépültek az őrsi körletek és a hiányzó közösségi építmények. Délután folytatódott az építkezés, ettünk barackot. A nap fénypontját a fekete sereg érkezése adta. A sereg vezetője Kinizsi Pál mindenkit figyelmeztetett arra, hogy hamarosan ide jön Mátyás király vadászni és addigra a falunknak teljesen állni, kell. A falu állt is, úgyhogy megengedtünk magunknak egy forgószínpadot. Itt a legnagyobb sikere a népdaléneklésnek volt. A népdalfelelősünk Geiszt Viktor (Vipu) sok-sok népdallal készült erre a táborra is.
A vacsora után fürdés és a nyitótábortűz következett.
A tábortüzek témái a reneszánsz és Mátyás király uralkodása voltak.
A tábortűz jó hangulatban telt. Következett a zászlólevonás és a takarodó.
Ezen az éjszakán a Sólyom őrs teljesített őrszolgálatot.
2008-07-06. vasárnap
Ma reggel kivételesen 7 órakor volt az ébresztő.
A reggeli után forgószínpadok keretében erősítettük cserkésztudásunk. Ezt számháború követte, amely jól megmozgatta a csapatot, és kitűnő lazítás volt az első két nap robotolása után.
Ebéd után a tábori mise következett, amelyet a Somogyhárságyról érkezett Attila atya celebrált. Számomra nagyon szívhez szóló volt a prédikáció. Az atya a cserkészet fontosságáról beszélt, s arról, hogy legyünk büszkék cserkész voltunkra, hisz ez egy kiváltság, egy pont, amiben eltérünk másoktól. A cserkészet az életre nevel minket, általa jobb emberek leszünk, kik képesek megtalálni az egyensúlyt az életben.
A szentmisét egy másik fontos esemény követte: a Három sastoll próba.
Ezen a próbán csak a 14 évnél idősebb cserkészek vehettek részt. Némaságot fogadva, az erdőben magányosan bolyongva, s szemlélődve kellett elmerülnünk saját magunk mélyére.
A próbát nagy érdeklődéssel vártam. Számomra a legnagyobb kihívás a némaság volt, amely által odafigyelhettünk a természet minden rezzenésére, az állatokra és a növényekre. Elfeledtük a szavakat, melyek sokszor megrontják az életünket. Az embernek tudnia kell hallgatni, hogy meghallja a lelke mélyéről áradót.
Este 22 órakor egy kilátónál találkozott a próbára jelentkező csapat, s itt töltöttük az éjszakát
Jó érzés volt az esti tűznél merengeni és a fák susogására álomba szenderülni.
Továbbá érdekes volt számomra nézni az embereket, hogy hogyan viselkednek este, úgy hogy nem szólhatnak egymáshoz, pedig egymás mellet ülnek
Szerintem ez a próba jót tett mindenkinek, aki itt volt hisz egy kicsit magunkba fordulhattunk távol a civilizált világtól. Az atya szavai után ennek az estének a hangulatát igazán át tudtuk élni.
2008-07-07. hétfő
Már több éves hagyomány csapatunkban, hogy a tábor 4. napján, térképészeti túrán veszünk részt. Ez alatt bejárjuk a környék erdeit, turistaútjait, mindezt azért, hogy csiszoljuk térképészeti tudásunkat, és jobban megismerjük a környéket.
A reggeli után 4 csapatban indultunk el, hogy bejárjuk a tervezett útvonalat, majd pedig kiötöljük az őrsök számára legmegfelelőbb útvonalakat.
Hamar rá kellett jönnünk, hogy a térkép használhatatlan, a műútról letérni pedig” tilos és életveszélyes „.
A táj viszont gyönyörű, igazi vadregényes erdő.
Mialatt az erdőben koptattuk a lábunk addig a csapat nagyobbik része a táborban egy igen érdekes előadást hallgatott Pintér Ottó erdészeti igazgató úr szájából. Ő a Zselic egyik nagy ismerője. Nagy élményt volt őt hallgatni.
Az előadás után forgószínpad következett majd pedig az ebéd.
Egyszercsak segélykiáltásra lettünk figyelmesek. A keretmese szerint ugyanis a törökök nálunk jártak és „feldúlták” a sátrakat, egy jobbágyot pedig máglyára küldtek. Az akció sikeres volt- szerencsére a mi részünkről- így Szekeres Laci megmenekült a tűzhaláltól.
Ezt követően indult az első őrs a túrára.
Az idősebb cserkészeknek 16-18km-t, a kicsiknek 10-12 km-t kellett megtenniük.
Estére minden őrs sikeresen visszatért a táborba, és a megszokott mederben folytatódott a tábori élet.
Az éjszaka pedig mennydörgések és villámlások közepette megérkezett az eső.
2008-07-08. kedd
Az éjszaka nagy vihar volt, de megúsztuk nagyobb beázások nélkül. A reggel kissé hűvösnek indult, de hamarosan kellemes napsütés lett. Lacika énekelve vonult el a körletünk előtt és okítja a népet. Hamarosan kezdődik a kvízkitöltés a Zselicről. 10 órára fejeztük be. Nem volt könnyű. De aki jegyzetelt az előadáson annak 100% -os lett az eredménye. A délelőtt többi részében forgószínpadok voltak. Mindenki várja a forgószínpadok kezdetét. Csabi éppen adót szed tőlünk, szegény jobbágyoktól. A király nemeseinek cselhez kell folyamodniuk, ha adót akarnak szedni.
Az időjárás változatlanul enyhe. Egyszercsak Dórika felordít: Á! A nyakam!(ugyanis órát kapott)
A forgószínpadokon énekeltünk, Anna Somogy híres embereiről beszélt, Gömbi pedig morzézott.
A fincsi ebéd után erdei növényeket kellett lerajzolnunk és felismernünk. Ez a „túra „kellemesre sikeredett. A délután hátralévő részében métáztunk. Közben a Mátyás katonái elkaptak egy martalócot, aki megkapta a magáét.
Az esti tábortűz ismét a reneszánszról szólt.
2008-07-09. szerda
Ez a nap erőnléti tornával kezdődött. Így hamar felébredtünk. A tartalmas reggeli után keretmesés akadályverseny kezdődött. Itt a gyerekek Vitéz Jánossal, Bonfinivel, Kinizsi Pállal, Báthory Istvánnal és még sok-sok szereplővel találkoztak. A Sólyom őrs tagjainak igen érdekes feladata volt. Az út mellett kellett elbújniuk és az arra járó őrsöket meg kellett támadniuk. Ez a támadás valójában számháború volt. Jó kis „villámháború”. Az első „áldozat” a Tigris őrs volt, amely őrs három tagját veszítette el a háború során. Veszítettek is jó pár aranyat.
Az akadályverseny során a gyerekek felkeresték a Pali betyár sírját is. Pali betyár a Zselic egyik leghíresebb haramiája volt, aki tűzharcban halt meg. A sírja ma is gondozott. A sír mellett Visnyeszéplak szőlőhegye, ami kihalt település volt, de mára újra lakott hely lett.
A Zselic erdőségei tele vannak kihalt településekkel, ezekből mára csak a név és esetleg a temetők síremlékei (ha nem lopták el őket) maradtak meg.
Az akadályverseny végeztével métáztunk és kidobóztunk.
Este vacsora, mosdás és a tábortűz következett.
A zászlólevonás és a takarodó nagyon hangulatosra sikeredett.
2008-07-10. csütörtök
Ím hozzám is került a tábornapló. Őszintén mondom, már vártam, hisz oly sokat akartam írni ide.
- 6. 30 trombitálásra és sípszóra ébredek. Mostanság valami új dallam az ébresztő. Vagy csak én vagyok ennyire álmos? No mindegy. A lényeg, hogy tetszik. A reggeli torna igen különlegesre sikeredett. Vívni tanultunk a saját készítésű fakardjainkkal. Nekem egész jól ment. A reggeli ismét finom és laktató volt.
A délelőtti program igen újító szellemű volt. A Roverek által összeállított egérdzsemboriról volt szó. A lehető legkülönfélébb feladatok tucatjaiban mérhették össze tudásukat a válogatott csapatok, összesen hat. A vetélkedést Mészáros Anna és Geiszt Mátyás vezényelték le. A feladatokról néhány szót. Bemelegítésnek sima, egyszerű váltófutás, majd ugyanaz talicskázva és pókjárásban. Később egy kanállal kellett vizet vinni egy műanyag pohárba. Szerepet kapott még a ping-pong labda, lufi, nejlonzacskó és még csalán is! Bizony a csalán. Melyik csapat tud nagyobb csalánt szerezni? Az utolsó játékok között szerepelt talán az egyik legérdekesebb játék. A csapatok egyik tagja egy tálban dobókockával dobott, és ha hatost dobott, a csapat tagjai egy szem rizst kivehettek egy pohárból, mely egy kicsit arrébb volt elhelyezve. Ez egészen addig ment, míg a másik csapat tagja nem dobott hatost. Ekkor ez a csapat szállíthatta egyenként a rizsszemeket. Érdekes volt mondhatom.
Én, mint megfigyelő, segítő és fényképész vettem részt, így láthattam pár kisebb csalást, amit persze díjaztunk is…)
No tehát emberek vagyunk, győzni szeretnénk.
Sok ilyesfajta feladat volt, de mire mindet felsorolnám, betelne a füzet, és különben is akadt még mára érdekes program.
13 órakor nagyon finom ebéddel tölthettük meg a bendőnket, zöldségleves, és rizses hús „személyében”. 14 órakor viszont a tábor életéhez szervesen hozzátartozó- már szinte hagyományként megrendezett – két napos túra vette kezdetét. Erre az idősebb cserkészek mehettek el, és élvezhetik a szabad ég alatti alvást. Így tehát a Holló őrs tagjai és a felnőtt cserkészek nagy része nekiindultak az erdei kalandnak.
Én személy szerint nem mentem el. Nem éreztem magamban annyi lelki erőt, hogy részt vegyek rajta. Miután a kalandorok hangos nótaszóval távoztak, a kisebbeknek forgószínpad indult. Magyarságismeret- Sólyom őrs, csomózás –Csere Kálmi és cserkésztörvények, imák –Tibi. Ez a három állomás cserélődött. A színpad leforgása után csapatjáték következett. Először gyilkosos játékot nyúztak a kisebbek, majd az alakuló téren labdajátékokkal múlatták az időt. És ezt mind őrsvezetők nélkül! Mármint helyettes őrsvezetők voltak, de igazi vezetés nélkül is nagyon jól viselkedtek a gyerekek. Ez engem meg is lepett! Kiadós vacsora után mosakodás – mindenki meg tudott mosakodni!- majd az est fénypontja a tábortűz következett, melyet a Tigris őrs szolgáltatott a Tündi segítségével. Volt ott „kútfúrás”, a NYÚL is elment a bálba, a mentőláda számtalanszor kinyílt, és természetesen a népdalok sem maradhattak el. Kellemes kis tábortűz volt.
Zászlólevonás, takarodó. Itt a nap vége, és a leírásé is- gondolhatná a kedves olvasó. De téved. A desszert még csak ezután jön…)
Támadás! Hangzik éjfél –egy óra körül a tábor másik végéből. Támadás van, megtámadtak minket a törökök. És valóban! Pár bitang török kutya betört a táborba, és elrabolta Brigit. A MI Briginket. A szakácsunkat! Egy jó órás hajszolás után pozitív eredménnyel zárult az éjszaka. Brigit megtalálták és visszavitték, a törököket elfogták. Szerintem élvezték a gyerekek, már ami a kiabálásokból kiszűrődött.
Pörgős nap volt összességében, tartalmas programokkal.
Leteszem a tollat és a lantot, melyet átadok valaki másnak.
2008-07-11. péntek
Táborozásunk hetedik napján verőfényes napsütésben indult el felfedező útjára gyönyörű csapatunk. Habár a pihenőhelyig igen hosszú vala az út, s teljes súly nyomá az vállunkat, szívünk vidámságát semmi sem tudta megtörni. A tábor melletti erdei úton, felfelé kapaszkodva, miközben az erdőben tempóztunk volt, kínosan ügyeltünk rá, hogy a kezdeti jó kedélyünk meg ne csappanjon egy pillanatra sem. Az első pár km után ilyenképp könnyítettünk először Dániel vitéz szörnyű terhein és jókedvünket gyarapítánk. Énekekben, kicsorduló hangulatban érkeztünk meg a hajdani Márcadó falvára. Már a neve hallatán is éreztük, hogy kedvünkre való helységbe érkezénk, miután leereszkedtünk az oly festői kilátást nyújtó dombokról, melyeket még Raphael is megirigyelt volna. Első utunk a templomhoz és a falu történetét elregélő táblához vezetett, ahogy az igaz becsületes és gyönyörű szép vitézekhez illik, amilyenek mi valánk. Vidámságunkat csak eztán gyarapítánk a faluközösségi épületében a Márcadó falubeli lakosok vendégszeretetével és dicséretes kultúrájával. Mi sem értük be kevesebbel, minthogy jó alaposan a dolgok mélyér nézzünk. Nagy szívfájdalmunkra nem maradhatánk tovább, haladnuk volt szükséges a végcélunk felé. De nem bánkódánk sokáig, ugyanis az Úristen kegyelme hamar megesett rajtunk, határtalan jósága a Szent Márton nevét viselő szomszédos faluba ismét egy vendéglátásra való létesítményt sodort jószerencsénk és száraz torkunk útjába. Nem szégyenkezénk, újabb jókedv adagok váltak bensőnk részévé. Nehéz búcsút vevénk ismét, és Mátyás vitéz hathatós segítségével bő óra és a naplementében úszó búzamezők gazdagító látványa után, egyszer csak elérénk Mátyás dicső királyunk kútjához. Itt még szürkületben vala, hogy elkölténk szerény böjtösen kiszabott elemózsiánkat. De eme keveset is áldással köszöntük meg az Úristennek, s páran már le is pihentek vala közöttünk. Mire az óra éjfélt ütött Viktor vitézen kívül már mindenki az igazak álmát aluvá.
Reggel Zoli vitéz sürgetésére ébredtünk. Amikor a Nap első sugarai áthatoltak a sűrű erdő lombkoronáján mi is elindultunk. Amint kiértünk a betonútra erő üzemmódba váltottunk át, s oly sebes tempót mentünk, ami bármely csapat dicsőségére vált volna. S habár az erdő ölén aludni felemelő élmény volt, a szűk hadtáp és a hosszú menetelés után, amikor megpillantottuk a közösségi sátor büszke körvonalát, mindannyiunk ajkát szinte egyszerre hagyta el az égig hatoló hálakiáltás: Deo Gratias!
2008-07-12. szombat
Ez a nap a csapatportya napja. Az egész csapat felkerekedik és egy egynapos túrán, vesz részt.
Az idén egy kb. 25 km-es táv lett kijelölve. Maga az útvonal megtervezése is egy külön történet, ugyanis itt a Zselicben a jelzett utak egyrésze nem szerepel a térképen, vagy nem ott vannak, ahol a térkép jelöli őket. Sok esetben az utak járhatatlansága is nagy gondot okoz. Alaposan fel kellett készülnünk tehát erre a túrára. A Sólyom őrs tagjai Csere Kálmán őv. vezetésével kapták a feladatot, hogy járják le az előzetesen kijelölt útvonalat. Ez nem volt kis feladat, de szombat reggelre az útvonal készen állt.
A reggeli ébresztő után torna és sátorszemle következett, majd zászlófelvonás és gyors reggeli. A csapat minden tagja vízzel felvértezve, egynapos felszereléssel a hátizsákban elindult a túrára. Az útvonal úgy lett kijelölve, hogy egyes helyeken aszfaltutat metszettünk, s egyik út melletti pihenőhely lett az étkezőhely. Így élelmet nem kellett vigyünk. Úgy lett megbeszélve, hogy a csapatparancsnokunk Sanyi bá, aki a GH. Feladatokat látta el a táborban megbeszélt időpontban erre a helyre hozza 60 ember elemózsiáját. A túra első hat kilométere az aljnövényzet szempontjából nem volt kedvező. Az erdészeti út, amin mentünk először tiszta volt, később egy kicsit gazos, majd egy szinte járhatatlan szakasz következett. Az erdő maga csodálatos. A tölgyesek, a bükkösök, a gyertyánok és az ezüsthársak egy tökéletesen zárt tömböt alkottak. Fantasztikus érzés volt ebben a félhomályban menetelni. Kb. 1,5 óra után megérkeztünk az első pihenőhelyre a ropolyi horgásztóhoz. Itt harminc percet pihentünk. A tó rendezett, a környéke is szépen ápolt. A tópartról elindulva három kilométert gyalogoltunk dombon felfelé, nyílt terepen. Ez megerőltető volt, mivel erősen sütött a nap. Ezt a szakaszt erőltetett menetben tettük meg, így hamar elértük az erdőt, ahol újra árnyékban gyalogolhattunk. A következő állomás a ropolyi vadászkastély volt. a kastély előtti füves részen leheveredtünk. Volt, aki fára mászott, néhányan beszélgettek, míg mások aludtak. Délben megérkezett a kaja. A menü konzervből, kenyérből, paprikából, paradicsomból és gyümölcsből állt. Ebéd után közös fotózás következett, majd indultunk tovább. Az útvonal következő szakasza enyhén emelkedett, és a piros jelzésen haladt. A dombtetőre felérve földesúton haladtunk tovább. Itt már nehezebb dolgunk volt, ugyanis többször mentünk nyílt terepen, s nagyon melegünk volt. Rengeteg energiát vesztettünk, sokaknak feltört a lába. Aztán feltűnt a tábor és épségben megérkeztünk. Mosdás, pihenés következett, majd forgószínpad vacsoráig.
Az esti tábortűznél medvére vadásztunk, a takarodó trombitaszó után az őrség kivételével mindenki aludni tért.
2008-07-13. vasárnap
A vasárnap alkalmából 7-kor ébredtünk. A reggeli tornát a Zoli tartotta. Ez meglepően rövidre és könnyűre sikeredett. A szolgálatot mi adtuk (Napraforgó őrs). Fájt egy kicsit a fejem, állítólag a Dominikának is, de azért jól bírtuk a gyűrődést. Sajnos az őrsünkből tegnap egy fő (Iza) elment, így csak négyen „pattogtunk”. A reggeli után Geiszt Csaba st. áhítatot tartott.
Ezt követően forgószínpad következett. A forgószínpadokon az újonc és az első próba anyagai kerültek terítékre.
Az ebédet követően eljött a pillanat: én is újonc próbára indultam.
Az első állomás a Tündi volt, akinél növényismeret, egészségügy volt a téma. Minden állomáson a cserkésztörvények is szóba kerültek.
A Tünde állomása a bölények körletében lett elhelyezve.
A következő állomás a Kálmiéknál volt, ahol csomózás volt a feladat.
A harmadik állomáson népdalozás, népmese, és egy kis BiPi volt a feladat. Ez az állomás a Vipu-é volt. Mikor ezzel is végeztünk továbbindultunk a Zolihoz és a Danihoz egy kis magyarságismeretre. Aztán fel a dombra a Holló őrs körlete mögé. Itt térképészet következett Matyival, Andrissal és a Sanyival. Miután itt is végeztünk az utolsó állomás következett. Itt szakadék felett kellett átkelni kötélpályán. Erre az állomásra a Gömbi, Karesz és a Puti voltak beosztva.
A próbáztatás végeztével vacsoráztunk majd a tábortűz következett.
Itt minden őrs egy jelenetet adott elő, egy-egy kedves tábori élményt.
Az esti zászlólevonást a meseerdő követte. Az állomásokon Mátyás udvara elevenedett meg. A szereplők kis történeteket, de nagy tanulságokat adtak elő.
Most kb., éjfél lehet. Az egész tábor alszik, én is hulla fáradt vagyok. Irány a hálózsák.
2008-07-14. hétfő
A tábor utolsó napja úgy indult, mint az első. Borongós idő, csepegő eső. Mérgelődtünk is az idő miatt, hisz, ha a sátrainkat nedvesen kell elraknunk, akkor a tábor után kell megszárítanunk őket, s ez nem kis feladat.
Az idő aztán megjavult, kisütött a nap. A gyors sátorbontást szárogatás követte, majd érkezett a teherautó és minden felszerelést felpakoltunk.
Elérkezett a tábor utolsó mozzanata. Az alakuló téren az oktatási négyszögbe rendeződött csapat előtt ismertettem a próbáztatás eredményét. Az újonc próba minden jelöltünknek sikerült. Az őrsi pontversenyt pedig a Kerekes Máté által vezetett Tigris őrs nyerte meg, nem sokkal megelőzve a Levendula őrsöt. Minden elismerésem a Tigriseké. Ebben a táborban igazi egységgé kovácsolódtak. Ezután rövid beszéddel bezártam a tábort, elénekeltük az Üres a tábor énekünket. Közben újra bejártuk a körletek helyeit, majd a csapat buszra szállt. Én, mint a parancsnok utoljára maradtam és gondolataimba merülve újra bejártam a tábort. A fejemben kérdések keringtek: Jó volt-e a tábor? Tetszett a gyerekeknek? A céljainkat elértük? Remélem minden kérdésre igen a válasz.
A töprengés végeztével autóba ültem, elhagytam ezt a csodálatos helyet. Hazafelé a jövő évi tábor helyszínén gondolkodtam.
Zárszó
A történetünk itt véget ére. Bemutatánk nektek falunkat az zselici erdőségben.
Olvashattátok dicső királyunk jobbágyinak küzdelmes életét. Azt kívánám, hogy kik olvassátok eme krónikát, azokban megtelepüljön, vagy megerősödjön a mi cserkész életformánk.
Legyünk „emberebb emberek, magyarabb magyarok”!
Végezetül hadd köszönjem meg Pintér Ottó erdészeti igazgató Úrnak, Illés Gábor erdész Úrnak, Molnár Attila plébános Úrnak és mindenki másnak, a sok segítséget és támogatást,amiket táborunk sikeres lebonyolítása érdekében végeztek.
A napló megírásában közreműködtek: Légrádi Andrea
Mészáros Anna
Hajnal Dominika
Horváth István
Szekeres László
Geiszt Csaba
Péter Sára
Visnyei Tibor
Visnyei Tibor cst.
táborparancsnok
Kelt: 2008-07-27